A filmzene történelmének egyik nagy, ám hazánkban szinte alig ismert alakja, Victor Young 1900. augusztus 8-án született Chicagóban, egy nagy múltú zenészcsalád első gyermekeként. Édesapja, William Young neves tenor volt, így a kisfiát is hamar megismertette a zene világával, már hatévesen hegedülni tanították. Édesanyja korai halála után azonban apjuk a húgával együtt Lengyelországba küldte, ahol nagyapja nevelte tovább a két kicsit. Young itt a Varsói Konzervatórium diákja lett, de magánórákat is vett, s olyan tehetségesnek bizonyult, hogy tizenévesen már a Varsói Filharmonikusokkal koncertezhetett, később pedig kiváló eredménnyel diplomázott. Egy patrónusától kapott, ritkaságnak számító Giuseppe Guarneri-hegedűvel turnézott Európában. A hangszer egész életén át elkísérte, nem sokkal halála után azonban a család egyik közeli barátja egyszerűen kisétált vele a zeneszerző házából, és a hangszer azóta sem került elő. A varsói évek után a Párizsi Konzervatórium hallgatójaként már zongoraleckéket vett, s a zeneszerzés rejtelmeibe is belekóstolt. Koncertjein ekkoriban zongorán húga, Helen volt a kísérője, aki végül zongoristaként futott be karriert. Victor egy rövid időre Oroszországban is felbukkant, ahol Miklós cár egyik kedvenc zenésze volt. Az 1917-es októberi orosz forradalom idején csak nagy szerencsével menekült meg a haláltól, börtönbe is került, és igen kalandos körülmények között jutott vissza Varsóba, ahol úgy vélte, ideje hazatérnie, így visszautazott az USA-ba. 1920-ban csatlakozott a Central Park Casino zenekarhoz, s ettől kezdve leginkább a jazzegyüttesekben jeleskedett, így dolgozott a Ted Fio Rito Orchestrának is mint hegedűs és hangszerelő. Chicagói évei alatt a legkomolyabb megbízatása a híres Chicago Theater zenei vezetése volt, emellett a Lake Theater zenei igazgatójává is kinevezték. Young azonban többet szeretett volna, mint amit a város adhatott neki, így lengyel menyasszonyával először New York, később Los Angeles felé vették az irányt, ahol rengeteg kisebb megbízást vállalt el. Dolgozott zenekarok mellett mint hangszerelő, színházakban zeneigazgatóként, és mozikban kísért némafilmeket játékával. A filmek közelébe a Balaban és Katz mozihálózat jóvoltából került először, öt némafilm mellé kellett muzsikát írnia, ám meghatározó és sikeres mozis karrierjét nem ezen munkák indították el.


1930-ban Isham Jones, egy chicagói rádiós csillag megbízta, hogy írja át a népszerű Stardust című számot egy romantikus balladává. Ennek sikere nyitotta meg előtte Hollywood kapuit, ám eleinte inkább dalszerzőként alkalmazták. Legismertebb partnere Bing Crosby volt, akinek számos kiváló slágerét Young jegyezte. A Decca kiadó egyik fontos szerzője lett, s olyan sztárokkal dolgozhatott, mint Judy Garland, Lee Wiley és a Boswell Sisters. A harmincas évek közepétől zenekarával, a The Victor Young Orchestrával, és később a Victor Young and His Singing Stringsszel az egyik legismertebb, tánczenékkel foglalkozó komponista lett az USA-ban. Dalszerzői mivolta élete végéig megmaradt, s később is számos sikeres slágert komponált. Tehetségére a Paramount Pictures is felfigyelt, és 1936-tól négyéves szerződés keretében aláfestő zenék komponálásával is megbízták. A stúdió fő zeneszerzőjeként a Paramount számos sikerfilmjéhez komponált muzsikát. Az elismerések sem várattak magukra, hiszen két 1938-as score-jáért már Oscarra is jelölték, igaz, sem a Breaking the Ice, sem pedig az Army Girl nem hozta el számára a díjat. Első nagy zenei diadala, az 1939-es Gulliver a törpék országában score-ja szintén Oscar-jelölést ért el.

