„Igyekszem a lehető legjobbat kihozni magamból, szívvel, lélekkel dolgozom. Büszke vagyok arra, amit elértem.”
Hans J. Salter a XIX. század végén született Bécsben. Az osztrák fővárosban olyan legendák keze alatt tanulhatott, mint Alban Berg és Franz Schreket. Németországban kapott állást a Berlini Állami Opera zenei vezetőjeként, majd az UFA stúdiónak szerzett egyszerűbb filmzenéket. 1937-ben a nácizmus elől Amerikába menekült, ahol a Universal stúdió ajánlott neki munkát – Salter velük maradt több mint harminc évig, és a komponálás mellett gyakran vállalt hangszerelést és vezénylést is. A Universal ebben az időben elsősorban szörnyfilm-sorozatairól (Drakulával, Frankenstein doktor teremtményével, vagy a Farkasemberrel a főszerepben) volt ismert. Az ezekhez írt zenék szakadtak el elsőként a némafilmtől, ezért a modern filmzenék legkorábbi elődeinek is tekinthetők. Salter amerikai kollégájával, Frank Skinnerrel együtt dolgozott a legsikeresebb, mai is népszerű szörnyfilmeken.
Sajnos minden jó klasszikus horrorra száz borzalmas és olcsó fércmű jutott, és ezekhez is a páros szolgáltatta a zenét. Természetesen nem dolgoztak évi száz filmen – viszont ők írták a Universal katalóguszenéinek nagy részét, melyeket aztán minden olcsó filmben fel lehetett használni. Klasszikus motívumaik így vándoroltak filmről filmre, és évekig hatással voltak a horrorzenékre, melyek így körülbelül a hetvenes évekig nem fejlődtek semmit. Ehhez képest az is nagy kihívás volt, amikor a Skinner/Salter páros a Universal egyes presztizsfilmjeihez külön, jelenetre szabott zenét írt. Salter 1954-ben alkotta meg saját mesterművét a műfajban: A Fekete-lagúna szörnye aláfestése végre olyan mű lett, mely kiállta az idő próbáját, és ma is élvezettel hallgatható.
Hosszú pályafutása során több Oscar-jelölést is kapott, de főként azóta joggal elfelejtett művekért, karrierje igazi csúcspontjai pedig nagyrészt kiadatlanok. Az ötvenes években a stúdiómunka mellett tévéműsorokat is vállalt (a Wichita Townhoz, illetve az eredeti Lost in Space sorozathoz írt zenét), a stáblistára azonban ritkán került fel a neve. Utolsó jelentős műve a Maya című kalandsorozat score-ja volt, a szériát azonban túl hamar megszüntették, és ma már csak Salter kompozíciói miatt emlékezetes. Visszavonulása után még harminc évig élt, a katalóguszenék miatt azonban szerzeményeit továbbra is felhasználták. 1994 nyarán halt meg szívelégtelenségben.
Hubai Gergely
2008.09.27.