Buffy, a vámpírok réme (1997)
Buffy the Vampire Slayer
- zene: Christophe Beck
- kiadás éve: 2008
- kiadó: Rounder Records
- játékidő: 57:45
A Buffy, a vámpírok réme nem is oly régen hasonlóan nagy népszerűségnek örvendett, mint mostanság a Doktor House, a Lost – Eltűntek vagy A szökés, éppen ezért az 1992-es mozifilm alapjain útjára indított, hét szezont megélt széria számos résztvevőjének jelentett ugródeszkát (az már más kérdés, hogy kinek mekkorát). Az egyik – nem meglepő módon – a hősnőt, Buffy Summerst alakító Sarah Michelle Gellar volt, akihez hasonló előnyökhöz jutott a második, harmadik és negyedik szezont végigzenélő, továbbá az ötödik évad két kulcsfontosságú epizódjában, a The Giftben és a musicales One More, with Feelingben közreműködő Christophe Beck is. A széria atyja Josh Whedon forgatókönyvíró volt, aki a kezdeti sikereken felbuzdulva útjára indította ennek testvérsorozatát, az Angelt, melynek főszereplője a Buffy-ban többször is felbukkanó Angel, aki úgy állt saját lábra, ahogyan például Timon és Pumba Az Oroszlánkirályból.
A történet szerint generációnként egyszer születik egy Vadász, akit ösztöne hajt a démonok, vámpírok és más túlvilági teremtmények elleni küzdelemre. A sunnydale-i gimnazistalány, Buffy is ilyen, akinek útját és küzdelmeit az egyébként könyvtárosként dolgozó, de valójában a Figyelő szerepét betöltő Giles (Anthony Head) követi nyomon, s persze nem hiányoznak oldaláról a különleges képességekkel ugyan nem rendelkező, ám szívvel-lélekkel segíteni akaró, olykor csetlő-botló barátok (őket Alyson Hannigan és Nicholas Brendon alakítja) sem.
A filmhez köthető első album 1999-ben jelent meg, amely a Garbage, a Face to Face, a Superfine és további előadók slágere mellett egyetlen Beck-tételt tartalmazott, a "Close Your Eyes (Buffy Angel Love Theme)"-et. A TVT Records munkatársai sikert könyvelhettek el ezzel a soundtrackkel, ugyanis csak Amerikában több mint kétszázezer példány kelt el belőle. Négy évvel később a Virgin emberei állítottak össze egy ehhez hasonló struktúrájú, szolidabb sikert arató korongot, melynek a Buffy the Vampire Slayer: Radio Sunnydale címet adták, e kettő között pedig a már említett musicalrész, a One More, with Feeling hanganyaga is a boltok, majd a rajongók polcaira került. Zenei oldalról tehát már valóban csak az instrumentális részeket bemutató korong hiányzott, amire egészen mostanáig kellett várni – persze promók és bootlegek korábban szinte évadról évadra napvilágot láttak. Bár Buffy kalandjaihoz összesen nyolc komponista készített aláfestést, a Rounder által megjelentetett score-ra kizárólag Beck szerzeményei kerültek fel, ami nem meglepő, hiszen a 144 epizódból 58-at ő jegyez.
Bármennyire szimpatikusak, s a hétköznapokon tipikus tiniként viselkedők is Buffyék, egy olyan misztikus történet szereplői, melyben a gonoszok mindent megtesznek azért, hogy a Vadász életére törjenek. Zeneszerzőnk (aki egyébiránt az ehhez komponált művéért kapta meg eddigi egyetlen Emmy-díját) ennek megfelelő hangulatú műveket készített hétről hétre, melyek főként szintetizátorhangokból és samplingekből álltak össze, amit helyenként néhány élőhangszer színesít. A sötét erők összecsapásáról rögtön az első tételben ízelítőt kaphatunk, a "Massacre" pörgős és direkt indítása helyett azonban elsőre én inkább a főtémát vagy valamilyen lassabban kibontakozódó felvezetésfélét hallgattam volna szívesebben. Ez a kezdés persze nem a zene érdemének válik kárára, hanem a kiadvány összhatásának – persze azzal is tisztában vagyok, hogy jelen esetben a kronológia sokkalta fontosabb. A "Remembering Jenny" főként zongorán és vokálon alapuló lágy dallama jelenti a kiadvány másik szegletét: a további szerzemények e két határ között váltakoznak – a legzseniálisabbnak a "Twice the Fool"-t tartom, amely Bernard Herrmann hasonló szerzeményeit idézi fel bennem. Az imént említett vokalistákon és zongoristán túl fafúvósok, akusztikus gitáron, pergődobon, csellón és hegedűn játszó zenészek működtek közre az aláfestések feljátszásában.
