Johnny Jewel Twin Peaksbe megy (Windswept). A kihalás szélére sodródó emberiség utolsó szalmaszála egy intelligens zombilány (Kiéhezettek). Egy fiatal férfi 35 év után feljön a felszínre paranoiás családja atombunkeréből (Csapás a múltból). Az árva, szeplős kislány kalandjai négy évadon át zajlanak (Anne a Zöld Oromból / Kindred Spirit).

Windswept (2017)



zene: Johnny Jewel
kiadás éve: 2017
kiadó: Italians Do It Better
játékidő: 38:19




A szerzőt a Drive – Gázt! soundtrackje kapcsán érte utol az ismertség, ahová csapatával, a Chromaticsszel a „Tick of the Clock” című minimalista elektronikát szállította. Az azóta már több score-on is túl lévő Jewelre David Lynch is felfigyelt, aki a Twin Peaks harmadik évadjában három dal erejéig terepet, sőt szerepet biztosított számára: a „Windswept”, a „The Flame” és a „Slow Dreams” egyaránt megtalálhatók 2017-es szólóalbumán. Ezekben a sorozat komponistája, Angelo Badalamenti zenei világát hallhatjuk visszaköszönni, és nem véletlen, hogy szinte az összes többi, zömében instrumentális dal is beilleszthető lenne a direktor kultszériájába. Javarészt melankolikus, lebegő, misztikus szintetizátorhangzás, néhol dobseprűs ütemek jelentik a felvételek alapjait, az olykor szaxofonnal vagy vibrafonnal feldúsított, dream poppal átitatott hangulat pedig rendkívül erősnek nevezhető. Egy-két töltelékdarab ugyan akad, de a színvonal szinte mindvégig azonos, így a lemez (melyet Jewell saját kiadója, a vicces nevű Italians Do It Better hozott ki) egy stílusos hallgatnivaló Twin Peaksen innen és Twin Peaksen túl. A sötét szépségű album mostanában kezdett annyira megfogni, hogy rájöjjek: akár 2017-es évértékelésembe is teljes joggal belehelyezhettem volna.





Kiéhezettek (2017)
The Girl with All the Gifts



zene: Cristobal Tapia de Veer
kiadás éve: 2017 
kiadó: Death Waltz Recording
játékidő: 72:33


A legextrémebb filmzeneszerzők közé sorolhatjuk a chilei származású de Veert. Megosztó elektronikus muzsikája keveseknek való, így ha a nevét látjuk egy moziplakáton, már nyugodtan kezdjünk is gyanakodni. A Kiéhezettek score-ja átmenet Mica Levi A felszín alatthoz és Jóhann Jóhannsson Érkezéshez írt műve közt, csak a Levi-féle blöff helyett inkább a néhai izlandi zseni kreativitásához közelebb állva. De Veer már 2013-ban, a brit Utopia című sorozatnál megmutatta, hogy mániája az emberi hangok torzítása, a Kiéhezettek aláfestésében például kísérteties motyogássá alakított át női vokált. Ráérősen csordogálnak az indusztriális trackek, melyeket maga a szerző ad elő a valódi hangszerek sutba dobásával – vagy épp nem hagyományos használatával. Dark ambientje bekúszik a bőr alá, és kétségtelen, hogy e zombifilmet hatásos kísérleti zenei környezettel látja el. Ám nem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy bár a mű befogadása nem okozott számomra nehézséget (a lényeg, hogy késő éjszaka, fejhallgatóval szabad hallgatni), az album igen unalmas. A dünnyögős főtéma karakteres, ám a többi darab jelentős része túlzottan egy irányba mutat. Szólnak a hosszan kitartott hangok, a sustorgást rendszerint távolról érkezőnek ható, fenyegető vagy sistergő hangok egészítik ki, ami rámutat arra, hogy kétségtelenül érdekes, mégis elég egyhangú kíséret született.





Csapás a múltból (1999)
Blast from the Past



zene: Steve Dorff, különféle előadók
kiadás éve: 1999
kiadó: Capitol Records
játékidő: 45:06



A Brendan Fraser, Alicia Silverstone és Christopher Walken főszereplésével készült vígjáték egy meglehetősen jó ízléssel összeállított betétdalcsokrot kapott. E szerethető kiadvány alapját a lehető legslágeresebb, rádióbarát amerikai rockszámok képezik, melyek gyakorlatilag a filmbeli jelent szimbolizálják. Ezen a vonalon az R.E.M. egyik klasszikusa („It's the End of the World as We Know It [And I Feel Fine]”) éppúgy jelen van, mint a hazánkban mérsékelten (Everclear) vagy teljesen ismeretlen előadók és bandák (Tommy Henriksen, Sonichrone, Block) kifejezetten vállalható darabjai. A múltat – de napjaink előadóiként – a Cherry Poppin’ Daddies, a Squirrel Nut Zippers és a Flying Neutrinos frenetikus big bandes, jazzes, swinges őrületei képviselik, de énekel még nekünk többek közt Randy Newman, illetve három percben helyet kap a film zeneszerzője, Steve Dorff (Tremors-tévésorozat) is egy egészen hangulatos, James Newton Howard romantikus filmekhez írt darabjait idéző témával. Milliónyi betétdalos soundtrack létezik, azonban kevés akad köztük, amelyiket olyan élmény hallgatni, mint a Csapás a múltbólhoz kiadottat. Az pedig kimondottan ritka, hogy ennyire eltérő stílusú felvételekből ennyire épkézláb album álljon össze, itt viszont ez történt.
 


