„Komoly zeneszerző akartam lenni, de kiskoromban azt gondoltam, sose lehetek komoly zeneszerző, mert ugyan ki megy el zeneszerzőnek?”


Menken a modern rajzfilmvilág legismertebb komponistája, de nemcsak a közönség és a filmzenerajongók köszönhetnek neki, illetve dalszerző társainak, Howard Ashmannek, Tim Rice-nak és Stephen Schwartznak sokat, hanem a Walt Disney Pictures is azért, hogy a stúdió feltámadhatott poraiból, s újraélhette aranykorát, hála A kis hableánynak, A szépség és a szörnyetegnek, az Aladdinnak, valamint A Notre Dame-i toronyőrnek. A művész sikerét azonban nemcsak az eladott lemezek sokasága támasztja alá, hanem az is, hogy nyolc Oscar-szobrával a Filmakadémia által legtöbbször díjazott filmzeneszerzők élvonalába tartozik – csupán Alfred Newman előzi meg őt kilenc elismeréssel. 

A New Rochelle-ben felnövő Menken már gyerekkorában figyelemre méltó zenei készségekkel rendelkezett, de volt kitől örökölnie a ritmusérzéket, hiszen apja, Norman Menken bár fogorvos volt, gyakran zongorázott, anyja pedig a színészkedés és a drámaírás mellett táncolt is. A szerző fiatalkorától kezdve élénken érdeklődött Bach és Beethoven munkássága iránt, zongorázni és hegedülni tanult, kilencévesen pedig a New York Federation of Music Clubs Junior Composers Contest ítészei ismerték el tehetségét a „Bouree”-ra keresztelt szerzeménye révén. Tanulmányait a New York Universityn folytatta, ahol zeneelméletet tanult: „Fogorvos családból származom, és úgy véltem, azzal foglalkozok majd, amivel édesapám is. Végül megszereztem a diplomámat, ugyanakkor nem igazán érdekelt a zeneelmélet. Ám miután zenésztársaimhoz hasonlóan csatlakoztam a Lehman Engel által vezetett BMI Workshophoz, tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni” – nyilatkozta Menken, aki ezt megelőzően azt is fontolgatta, hogy rocksztár lesz belőle: „Arról álmodoztam, hogy én leszek a következő Bob Dylan”. Ezen ábrándja azonban hamar szertefoszlott, miután a Broadway zenei világának ismert alakja, Engel a szárnyai alá vette: a hetvenes évek közepétől balett- és modern táncokon alapuló előadások zeneszerzője lett, emellett klubbandák zenei rendezőjeként dolgozott, s a népszerű bábsorozat, a Szezám utca dalszerzőinek csoportjába is bekerült. 

Dalszerzőként bővelkedett a munkákban, ugyanakkor túl sok babér ekkoriban nem termett neki. Pályafutásának nagy fordulata 1979-ben következett be, amikor New Yorkban találkozott Ashmannel, aki zeneszerzőt keresett Kurt Vonnegut Áldja meg az Isten, Mr. Rosewaterjének musicalváltozatához. Menkent Engel ajánlotta a dalszerző figyelmébe, s bár kollaborációjuk első végeredményére a szakma rögtön felkapta a fejét, az igazán nagy áttörés az 1982-es Rémségek kicsiny boltjával jött el. Utóbbit először csak egy, a kísérletező műveket felkaroló off-Broadway színház mutatta be, ám a musical olyan sikeres lett, hogy rövidesen a legnagyobb színpadokon adták elő, később pedig a filmváltozat ihlette „Mean Green Mother from Outer Space” dal Menken első Oscar-jelölését is meghozta.

Howard mint szövegíró, Menken mint zeneszerző: e párosítás New York színházi világának meghatározó részévé vált, majd az ott megismert határaik szélesítésére A kis hableány adott lehetőséget, a többi pedig – ahogyan mondani szokták – már történelem. A Disney először csak Ashmant kérte fel erre a munkára, aki később társproduceri funkciót is betöltött, s úgy vélte, érdemesebb lenne a történetet Broadway-musical módjára bemutatni. Javaslatára Menken is bekerült a produkcióba, a készítők pedig felülvizsgálták a sztorit, hogy hol lehetne musicales módon elmesélni az adott jelenetet. Ashmanék javasolták azt is, hogy az eredetileg csak kis szerepben feltűnő rák nagyobb teret kapjon, mivel rajta keresztül afféle reggae és calypso stílus is beépíthető lenne, ami kifejezetten illene a víz alatti világhoz. A hatalmas sikert olyan további rajzfilmek követték, mint A szépség és a szörnyeteg, illetve az Aladdin, bár utóbbi dalait Ashman halála miatt már Rice-nak kellett befejeznie. A tragédia után sem távolodott el a stúdiótól: különféle dalszerzőkkel vette ki a részét a Pocahontasból, A Notre Dame-i toronyőrből, a Herkulesből, A legelő hőseiből, valamint az Aranyhaj és a nagy gubancból.

A Disney-meséken kívül olyan élő szereplős alkotások score-jait jegyzi, mint például a Michael J. Foxszal készült A gyereknepper, a Susan Sarandon, Penélope Cruz és Paul Walker nevével fémjelzett Karácsony című dráma, a Rikkancsok, az Összekutyulva, a Hófehérke-történetből kiinduló Tükröm, tükröm vagy éppen a Lincoln című dokumentumfilm – utóbbiban, a sok korhű megoldás alkalmazásának köszönhetően, majdhogynem nyomuk sincs a tőle megszokott könnyed és játékos dallamsoroknak. A filmes felkérések mellett Menken a színháznak sem fordított hátat: nagy sikerű rajzfilmjeinek színpadi adaptációival egyetemben az ő nevéhez köthető a bibliai témájú King David, az A Bronx Tale (mely ugyanúgy Chazz Palminteri regényén alapul, mint Robert De Niro első rendezése, a Bronxi mese), a Charles Dickens nagy sikerű Karácsonyi énekén alapuló A Christmas Carol, illetőleg olyan mozik, mint a Páratlan prédikátor vagy az Apáca show feldolgozásai. 
 

Kulics László
2018.09.27.
 

Teljes filmográfia: 
 





  Kapcsolódó anyagok


Alan Menken és a Disney
Kollaborációk, életutak

Hollywood és az USA elnökei
Zenék egy témára