Az otthonába zárt lány romantikázni kezd (Minden, minden). A vikingek és a szamurájok összecsapnak (For Honor). Cyrano a nyolcvanas években is hódít (Roxanne). Egy night clubot öröklő nő bizarr kalandokba keveredik (Heart of Midnight). Két mogorva ember közel kerül egymáshoz (Végállomás: esküvő).

Minden, minden (2017)
Everything, Everything



zene: Ludwig Göransson
vezényel: Ed Trybek
kiadás éve: 2017
kiadó: Sony Classical
játékidő: 43:40


A Fekete Párduc, a The Mandalorian vagy épp a Tenet zeneszerzőjének score-ja teljesen ismeretlen maradt, amit az is jelez, hogy a világon egyetlenegy filmzenei oldal sem foglalkozott vele, és interjúkban sem kérdezik róla Göranssont. E tinirománc a mozipénztáraknál is csak szolid sikert aratott, így hát minden adott volt ahhoz, hogy a komponista munkája a filmmel együtt gyorsan feledésbe merüljön, ami azért gond, mert minőségi darab. Én legalább ebben a rövid formában szeretném ajánlani mindenkinek, mert e főleg akusztikus hangszerekre írt, végtelenül harmonikus, csendes aláfestés az érzelmesebb filmzenék rajongóinak körében biztos értő fülekre talál – bárki könnyen ráhangolódhat, aki szereti például Hans Zimmer Holiday ihlette muzsikáját. Állakat leejtő megoldásokkal nem futunk össze benne, azonban az efféle letisztult filmzenék felé nem is érkezhet ilyen elvárás. A különféle pengetős hangszereknek (úgymint akusztikus és elektromos gitár, ukulele, mandolin), a zongorának, tovább a vonósoknak köszönhetően csak úgy árad felénk a meghittség ebben a rendkívül kellemes háromnegyed órában, melyet kimondottan jó érzés hallgatni.





For Honor (2017)



zene: Saunder Jurriaans, Danny Bensi
kiadás éve: 2017
kiadó: Sumthing Else Music Works
játékidő: 55:22




A Ubisoft – a történelmi hűséget tudatosan zárójelbe tévő – játékában lovagokkal, szamurájokkal és vikingekkel ronthatunk egymásnak. A Denis Villeneuve rendezte Ellenség, A boncolás című horror, továbbá különféle tévésorozatok (Ozark, A kívülálló, Fear the Walking Dead) zeneszerzőjeként ismert páros meglehetősen szokatlan választás lett ide, hiszen nem lendületes műveikről, pláne nem játékzenéikről ismertek, azonban nagyon is korrekt aláfestést írtak a For Honorhoz. Bár a szerzeményeket kissé monotonná teszi, hogy jelentős részük csatába szólító dobolásokra épül, unalomról még sincs szó, mert a tekerőlant, az egy brutális nagybőgőre emlékeztető bazantar, a sakuhacsi nevű bambuszfuvola, a tibeti és alpesi kürtök, a shofar nevű szarvkürt, továbbá a fel-felzúgó férfikórus bevetése olyan erős, fenyegetően harcias atmoszférát teremt, hogy egy önmagában hallgatva is meglepően hatásos soundtrackről beszélhetünk.





Roxanne (1987)



zene: Bruce Smeaton
kiadás éve: 1987
kiadó: Cinedisc
játékidő: 39:20




A nyolcvanas éveiben járó ausztrál művész bizonyos értelemben nem tartozik a legszerencsésebbek közé, hiszen 2014-es utolsó filmjéig bezárólag ugyan bő ötven filmhez és sorozathoz, például kamaszkorom egyik közkedvelt szériájához, az Ausztrál Expresszhez is komponált, azonban mindössze néhányhoz jelent meg soundtrack, s közülük ráadásul a Steve Martin és Daryl Hannah főszereplésével készült Roxanne az egyetlen ismert. Pár hangszerre (köztük basszus- és elektromos gitárra, szintetizátorra) komponált művel van dolgunk, melyek közül a szaxofon a legszembetűnőbb, olyannyira, hogy az összképből alaposan kilógó "Kék Duna keringő"-vel kiegészített kiadvány olyan, mintha egy Kenny G-album lenne. Aki tehát teljesen elutasítja e hangszert, annak nem igazán érdemes megpróbálkoznia a score-ral, mert a szaxofon itt gyakorlatilag egy énekes szerepét tölti be. Ám akinek nincs baja ezzel, az egy kimondottan slágeres, filmekben – főleg manapság – ritkán hallható stílusú romantikus filmzene élményével gazdagodhat, amelynek egyetlen komolyabb hibája, hogy túl hamar kiismerhető.
 


Heart of Midnight (1988)



zene: Yanni
kiadás éve: 1992 
kiadó: Silva Screen Records
játékidő: 43:24




A már hazánkban is koncertező Yiannis Chryssomallis, azaz Yanni éppúgy görög születésű szintetizátormágus, mint Vangelis, ám népszerűbb pályatársával ellentétben neki még nem sikerült feledhetetlen aláfestéssel megajándékoznia rajongótáborát – ugyanakkor elvitathatatlan tőle, hogy a new age-től a világzenén át a popig, számos stílusban mozog otthonosan. A Jennifer Jason Leigh főszereplésével készült Heart of Midnighthoz íródott – szám szerint harmadik – filmzenéjén jól hallható, hogy azóta évtizedek teltek el: készítése dátumának ismerete nélkül is könnyen belőhető a nyolcvanas évek. Régi európai krimiket idéző zongorás főtémával ellátott, kellemesen régimódi, szintetizátoros score-ról van szó, érdekes hangulattal, elvétve felbukkanó egzotikus iránnyal, üvegharmonikára vagy épp szaxofonra emlékeztető hangzással, mely olykor slasherekbe illően jéghideggé és fortyogóvá válik. Kissé hiányolom a score-ból azt az esszenciát, aminek köszönhetően igazán különleges maradhatott volna napjainkig, ugyanakkor aki rajong a kor alacsonyabb költségvetésű filmzenéiért, jólesően nosztalgiázhat vele.
 


Végállomás: esküvő (2018)
Destination Wedding



zene: William Ross
kiadás éve: 2018 
kiadó: Lakeshore Records
játékidő: 33:39



Noha William Ross nem tartozik a legismertebb zeneszerzők közé, viszont több mint százötven film stáblistáján tűnt fel hangszerelőként és/vagy karmesterként, köztük a legnagyobb blockbusterekkel, míg például a Harry Potter és a titkok kamrája esetében John Williamsszel közösen jegyzi a score-t. Egy rendkívül elismert művészről van szó, aki még ehhez a szimpla vígjátékhoz is képes volt a legigényesebb filmzenék közé sorolható csuklógyakorlatot szállítani. A Winona Ryder és Keanu Reeves főszereplésével készült Végállomás: esküvő mindvégig bensőséges, bandukolós, lágy muzsikájával bárki kezdhetné a filmzenékkel való ismerkedést. Az akusztikus gitárok melankolikus dallamai, a diszkrét dobkíséret és a zongora mellé bevont harmonika stílusos párizsi hangulatot csempész a műbe, de még jazzes, illetve mariachis jelleg is bekukkant rövid időre. Átlagosan kétperces szerzeményeket tartalmaz a soundtrack, de a hallgatása közben ez a rövidség bizonyára fel sem tűnik a hallgatónak, a hangulat annyira magával ragadó.


 

Bíró Zsolt
2021.12.16.