„Nagyon aprólékosan, tudatosan dolgozok, és nem sok olyan dolog van, amit jobban tisztelek a zenénél.”


Eric Serra nevének említésekor Luc Besson mozijai, valamint az Aranyszem című James Bond-film kerülnek első körben terítékre, melyek vitathatatlanul munkásságának legmeghatározóbb elemei. Ezek azonban a francia szerző pályafutásának csupán egy szeletét teszik ki, hiszen azon felül, hogy több mint harminc filmzenét jegyez, dalszerzőként és zenei producerként egyaránt aktív, 2010-ben pedig a EuroVoice European Music Contest rendezvény elnökségi tagja is volt. 

Apja, Claude Serra az ötvenes-hatvanas évek során hazájának ismert dalszerzői közé tartozott, így a komponista születésétől fogva a zene bűvkörében élt. 11 éves korára megtanult gitározni, néhány évvel később pedig már olyan neves művészek tanították, mint Didier Lockwood jazzhegedűs vagy Mory Kanté. Idővel Serra a pop, a dance és az elektronikus zene irányába fordult, jövőjének meghatározó állomása pedig akkor érkezett el, amikor egy barátja, Pierre Jolivet stúdiójában találkozott az akkoriban zenészként is próbálkozó Bessonnal, aki megkérte, hogy majdnem kész albumához rögzítsen néhány gitárszólót. Nem sokkal ezután a fiatal filmes megkereste őt, hogy írjon zenét készülő alkotásához, amire Serra így reagált: „Nos, én nem zeneszerző vagyok, csupán egy zenész”. Bessonra azonban korábbi találkozásuk annyira hatással volt, hogy nem hagyta annyiban a dolgot, így végül munkatársakká váltak a L'avant dernier című rövidfilm erejéig, amely a később a legismertebb rendező-zeneszerző párosok közé emelkedő duó évtizedek óta tartó kollaborációjának első állomása lett. Ezt olyan produkciók követték, mint például A nagy kékség, a Nikita, Az ötödik elem, a Léon, a profi, a Jeanne d'Arc, az Orléans-i szűz, az Arthur-trilógia vagy a Metró, mely az egyetlen olyan projekt, ahol a zenész egy kis szerep (Enrico, a basszusgitáros) erejéig kamera elé állt. „Luc pontosan tudja, melyik jelenetnél milyen szerepet szán a zenének. Minden bizonnyal azért tudunk jól együttműködni, mert mindketten érzelmekről beszélünk. Zeneszerzés során én is az érzelmek kifejezésében gondolkodom” – nyilatkozta Serra. A páros számtalan filmet jegyez közösen, a 2000-es évektől azonban készültek olyan Besson-mozik is, amelyekhez már nem barátja szállította a zenét: ilyen az Angel-A, a Vérmesék, valamint a Valerian és az ezer bolygó városa. 

Tehetségét olyan direktorok vették igénybe, mint John McTiernan (Rollerball – Könyörtelen játék), Richard Berry (A csábítás kifinomult művészete), Danièle Thompson (Félix és Rose – Szerelmi légott), Paul Hunter (Golyóálló szerzetes), Joachim Ronning és Espen Sandberg (Las Bandidas), illetve Steven Quale (Renegátok) - igaz, az utóbbi két alkotás producerei között Bessont is megtaláljuk. A francia rendezőtől független Serra-művek legismertebbje a Martin Campbell irányításával készült Aranyszem című Bond-film kísérete lett, mely merész stílusával nemcsak a 007-es ügynök rajongóit osztotta meg, hanem a producereket is, akik egy jelenet esetében már nem tőle kértek módosításokat, hanem a projektben karmesterként közreműködő John Altmantól rendeltek új szerzeményt.  

Filmes megbízatásai mellett előadóművészi és szólókarrierje is folyamatos. A nyolcvanas évek során a francia énekes, Jacques Higelin basszusgitárosa volt, dalokat írt (egyebek mellett Besson-mozikhoz is, s ezekben gyakran ő maga énekelt), zenét szerzett Criss Angel illuzionista egyik fellépéséhez, 1998-ban RXRA címmel megjelentette rockalbumát, nem mellesleg pedig olyan neves előadókkal dolgozott zenei szerkesztőként, mint Madonna, Ringo Starr és Michael Jackson. Egy alkalommal megkérdezték tőle, hogy melyik szerepkör áll legközelebb a szívéhez, a dalszerzés, a komponálás vagy az előadói életforma? „A legjobban azt szeretem, amikor a zenekarommal játszom, becsukom a szemem, és átszellemülök. A közönség érzi ezt, és nagyon szeretik. Ez az egyik legkedvesebb dolog számomra az életben” – válaszolta Serra. 
 

Kulics László
2018.10.31.
 

Teljes filmográfia: