„Érdekes dolog a mi együttműködésünk, hiszen egymás ellentétei vagyunk.”


A filmzene világában számtalan olyan alkotó és formáció bukkan fel hosszabb-rövidebb időre, akik pop, rock, jazz, ambient vagy épp az elektronikus zenék terén szereztek maguknak hírnevet. Ide sorolható a brit formáció, az Underworld is, melynek alapítói, Karl Hyde és Rick Smith a hetvenes évek végétől dolgoznak együtt. A csapat az elmúlt évtizedek során számtalan taggal bővült, akik idővel kiváltak, így a mai napig a Hyde–Smith duó számít a banda szívének.

A páros stílusára kezdetben a Kraftwerk és a The Screen Gemz voltak nagy hatással, 1987-ben pedig Alfie Thomas, Bryn Burrows és Baz Allen belépésével bővítettek formációjukon, mely ezzel párhuzamosan felvette az Underworld nevet, amelyet a Clive Barker története alapján készült, azonos című mozi hatására választottak maguknak. Az addig rájuk jellemző reggie stílust felváltotta a funkos és popos beütésű elektronikus irány, 2016-ig bezárólag pedig kilenc stúdióalbumuk és tucatnál is több koncertlemezük jelent meg, melyeken felül Smith és Hyde önálló korongokkal is jelentkezett – utóbbi e célból két alkalommal dolgozott Brian Eno oldalán. Az igazi áttörést a Trainspotting hozta meg számukra, melyhez az alkotók két számukat, a „Dark & Long (Dark Train)”-t és a „Born Slippy.NUXX”-ot használták fel.

Bár a Trainspotting előtt is voltak olyan alkotások, ahol Underworld-zenét használtak fel (mint például a Miami Vice-sorozat vagy a Vad orchideák című erotikus dráma), Danny Boyle kultikussá vált produkciója lett az igazi mérföldkő, melyet követően olyan projektekben is hallhattuk számaikat, mint például Az Angyal, a Batman és Robin, a Vanília égbolt vagy a T2 Trainspotting. Két tucatnál is több hollywoodi projekthez választották ki dalaikat, ám emellett néhány alkalommal filmzeneszerzőként is találkozhattunk velük. Utóbbira olyanok esetében került sor, mint a Bűnös viszonyok, ahol Gabriel Yared mellett tölthették be ezt a szerepet, a John Murphyvel közösen jegyzett Napfény, valamint a Transz, amelyen végül csak Smith dolgozott. Az utóbbi két megbízatást is Boyle-nak köszönhetik, akivel ezeken felül a brit Nemzeti Színházban bemutatott Frankenstein című színdarabon, valamint a 2012. évi nyári olimpiai játékokon dolgozhattak együtt. „Danny ellenállhatatlan fickó. Szerencsésnek érzem magam, hogy segíthetek neki a történetmeséléseinél” – nyilatkozta Smith. „Underworldként mindig folytatni fogjuk a zenélést. Vannak olyan szálak is, melyek az elmúlt évtizedek során összefonódtak velünk, ilyen többek között az olimpia, a színházi munka, a filmek és a kiállítások, melyek által többek tudunk lenni, de közben koncertjeink során folyamatosan tízezrek előtt állhatunk színpadra” – mesélte formációjukkal kapcsolatban Hyde.
 

Kulics László
2019.03.03.
 

Teljes filmográfia: