„Nagyon élvezzük, hogy minden olyan hangot fel tudunk használni, ami a kezünk ügyébe kerül. Szeretnénk állandó versenyben állni Hollywood fő irányelvével, és megpróbálunk a filmzenéink hangzásvilágával egy jóval modernebb és eklektikusabb megközelítést bemutatni.”


Az Asche & Spencerre keresztelt formáció a reklámszakmából emelkedett a filmzeneszerzők sorába, elnevezésük pedig nemcsak két ember, hanem több művész csoportos munkáját takarja. A csapatot Thad Spencer és Mark Asche keltette életre, ám utóbbi a kilencvenes évek elején, megelégelvén az állandó tárgyalásokat, kiszállt a projektből, és az önálló zeneszerzés útjára lépett, az elnevezés azonban maradt, Spencer pedig folyamatosan törekszik arra, hogy az ágazat legtehetségesebb tagjaival dolgozhasson. „Egyikünk sem foglalkozik azzal, miként van feltüntetve a neve egy produkció stáblistáján. Az a módszer, amellyel dolgozunk, és amelyre a megtisztelő elismeréseket kapjuk, egy újszerű megközelítése annak, ahogy Hollywood tekint a zeneszerzőkre” – mesélte a felállás hátterével kapcsolatban Spencer.
 
Az Asche & Spencer neve elsősorban a reklámipar világában cseng ismerősen: a kilencvenes évek óta jelen lévő, ám folyamatosan változó összetételű tagokkal működő csapathoz több száz promóció kísérete fűződik, rendkívül színes mozgásterüket pedig a hivatalos weboldalukon megtalálható zenék is remekül tükrözik. „Egy projekten mindannyian egyszerre munkálkodunk. Csapatként beszéljük meg, hogyan szeretnénk megközelíteni a feladatot, majd felkészülünk a munkára. A zeneszerzés, valamint a felvételek során folyamatosan együtt dolgozunk, a végeredmény így egy olyan alapot képez, melyre a változatosság jellemző, és nem egyetlen ember önálló elképzeléseit tükrözi. Ez a módszer teszi lehetővé a megrendelő számára azt a luxust, hogy többféle zenei alternatíva közül választhasson” – vázolta fel működésüket Spencer. A zeneszerzőkből, producerekből, hangmérnökökből és előadókból álló csapat Marc Forster 2001-es mozijával, a Szörnyek keringőjével kóstolhatott bele a filmzenék világába, mely kikacsintásról a formáció vezetője így nyilatkozott: „Abszolút természetes váltásnak tűnt abból a munkából, amit a reklámoknál csinálunk. Van egy stúdiónk Kaliforniában, Venice-ben, így a filmszakma mindig is közel volt hozzánk”.
 
A Halle Berry alakítása révén Oscar-szoborral jutalmazott alkotást a Jasper, Texas című tévés dráma, majd néhány rövidfilm követte, a direktor újabb vállalkozása, a Maradj! kapcsán pedig ismét egész estés alkotáson dolgozhattak. Az eredeti tervek szerint azonban Foster és az Asche & Spencer ezen együttműködését az Én, Pán Péter előzte volna meg, ám a stúdió döntése miatt a dallamokat végül Jan A.P. Kaczmarek szállíthatta, s ismételt kollaborációjukra a Maradj!-ot követően már csak a 2011-es, Gerard Butler főszereplésével forgatott Géppisztolyos prédikátor révén nyílt lehetőségük. A csapat filmzeneszerzőként is majd minden évben hallat magáról, ám ez irányú munkásságukból az imént felsoroltakon kívül hozzánk csak a Hantahíradóra keresztelt komédia és a Harc a boldogságért című háborús dráma jutott el. A dokumentumfilmes vonal a 2007-es War Dance-szel találta meg őket, melyet olyan hasonló felkérések követtek, mint a Holy Wars, a The Texas Promise, a Passing Orion, valamint a Felix. 
 

Kulics László
2017.07.19.
 

Teljes filmográfia: 
 





  Kapcsolódó anyagok


Komponisták arc nélkül - Interjú az Asche & Spencerrel
Interjú