A Marvel-főhadiszálláson manapság a leggyakrabban hallható nesz a sercegés lehet, ahogy Kevin Feige és legfontosabb emberei kissé tanácstalanul vakarják a fejüket, miként tereljék vissza a korábban akadálymentesen haladó szuperhősfilmjeiket a siker sztrádájára. Az olyan ötletek, mint például a multiverzumoknak köszönhetően a 2026-os Bosszúállók: Ítéletnapban Dr. Doomként visszatérő Robert Downey Jr. bevetése, a rajongók legtöbbjének szívét bizonyára megdobogtatja, ugyanakkor erre éppúgy lehet a totális kétségbeesés látványos megnyilvánulásaként tekinteni. A közeljövő legnagyobb Marvel-durranásának számító produkciót megelőzően itt a cég 2025-ös első alkotása, az Amerika Kapitány: Szép új világ, mely egyszerre a 2008-as A hihetetlen Hulk, illetve A Sólyom és a Tél Katonája minisorozat folytatása. A Julius Onah (The Cloverfield Paradox) rendezte mozi amolyan tét nélküli epizódnak érződik, mely a nézői, kritikai és számottevő anyagi elismerés triójából eggyel sem találkozott. A címszereplővel (Anthony Mackie) szembenálló főgonosz személyét a stúdió sokáig igyekezett titkolni, kettejük harca (melyben fontos szerep jut a Harrison Ford alakította amerikai elnöknek is) azonban a politikai thrillerek elemeit felvonultatva sem lendítette be az akadozó gépezetet, így inkább csak egyfajta életjelként könyvelhető el a Marveltől.


A képregényeken alapuló filmek és szériák áradatának egyik pozitív hozadéka, hogy mivel mindegyikre azért mégsem kérhetik fel Michael Giacchinót (aki az Éjjeli vérfarkassal rendezőként is bizonyíthatott a Marvel kötelékében), olyan kevésbé ismert művészek is lehetőséget kaphatnak, akikkel más körülmények között nem terveznének a stúdiók blockbusternek szánt produkcióknál. A Szép új világhoz az Amerikai irodalom zenéjéért Oscar-jelölt Laura Karpmant kérték fel, aki első aláfestésével 1989-ben jelentkezett, azonban csak a 2020-as években kezdett el komolyabb lehetőségeket kapni a szuperhősöknek köszönhetően. A Marvelnél a Mi lenne, ha…? animációs szériával indított, folytatta a Ms. Marvel minisorozattal, ahonnan egyenesen vezetett az útja A Marvelekig és az aktuális Amerika Kapitány-kalandig.

A rendezővel egyetértésben a komponista a hetvenes években hódító, a kilencvenes években egy időre pedig újra felbukkanó politikai összeesküvéses vagy paranoiathrillerek zenei irányvonalából közelítette meg a témát, de beszélgetéseik során a modern kémfilmektől egészen az 1962-es A mandzsúriai jelöltig és az 1959-es Észak-északnyugatig mentek vissza inspirációért. Karpman ugyanakkor szerette volna a hagyományokat modernizálni, így aláfestésében jelen van a szuperhősmozik követelte fanfáros megközelítés is, a Vienna Synchron Orchestra által létrehozott szimfonikus hangzás mellett viszont nem esett túlzásokba az elektronika használatával, amikor viszont igen (mint a fehér házi merényletkísérletkor), ott hatásos. A kórus meglepően kevés lehetőséget kapott, pedig ellenkező esetben a score erősebbé válhatott volna, az átalakulás jeleneténél viszont pont jó helyen van jelen. Az egykori Sólyom, Sam Wilson louisianai születésű, a komponista így fontos alkotóelemmé tette a New Orleans-ra jellemző dobhangzást is, mely militarista jelleggel ruházta fel a művet.


Mivel Amerika Kapitány csak egyfajta titulus, a név viselője itt már Sam Wilson, épp ezért Karpman a Steve Rogers számára korábban megalkotott témákat Alan Silvestritől, illetve Henry Jackmantől nem vette figyelembe, inkább újakat talált ki. A főtéma kellően feszült, az úgynevezett összeesküvés-motívum pedig úgy is hatásos, hogy tulajdonképpen néhány ismétlődő hangból áll, nagy probléma viszont, hogy utóbbit rengetegszer halljuk. Hamar fárasztóvá is válik a túlhasználás, főleg, hogy egyszerűsége nem ad komolyabb lehetőséget variálgatásra, ami a bő nyolcvanperces soundtracken még hangsúlyosabb. Ez azonban rendezői kérés volt, Onah egyfajta Mission: Impossible-ös jellegzetességként kívánta a főhőshöz kötni. Kísérletezgetésben ugyanakkor nincs hiány, például a főgonosz egyfajta gúnyolódásnak szánt témájába Karpman felhúzható játékok, illetve édesanyja régi rádiójának hangját is beolvasztotta megvariálva. Külön dallamsort kapott az elnök, mely a kevés nyugodt pillanat közé tartozik, a karakter magányosságát egy kellemes zongoradallam szimbolizálja. Sok filmkritikus kiemelte a zenét, az érdekesség azonban az, hogy negatív előjellel legalább annyian, mint pozitívval – akadtak, akik sokallották a kakofonikus, leginkább Elliot Goldenthal stílusára emlékeztető részeket. Azt viszont nehezen lehet kétségbe vonni, hogy Laura Karpman képes szép motívumokat és hatásos akciótémákat is írni, és amennyiben utóbbit kevesebb ismétlődéssel teszi, sokkal méltathatóbb végeredmény születik.


Kiemelkedő trackek: Captain America: Brave New World Main Title, Brave New World, President Ross, White House Confusion, Camp Echo One Fight, Transformation, Lure, Prove It, Another Visitor