Anne a Zöld Oromból (1985)
Anne



zene: Hagood Hardy
vezényel: Hagood Hardy
kiadás éve: 1993 
kiadó: Channel Productions
játékidő: 40:25


A hazánkban is sokak által kedvelt széria, a Váratlan utazás aláfestését kilenc rész erejéig jegyző, mesehősszerű nevű komponista rengeteg szólóalbuma közül az általam ismertek kifejezetten figyelemre méltók, és bizonyára a többi is az. Műveinek gyakori jellemzője a dúsgazdag szimfonikus hangszerelés, és az, hogy a nagyzenekart zongorán ő maga kíséri, emellett sok szerzeménye úgy hangzik, mintha fület simogató romantikus filmzene lenne, ami azért szerencsés, mert score-ja mindössze egyetlenegy jelent meg. A Lucy Maud Montgomery nyolc kötetből álló sorozatából készült, nálunk Anna címen is ismert sorozat soundtrackjén John Barry (Farkasokkal táncoló) stílusához közel álló, bensőséges világgal rendelkező muzsikát hallhatunk, melyben hol hullámzó, hol könnyed vonósjáték öleli körül a lágy fuvolaszót. Stílusát jól érzékelteti, hogy a szerzeményeket akár Frances Hodgson Burnett ifjúsági könyvklasszikusa, A titkos kert egyik filmváltozata alatt is elképzelhetnénk. A lemez a széria első két évadjának muzsikáiból szemezget, a további kettőt a művész már nem érhette meg. Hazájában, Kanadában bizonyára ismert volt Hardy (erre utal, hogy 18 CD-je jelent meg 30 év alatt), de az általa képviselt, szeretettel teli instrumentális zenei világ okán megérdemelt volna szélesebb körű (el)ismertséget is.
 


Kindred Spirit (2005)



zene: Peter Breiner, Don Gillis
vezényel: Peter Breiner, Don Gillis
kiadás éve: 2005
kiadó: Sullivan Entertainment
játékidő: 37:01



Hagood Hardy meghitt kompozíciói az Anne a Zöld Oromból első két évadjának kiemelkedő pontjai voltak, ám 1997-es halála nem tette lehetővé, hogy folytassa a munkát. Utódja a szlovák származású Peter Breiner lett, aki nemcsak az Anna 3. – A történet folytatódik, illetve az Anna – Az új kezdet című évadok dallamfelelőse lett, de őt kérték fel a húszrészes, animációs Anna-tévésorozathoz, illetve ő jegyzi az Anne: Utazás a Zöldormú házba című rajzfilm aláfestését is. Utóbbinál azzal a Don Gillisszel dolgozott együtt, aki éppúgy írt Váratlan utazás-epizódhoz aláfestést, mint Hardy, ez pedig szinte garantálta, hogy Annát a harmadik-negyedik évadban is hasonlóan színvonalas muzsika kísérje útján, mint az első kettőben. A Breiner–Gillis duó együttműködésének legjobb darabjait többek közt a Kindred Spirit című kiadvány segítségével ismerhetjük meg, és ki lehet jelenteni, hogy a szerzőpáros tökéletesen vette fel a Hardy kezéből kihullott fonalat. Érzékeny, rendkívül békés hangulatú szerzemények születtek, melyek a sorozat ismerete nélkül lejátszva is igen értékes hallgatnivalónak bizonyulnak. E darabok mindazoknak ajánlhatók, akik szeretik a hangulati törésektől mentes, szelíd szimfonikus zenei világot, melyet egyszerűen jólesik hallgatni. Aki pedig teljességre törekszik, az a Spotify-on meghallgathatja a szerzőpárostól a harmadik és a negyedik évad score-jához kiadott két albumot (Anne of Green Gables: The Continuing Story és Anne of Green Gables: A New Beginning elnevezéssel), de létezik még egy Anne of Green Gables: Winter Pleasures címre hallgató kiadvány is, amelyen szemelvények találhatók a Váratlan utazás score-jából, s a maximalistáknak elérhető az Anne: Utazás a Zöldormú házba aláfestése is. A lista pedig még mindig nem teljes, ugyanis könnyen el lehet tévedni a szériához kapcsolódó – a Spotify-ról egyelőre hiányzó – annás soundtrackek rengetegében...


 

Bíró Zsolt
2021.12.23.