A túlvilági teremtmények fenyegető jelenlétét szimbolizáló tételek nemegyszer kakofóniába torkollanak, azonban Beck ezen zenei megoldást nem használja erőteljesen, inkább apránként adagolja és illeszti a sejtelmes hangok közé, ahogyan az például a "Kralik's House"-ban, a "Haunted"-ben, illetve a "Spaghetti"-ben is megfigyelhető. Az összecsapások kísérői pedig a jól bevált recept szerint készültek, tempójukról a gyors vonósok, a magas szintihangok és a dobok gondoskodnak (ilyen többek között a "Faith's End" és a csalókán kezdődő "The Princess Screams" is). Ezek mellett találunk olyan, a régi időket idéző, zongoraalapú thriller-részeket is, mint a "The Tower", illetőleg olyan, valóban kellemes hallgatnivalókat, mint a "Loneliness of Six", a "Slayer's Elegy" vagy az albumzáró "Sacrifice - Alternate Version".
Ebből az összeállításból remekül kitűnik, hogy az évek során Christophe Beck mennyire jól kihasználta a sorozat nyújtotta lehetőségeket: akciózenei elképzeléseit éppúgy alkalma volt csiszolgatni, mint a drámai, a szerelmi vagy a misztikus szálakét. Ez az egyórányi játékidő az ötvennyolc epizódhoz képest viszonyítva kevés, ahhoz azonban tökéletesen elegendő, hogy megismerjük a szerző ide vonatkozó elképzeléseit. Bár az első két hallgatás után jobbnak tartottam az albumot, írásom megszületéséig állapodtam meg magamban a fenti pontszámon, amelyre nyugodt szívvel tudom mondani, hogy reális értékelés – mindent összevetve tehát szép munkát végzett Beck, különösképpen igaz ez a lágyabb tételekre. A score egyes részei szépek, nagyobb részében azonban nehezen befogadható, időigényes hallgatnivaló, így valószínűleg elsősorban a széria iránt rajongók lelik majd benne örömüket.
A történet szerint generációnként egyszer születik egy Vadász, akit ösztöne hajt a démonok, vámpírok és más túlvilági teremtmények elleni küzdelemre. A sunnydale-i gimnazistalány, Buffy is ilyen, akinek útját és küzdelmeit az egyébként könyvtárosként dolgozó, de valójában a Figyelő szerepét betöltő Giles (Anthony Head) követi nyomon, s persze nem hiányoznak oldaláról a különleges képességekkel ugyan nem rendelkező, ám szívvel-lélekkel segíteni akaró, olykor csetlő-botló barátok (őket Alyson Hannigan és Nicholas Brendon alakítja) sem.
A filmhez köthető első album 1999-ben jelent meg, amely a Garbage, a Face to Face, a Superfine és további előadók slágere mellett egyetlen Beck-tételt tartalmazott, a "Close Your Eyes (Buffy Angel Love Theme)"-et. A TVT Records munkatársai sikert könyvelhettek el ezzel a soundtrackkel, ugyanis csak Amerikában több mint kétszázezer példány kelt el belőle. Négy évvel később a Virgin emberei állítottak össze egy ehhez hasonló struktúrájú, szolidabb sikert arató korongot, melynek a Buffy the Vampire Slayer: Radio Sunnydale címet adták, e kettő között pedig a már említett musicalrész, a One More, with Feeling hanganyaga is a boltok, majd a rajongók polcaira került. Zenei oldalról tehát már valóban csak az instrumentális részeket bemutató korong hiányzott, amire egészen mostanáig kellett várni – persze promók és bootlegek korábban szinte évadról évadra napvilágot láttak. Bár Buffy kalandjaihoz összesen nyolc komponista készített aláfestést, a Rounder által megjelentetett score-ra kizárólag Beck szerzeményei kerültek fel, ami nem meglepő, hiszen a 144 epizódból 58-at ő jegyez.
Bármennyire szimpatikusak, s a hétköznapokon tipikus tiniként viselkedők is Buffyék, egy olyan misztikus történet szereplői, melyben a gonoszok mindent megtesznek azért, hogy a Vadász életére törjenek. Zeneszerzőnk (aki egyébiránt az ehhez komponált művéért kapta meg eddigi egyetlen Emmy-díját) ennek megfelelő hangulatú műveket készített hétről hétre, melyek főként szintetizátorhangokból és samplingekből álltak össze, amit helyenként néhány élőhangszer színesít. A sötét erők összecsapásáról rögtön az első tételben ízelítőt kaphatunk, a "Massacre" pörgős és direkt indítása helyett azonban elsőre én inkább a főtémát vagy valamilyen lassabban kibontakozódó felvezetésfélét hallgattam volna szívesebben. Ez a kezdés persze nem a zene érdemének válik kárára, hanem a kiadvány összhatásának – persze azzal is tisztában vagyok, hogy jelen esetben a kronológia sokkalta fontosabb. A "Remembering Jenny" főként zongorán és vokálon alapuló lágy dallama jelenti a kiadvány másik szegletét: a további szerzemények e két határ között váltakoznak – a legzseniálisabbnak a "Twice the Fool"-t tartom, amely Bernard Herrmann hasonló szerzeményeit idézi fel bennem. Az imént említett vokalistákon és zongoristán túl fafúvósok, akusztikus gitáron, pergődobon, csellón és hegedűn játszó zenészek működtek közre az aláfestések feljátszásában.
A túlvilági teremtmények fenyegető jelenlétét szimbolizáló tételek nemegyszer kakofóniába torkollanak, azonban Beck ezen zenei megoldást nem használja erőteljesen, inkább apránként adagolja és illeszti a sejtelmes hangok közé, ahogyan az például a "Kralik's House"-ban, a "Haunted"-ben, illetve a "Spaghetti"-ben is megfigyelhető. Az összecsapások kísérői pedig a jól bevált recept szerint készültek, tempójukról a gyors vonósok, a magas szintihangok és a dobok gondoskodnak (ilyen többek között a "Faith's End" és a csalókán kezdődő "The Princess Screams" is). Ezek mellett találunk olyan, a régi időket idéző, zongoraalapú thriller-részeket is, mint a "The Tower", illetőleg olyan, valóban kellemes hallgatnivalókat, mint a "Loneliness of Six", a "Slayer's Elegy" vagy az albumzáró "Sacrifice - Alternate Version".
Ebből az összeállításból remekül kitűnik, hogy az évek során Christophe Beck mennyire jól kihasználta a sorozat nyújtotta lehetőségeket: akciózenei elképzeléseit éppúgy alkalma volt csiszolgatni, mint a drámai, a szerelmi vagy a misztikus szálakét. Ez az egyórányi játékidő az ötvennyolc epizódhoz képest viszonyítva kevés, ahhoz azonban tökéletesen elegendő, hogy megismerjük a szerző ide vonatkozó elképzeléseit. Bár az első két hallgatás után jobbnak tartottam az albumot, írásom megszületéséig állapodtam meg magamban a fenti pontszámon, amelyre nyugodt szívvel tudom mondani, hogy reális értékelés – mindent összevetve tehát szép munkát végzett Beck, különösképpen igaz ez a lágyabb tételekre. A score egyes részei szépek, nagyobb részében azonban nehezen befogadható, időigényes hallgatnivaló, így valószínűleg elsősorban a széria iránt rajongók lelik majd benne örömüket.
Kulics László
2008. 09. 02.
2008. 09. 02.
Tracklista:
- Massacre (from "Becoming") (3:56)
- Angel Waits (from "Passion") (1:43)
- Remembering Jenny (from "Passion") (1:51)
- Twice the Fool (from "Bewitched, Bothered and Bewildered") (0:48)
- Moment of Happiness (from "Innocence") (2:13)
- Loneliness of Six (from "Lover's Walk") (1:52)
- Sugar High (from "Band Candy") (1:43)
- Tai Chi (from "Band Candy") (1:11)
- Kralik's House (from "Helpless") (2:23)
- Magic Snow Music (from "Amends") (2:41)
- Slayer's Elegy (from "The Wish") (1:55)
- Faith's End (from "Graduation Day") (2:44)
- Drink Me (from "Graduation Day") (1:26)
- One Last Moment (from "Graduation Day") (1:07)
- Haunted (from "Fear Itself") (1:16)
- From the Grave (from "This Year's Girl") (1:53)
- Demon Got Your Tongue (from "Hush") (2:39)
- Golf Claps (from "Hush") (1:19)
- The Princess Screams (from "Hush") (4:02)
- Spellbound (from "Who Are You?") (2:37)
- Fyarl in the Morning (from "A New Man") (1:54)
- A Really Big Sandbox (from "Restless") (1:20)
- Spaghetti (from "Restless") (1:17)
- Body Paint (from "Restless") (1:38)
- Xander's Nightmare (from "Restless") (1:49)
- The Tower (from "The Gift") (2:06)
- Losing Battle (from "The Gift") (1:48)
- Apocalypse (from "The Gift") (2:25)
- Sacrifice - Alternate Version (from "The Gift") (2:09)
