Brian Tyler legújabb megbízatása révén ismét a sötétség birodalmába látogatott. Az Isten haragja, A sötétség leple, majd A teremtés klinikája után zenéjével újból az érzékenyebb nézők idegrendszerét támadja. A 2005. március végén, honlapunk számára adott interjújában a Constantine – A démonvadász című képregény-adaptációhoz komponált kísérőzenéje kapcsán kérdezgettük. 




Először 2004. augusztusában lehetett olvasni arról, hogy Ön szerzi a Constantine – A démonvadász című film zenéjét. Kik és hogyan keresték meg ezzel a projekttel kapcsolatban?

2004 nyarán találkoztam a rendezővel és a vágóval, akik megmutatták nekem a film egy korai verzióját. Fantasztikus volt, és rögtön felvázoltam nekik néhány ötletemet, amit megvalósítanék, ha rám bíznák a munkát. Egy héttel később engem választottak a Constantine score-jának megírására.


Hogyan kezdett neki a zene megírásának?

A film megtekintésével kezdtem, és így jöttek elő az ötletek. John témája volt az első, ami átvillant az agyamon. Az ősi vallás szépségét és a rettegés érzését kívántam megjeleníteni, a főhős film-noir tulajdonságainak megőrzésével. 


A kész filmet rögtön megkapta, vagy az elején csak a forgatókönyvből, illetve a már elkészült részletekkel dolgozott?

A vágás alatt álló filmből dolgoztam. Még befejezetlen volt.


Az alkotók mennyire határozták meg, irányították a zene stílusát, hangulatát? Mennyire kapott szabad kezet?

Végig támogatták az elképzeléseimet. Azt kérték, saját stílusomban írjam a zenét.


Január 2-án azt lehetett olvasni, hogy decemberben felvették a mintegy 110 percnyi zenét a Todd-AO Scoring Stage-en. Február 15-én pedig megjelent a score, ám a kettő közötti időszakban történt egy csavar: hírül adták, hogy Klaus Badeltet is belevonták a munkálatokba. Pontosan mi történt?

A zene elkészülte után a stúdióvezető túl sötétnek találta a zenét, hiányolta belőle a humort. Pár hét volt már csak hátra a film bemutatójáig, ezért bevontuk Klaus-t a munkába és együtt dolgoztunk pár új részen. 


Mi volt az oka, hogy Badeltet választották? Megkérdezték Önt a készítők, mi a véleménye erről?

Időhiányban voltunk. Én javasoltam Badeltet: együttműködhetnénk az új zenei részek komponálásában és akkor lenne időm felvezényelni őket, valamint keverni a már meglévő filmzenével. 


Első hallásra úgy tűnt nekem, hogy Badelt csak mixelte és effektezte a már meglévő zenéket. Mennyire volt idejük arra, hogy új tételeket írjanak, illetve, hogy összehasonlítsák elképzeléseiket?

Az általam írt zene remek szerkesztési lehetőségekkel bírt. Klaus elektromos hangzású kiegészítései jól illettek az összképbe. 


Sokat találkoztak és egyeztettek Badelttel, illetve a készítőkkel, hogy a meglévő hanganyagon még milyen változásokat kellene eszközölni?

Szinte mindennap találkoztunk azalatt a pár hét alatt. 


Mindkét verzió ismeretében az a véleményem, hogy Klaus Badelt közreműködése nem volt jó hatással a zenére. Úgy éreztem, felhasználta a régebbi elemeket korábbi zenéiből, és nem adott hozzá sok újat. Ön mennyire tudta irányítani a munkafolyamatot?

Azt akartuk, hogy a zene összefüggőnek hasson.


Korábban is találkoztak már Badelttel? Ismerték egymás munkáit, vagy mikor már együtt dolgoztak, hallgattak egymástól hasonló műfajú zenéket?

Sohasem találkoztam vele korábban. De ismertem a zenéit, mivel sok DVD lemezem van, aminek a score-ját ő szerezte. Ő pedig természetesen hozzáférhetett a Constantine eredeti zenéjéhez. 


Az eredeti zenének hány százalékát tartották meg?

Soha nem számoltam.


Mi volt a zene megszületésének legszebb pillanata?

A kedvenc pillanatom a "Resurrection"-ban volt (hívják még "Ascension"-nak is) mikor John-t felemelik Lucifer mellől a mennyországba. 


Mennyire függ a zeneszerzőtől, hogy kiadják-e legújabb művét, vagy sem, illetve, hogy mely kiadó gondozásában kerül a boltok polcaira?

Ezt általában a lemezkiadó dönti el. 


Hogyan látja ön ezt a produkciót? Kíváncsi lennék, mi a véleménye mind a filmről, mind pedig a zenéről?

Emlékezetes élmény volt, amire büszke vagyok.


Brian Tyler munkáiról bővebben a komponista honlapján tájékozódhatnak az érdeklődők.

A képeket rendelkezésünkre bocsátotta: Brian Tyler 
2005. március 26.