Az akkoriban élt neves pályatársaihoz hasonlóan Victor Young is rengeteg filmhez komponált, éves szinte olykor húsznál is többhöz, így nem volt meglepő az sem, hogy 1940-ben és 1941-ben is négy-négy alkotásáért jelölték Oscarra. A nominálások száma a negyvenes években pedig egyre csak gyarapodott, az évtized végére már 18 jelöléssel büszkélkedhetett, ám a díjig nem jutott el. Young sok stílusban alkotott, így háborús filmek (Repülő Tigrisek), romantikus mozik (A törvényenkívüli, Szerelmes levelek), drámák (Akiért a harang szól, Visszatartja a hajnalt, Kisiklott élet), horrorok (A hívatlan), zenés komédiák (Ritmus a folyón, A Palm Beach történet, The Emperor Waltz), kalandfilmek (Egy jenki Artúr király udvarában, Arat a vihar, Út Marokkóba, Arany fülbevalók) és film noirok (Az üvegkulcs, A félelem minisztériuma) score-ja is megtalálható a művei között. Sokáig az egyik legjelentősebb westernfilmes komponistának számított, ám a műfaj későbbi átalakulása Young e téren alkotott munkáit a háttérbe szorította. Westernzenéire a magasztosság, a hősiesség, a pátosz és a vadnyugat iránt képviselt szentimentalizmus volt jellemző, sokszor dalba öntve, vagyis mindaz, amit Elmer Bernstein, Jerry Goldsmith, majd Ennio Morricone teljesen elhagyott saját westernes score-jaiból. Young vadnyugati filmjei közül zeneileg kiemelkedik az Oscar-jelölt Arizona, illetve A kezdeményező, az Idegen a vadnyugaton, melyből tévésorozat is készült, továbbá a Rio Grande.


Életműve egyik legjelentősebb darabja 1949-ből való, a Filmakadémia díjára szintén jelölt kosztümös eposz, a megható szépségű romantikus főtémával és emlékezetes szimfonikus tánczenékkel rendelkező Sámson és Delilah aláfestése. Az ötvenes években már egyre kevesebb megbízást vállalt, de jó néhány nagy film azért így is összejött neki. Ezek közül kiemelkedik a John Wayne és Maureen O'Hara főszereplésével forgatott A nyugodt férfi, illetve A földkerekség legnagyobb show-ja, a Goddard felügyelő nyomoz, a Részegség és szeretet, a Három pénzdarab a szökőkútban, a Kopogd le a fán!, a Vidéki lány, vagy a Szélbe írva. Young művészetének legnagyobb értéke a dallamokban rejlett. Kiváló adottsága volt a markáns, fülbemászó témákhoz, s ennek volt köszönhető, hogy sok filmzenéje mellé a főtémán alapuló sláger is kapcsolódott. Sőt olykor az is előfordult, hogy egy score főtémáját egy, a filmtől független dalban hasznosította újra, vagy éppen a film megjelenése előtt alkalmazta azt egy slágerben. Ez utóbbi eset az Arany fülbevaló esetében kristályosodott ki igazán, amikor is jóval a mozi premierje előtt hatalmas siker lett a vezértémán alapuló dal, ami így komoly marketingfogásnak is bizonyult.


Young elismerése a 22 Oscar-jelölése, Golden Globe- és Emmy-díja, valamint a rengeteg neves dal ellenére sem volt egyértelmű. Nem volt kísérletező zeneszerző, és műveit gyakran illették a túlzott szentimentalizmus vádjával. Slágeres muzsikái nagy rajongótábornak örvendtek, sokan pedig emiatt nem tartották nagyra művészetét. Gyakori kritika volt vele szemben akkoriban, hogy nem rendelkezett egyéni stílussal, és mindig az adott felkéréshez alkalmazkodott. Életművében rengeteg stílust találunk, s munkásságának tetőzése is egy ilyen megbízás volt. 1956-ban a 80 nap alatt a föld körülhöz írt muzsikát, mely filmben nemcsak a szereplők utazzák be a világot, de a zene is, Young ugyanis számos nép muzsikáját szőtte bele a score-ba. A mozi bemutatója után pár héttel azonban a komponista agyvérzésben váratlanul elhunyt, így 1957-ben élete első és egyetlen Oscar-díját már nem vehette át személyesen, ezt helyette Elizabeth Taylor tette meg. Halála után díjait és egyéb személyes tárgyait felesége a Brandeis University számára ajánlotta fel, később a hagyaték nagy része a Bostoni Közkönyvtárba került. Noha Young megítélése vegyes, ám tartós népszerűsége, töretlenül felfelé ívelő karrierje, dalszerzői és koncertmuzsikái a huszadik század egyik legnagyobb filmzeneszerzőjévé teszik.

 

Gregus Péter
2015.05.03.