„A filmzeneszerzéshez egyszerre kell művésznek és mesternek lenned. Kiváló festőnek, persze, de kiváló szerelőnek is.”


Gary Chang édesanyja a New England-i zenei konzervatórium vokálosa volt, apja pedig az M.I.T. tudományos doktora, aki egyedi hi-fi rendszert épített magának – nem csoda tehát, hogy fiuk is élénk érdeklődést mutatott a zene és a technika iránt. Pittsburgh-ben folytatta középiskolai tanulmányait, ahol elektronikus zenével foglalkozott, emellett bandáját alapított, mellyel többek között iskolájában is fellépett. Később Robbie Robertsonnal, Al Jarreau-val, Weather Reporttal, Herbie Hancockkal, Patrick Williamsszel és Giorgio Moroderrel dolgozott zenészként, szintetizátorprogramozóként pedig Tom Jones és Barbara Streisand daloknál működött közre.

Elektronikus zenei háttere ellenére legtöbb rajongója filmes munkássága révén ismeri. Első score-ját az 1985-ös Nulladik órához írta, ahol még nem teljes értékű művészként, hanem Keith Forsey kiegészítő komponistájaként volt jelen. A következő évtől kezdve azonban már önálló felkérést kapott a 3:15-höz, a Chuck Norris főszereplésével készült A Tűzjáróhoz, illetőleg a 10 másodperc az élethez. Utóbbit John Frankenheimer rendezte, akivel ezt követően olyan projekteket hozott tető alá, mint a Dr. Moreau szigete, a Fejjel a falnak, a Nincs irgalom, az Andersonville, illetőleg a Háború a háborúról, a George Wallace és a Lassú tűzön című, megtörtént eseményeken alapuló filmek. Frankenheimer mellett Craig R. Baxley direktor tekinthető a másik legjelentősebb kollaborátor-társának: útjuk az 1993-as Lehull a lepel tévéfilm révén keresztezték egymást, melyet követően nyolc, többnyire tévés produkcióban tevékenykedett – ezek közül a Stephen King regénye alapján készült A rózsa vére vált a legismertebbé.

Chang nagy áttörésének az Úszó erőd zenéje számít, amit nem egész egy hónap alatt készített el, s negyedmagával adott elő. Ezt egy igen nehéz munkafolyamat, a Lopakodók muzsikájának elkészítése előzte meg, melyen fél évet dolgozott, majd kiszállt: „Eredetileg úgy volt, hogy egy kis költségvetésű, független film lesz, de minden megváltozott. A Lopakodók tökéletes példája annak, hogy Hollywoodban időnként miként csúsznak félre, majd térnek vissza teljesen másképp úgy, mintha kezdettől fogva az utóbbi megközelítés lett volna  a cél” – emlékezett vissza a szerző, aki után Hans Zimmer és Mark Mancina fejezte be a projektet, a 2002-es, a mozikat messze elkerülő folytatásnál azonban már végigvihette elképzeléseit. 2001-ban megírta első, nem hollywoodi gyártású film ihlette score-ját a Dániában készült Kathez. Chang bármennyire is igyekezett, a tévéfilmek és az alacsony költségvetésű mozik világából sosem sikerült kitörnie, a kétezres évek első felétől pedig felkérései is megcsappantak. 
 

Kulics László
2007.05.21.
 

Teljes filmográfia: