„A filmzenék szerzőjének egyszerre kell szem előtt tartania a cselekményt, az érzelmeket és a mozgást. Ez azért nehéz, mert néha úgy érzed, csalsz egy kicsit, és a zenéddel megölsz egy jelenetet.”


Sir Malcolm Arnold, a brit filmzeneírás atyja és a hangszerelők rémuralmának megszüntetője 1921. október 21-én született Northamptonban. Zeneszerzést a Royale Collage of Musicban tanult Gordon Jacobtól, kedvenc hangszerén pedig – a trombitán – Ernest Hall irányítása mellett csiszolta tudását. 1941-ben a londoni filharmonikusoknál kapott munkát, ahol két év múlva a rézfúvós-szekció vezetője lett. A háború alatt két év hadiszolgálat, és egy év BBC-s kitérő után jutott csak vissza az együtteshez, de már ekkor is inkább a zeneszerzésre helyezte a hangsúlyt. Beckus és Dendipratt című komédianyitányával Mendelssohn-ösztöndíjat nyert, ennek köszönhetően 1948-ban egy évre Olaszországba utazhatott. Visszatérte után aktív zenész tapasztalatainak hála hamar ismertté vált, mint sokoldalú komponista és hangszerelő, így egyre több munkát kapott. Kilenc szimfóniát, öt balettet, húsz concertot, számtalan nyitányt, kórusművet és dalt is írt, legismertebb kompozíciói mégis filmzenéi lettek. Élete legnagyobb csalódása, hogy a mai napig egy olyan zene miatt emlékeznek rá, amit nem is ő írt.

Leghíresebb műve az Oscar-díjas Híd a Kwai-folyón, melyet David Lean felkérésére írt meg alig tíz nap alatt. A majdnem három órás film kevesebb mint félórányi score-t tartalmaz, így ez nem is volt különösebb kihívás számára. A zenei anyag máig legemlékezetesebb része a „Colonel Bogey's March” című szám, amit a rongyos hadifoglyok énekelnek az ázsiai zöld pokolban. A dal használati jogát az azt író katona özvegye adta el Leannek, aki azonban nem merte felhasználni a káromkodásoktól sem mentes szöveget. A problémát áthidalva a katonák végül csak fütyülték a dalt, ami világsikerhez vezetett, és sokan Malcolm Arnoldnak tulajdonították a zene legismertebb részét, mely árnyékot vetett a zeneszerző életművére...

Pedig e dal nélkül is bőven van mire emlékezni vele kapcsolatban, hiszen több mint nyolcvan brit film (melyek közül olyanok jutottak el hozzánk, mint A jól bevált férj, a Fütyüld le a szelet, Az oroszlán, a Kilenc óra Ráma oltáráig, a Hobson lányai vagy a Kirk Douglas, Richard Harris főszereplésével forgatott Telemark hősei) zenéjét szerezte, amivel rendkívül nagy hatást gyakorolt a brit filmzenei világra. Ténykedésével fokozatosan háttérbe szorította a hangszerelők szerepét, akik addig szinte monopolhelyzetben voltak az angol filmpiacon. Arnold virtuozitásával bizonyította, hogy szükség van Angliában is jól képzett zeneszerzőkre, mivel a karmesterek és egyéb zenei szakemberek csupán előre gyártott melódiákat variáltak, ezzel szemben Amerikában már egy új generáció is felnevelkedett, akik sokkal jobban idomultak az új médium követelményeihez.

Arnold elismeréseit felsorolni is lehetetlenség; Oscar-díja mellett többször kapott Ivor Novello-díjat, és számos egyetem fogadta díszdoktorává, köztük természetesen saját alma materei is. Az 1993-tól lovagi rangot viselő művész élete végéig aktív maradt, és bár utolsó éveiben már nem komponált annyit, saját műveinek kiadását folyamatosan felügyelte, illetve gyakori vendége volt a hangversenytermeknek is. 
 

Hubai Gergely
2013.08.09.
 

Teljes filmográfia: