„Sosem gondoltam, hogy mindent elértem az életben. Rengeteg mindent tudok és akarok még csinálni. A zene tölti ki a napjaimat. A zene hajt engem és meggyőz arról, hogy nekem van a világon a legjobb munkám.”


A brit származású komponista – ahogyan a szerzőtársainak egy része is – Rózsa Miklós Ben Hurjának hatására döntötte el, hogy filmzeneszerző lesz, s már fiatal korában elkezdett zongorázni. Tanulmányait a londoni Royal Academy of Music falai között folytatta, majd karrierje kezdetén zongoristának szegődött Andrew Lloyd Webber és Tim Rice mellé, akik mellett az iskolai tananyagot a gyakorlatba is átültethette, továbbá közreműködhetett a Jézus Krisztus Szupersztár című világhírű színdarab zenéjében. 

Első jelentősebb filmzenéje a John Schlesinger által rendezett thriller, A hívők volt – Martin Sheennel a főszerepben –, melyhez egy hátborzongató zenét kellett készítenie. Ezt követően a '80-as évek végén két produkcióban is együtt dolgozhatott Roger Donaldsonnal: a Cocktail és a Cadillac Man muzsikájával vált igazán ismertté, illetve sikerült bebizonyítania, hogy a horrorokon kívül máshoz is tud zenét komponálni. A Cocktailhoz írt score-jára figyelt fel Phillip Noyce és a Vak végzet stábja, így az akciófilmek világában szintén kipróbálhatta magát. 

Hogy az ázsiai alkotások score-ja az amerikai igényeknek is megfeleljen, a komponista egy időben a Honk Kong-i Rendőrsztori-széria első két részének tengerentúli bemutatójához készített zenét, és ebből adódóan írta alá 2001-ben a Toho Company Production Godzilla 2000-jének a fenti okok miatt történő zenei átiratára vonatkozó szerződést. Robinsonnak az 1997-es Jackie, a jófiú című akcióvígjátékhoz készült aláfestése már a harmadik olyan Jackie Chan-es produkciója volt, amit a New Line Cinema mutatott be Amerikában (ezt előzte meg a Balhé Bronxban, illetve az Első csapás). A forgalmazó számára egyébként több filmzenét is írt, melyek legtöbbje Wes Craven horrorjaihoz íródott (Az új rémálom - Freddy feltámad, Vámpír Brooklynban, Nightmare Cafe, Don't Look Down). 2000-ben hátat fordított a filmstúdiónak, és olyan filmekhez szerződött le, mint Gregory Hobit Frequency-je, vagy a Rober DeNiro főszereplésével készült 15 perc hírnév. 

Ugyan a szerző többféle stílusban is képviselte már magát, és muzsikusi tevékenysége eme ágazaton túlmutat – hiszen íróként, producerként, illetve hangszerelőként olyan neves előadóművészekkel dolgozott együtt, mint Eric Clapton, Phil Collins, Melissa Etheridge, és még sorolhatnánk –, mégis azt lehet mondani, hogy J. Peter Robinson fénykora igazán a '80-as évek végére, a '90-es évek elejére lenne helyezhető. 
 

Kulics László
2006.04.02.
 

Teljes filmográfia: 
 





  Kapcsolódó anyagok


A Rémálom az Elm utcában-széria zenéi
Moziszériák, tévésorozatok

Kelet és Nyugat között - Interjú J. Peter Robinsonnal
Interjú