Honlapunknak ezúttal Austin Wintoryval nyílott alkalma interjút készíteni. Az apropót a Journey című számítógépes játékhoz készített aláfestése adta, mely amellett, hogy különféle elismeréseket és díjakat tudhat magáénak, az első játékzene lett, melyet Grammy-díjra jelöltek. A szerzőt ezen műve mellett az ilyen jellegű alkotások és a mozis megbízások közötti különbségekről, valamint a jövőben várható munkáiról kérdeztük.




2012 legsikeresebb játékzenéje lett a Journeyé. Hogyan lett a tiéd a megbízás?

Korábban a flOw című játék kapcsán már dolgoztam együtt a thatgamecompanyval, tehát ismertem őket. A következőnek megjelent Flowert játékosként teszteltem is, és kívülállóként végigkövettem a fejlesztés folyamatát. Miután a fiúk elkészültek a Flowerrel, és készen álltak a Journeyre, elkezdtünk beszélgetni, és egyre jobban ráéreztem a témára. A kezdetektől egy húron pendültünk, s végül három évig folyamatosan dolgoztam a Journeyn.


A videojátékok zenéi jelentős fejlődésen mentek át az utóbbi években. Milyen különbségek találhatók az alkotói folyam tekintetében, amikor játékhoz, illetve amikor filmhez készítesz aláfestést?

Technikai szempontból meglehetősen különbözőek. Ám a lényeg mindegyik esetében ugyanaz: jelentőségteljes zenét kell írni. És persze nem elhanyagolható, hogy igencsak élvezetes a közös munka a tehetséges emberekkel (legyenek azok játékfejlesztők vagy filmesek). Szóval legyen szó akár filmes, akár videojátékos projektekről, én mindkettő esetében ugyanazokat a dolgokat találom élvezetesnek.


Miként kezdtél neki a Journey score-ja elkészítésének? Hogyan alakítottad ki a megközelítést és a hangulatot?

A Jenova Chen (az említett játékok fő alkotója, a thatgamecompany egyik alapítója – a szerk.) embereivel történő első találkozásom után kezdtem hozzá a zeneszerzéshez, még jóval azelőtt, hogy bármilyen játékprototípus vagy koncepciós rajz elkészült volna. A hangszerelés pedig csak úgy létrejött. Nem vacakoltam sokat a döntésekkel. Egyszerűen csak ráéreztem, hogy például a cselló beválhat, és aztán úgy is lett.


Hány percnyi zenét komponáltál, és mennyi időt vettek igénybe a felvételek? 

A score játékideje alig több egy óránál, ám valójában nehéz meghatározni, mert ez egy interaktív médium. Gyakran egy tétel egy percig, vagy akár öt percig is futhat, ez minden alkalommal eltérő. A zenei felvételek általában véve nem különböztek a többi játék muzsikáinak a felvételeitől. A szólók (cselló, fuvola, hárfa, brácsa és szerpent (többszörösen hajlított csőhöz hasonló fúvós hangszer – a szerk.) felvételével kezdtük, aztán pedig a zenekari részeket rögzítettük. Legutoljára pedig a Lisbeth Scott által előadott "I Was Born for This" című dalt rögzítettük.


A Journey zenéje elnyerte a Spike Video Games díját, és a videojátékok történetében ez volt az első olyan szerzemény, amelyet Grammy-díjra jelöltek. Véleményed szerint mi a sikeres score titka?

Bárcsak tudnám! Rengeteg zenét készítettem a Journey előtt, amelyek nem kaptak ilyen elismerést, szóval tényleg nem tudom a kérdésre a választ. A Journey egy csodálatos projekt volt, és a Grammy-jelölés egy igazán szürreális élménnyé varázsolta utólag is. De nincs titkom vele kapcsolatban. A zeneszerzés belülről fakad. Ha a zene nem belülről jön, akkor a kész mű végül vagy átlagos, vagy teljes csőd lesz. A Journey esetében segített, hogy a játék rendkívüli módon inspiráló volt.


Számos rövidfilmhez komponáltál már. Mi az első gondolatod az elkészítendő zene kapcsán, amikor először látod az adott produkciót?

A rövidfilmek nem különböznek a filmektől, a játékoktól vagy bármi mástól. Reagálni kell az érzelmekre, és meg kell próbálkozni azzal, amit jónak érzel. Ennyire egyszerű!


Mennyivel nehezebb egy egész estés alkotás muzsikáján dolgozni, mint egy rövidfilmén vagy játékén?

Úgy gondolom, hogy általánosságban könnyebb egy mozin dolgozni, mint egy rövidfilmen. Egy film esetében nagyobb a mozgásterem, és épp ezért a zene nagyobb mélységeket képes elérni. A rövidfilmek olykor meglehetősen nehezek, mert rengeteg dolgot próbálnak elmondani rövid idő alatt. A játékok és a normál filmek esetében nagyobb a tér, tehát több a lehetőség is.


Pályád során komponáltál rövid- és dokumentumfilmekhez, drámákhoz, romantikus produkciókhoz, thrillerekhez, tévésorozatokhoz és videojátékokhoz. Melyik a kedvenc műfajod, amelyikben a legmagabiztosabban mozogsz?

Mindegyik más, és ez az, amit a legjobban szeretek bennük. A három fő terület, amiben dolgozom, a játékok, a filmek, valamint a koncertművek, és én mindhármat egyformán kedvelem. Nagy kihívást jelent mindegyik, ugyanakkor nagy élvezetet jelent rajtuk dolgozni.


Jelenleg milyen projekteken dolgozol?

Épp gőzerővel készítem a The Banner Saga című játék zenéjét, és éppen befejeztem a Monaco című független filmet. Mindkettő rendkívül élvezetes munka. Továbbá örömmel közlöm, hogy én írom a Leisure Suit Larry remake-jének zenéjét, ami egy álommunka számomra. Gyökeresen más műfaj, mint a Journey zenéje, és számomra ez a lényeg. Az a célom, hogy mindig különböző műfajokban álljak helyt, különböző dolgokat fedezzek fel, és boldogsággal tölt el, hogy képes is vagyok minderre.


Austin Wintoryról bővebben a szerző hivatalos honlapján tájékozódhatnak az érdeklődők.

Külön köszönet Alex Maynek a közreműködésért.
2013. január 10.