Közeli ellenség (2013)
Enemies Closer
- zene: Tony Morales
- kiadás éve: 2014
- kiadó: Lakeshore Records
- játékidő: 49:28
Közeli ellenség. E két szó ezúttal nemcsak a film címét jelenti számomra, hanem azt is kifejezi, amit a látottak után gondolok az alkotásról. Távolról sem állítom azt, hogy Jean-Claude Van Damme minden idők legjobb színésze, ám egykoron remekül hozta azokat a karaktereket, amelyekre mondjuk a Véres játék, a Dupla dinamit, a Tökéletes katona, az Időzsaru vagy a Hirtelen halál is épült, az 1996-os A kalandor azonban törést hozott karrierjébe, s azóta csak lefelé csúszik, árnyéka önmagának (a The Expendables – A feláldozhatók második részén kívül a kétezres években itthon szinte minden megmozdulása elkerülte a mozikat). Ugyanez érvényes Peter Hyams rendezőre is, jelen kollaborációjuknak – amely nem az első eset – pedig minden bizonnyal az adott lökést, hogy egymást noszogatták a "keressünk egy kis kajára valót valamivel" szlogennel. A Közeli ellenség nem más, mint egy kiöregedett direktor, valamint a vele azonos cipőben járó akciósztár vergődése ötmillió dollárból.
Van Damme ezúttal a rosszfiúk élén álló Xandert alakítja (meglehetősen irritáló módon), aki társaival egyetemben a tóba zuhant repülőgép kábítószer-szállítmányát szeretné felszínre hozni. Ehhez azonban az egykori haditengerészből parkőrré vált Henrynek (Tom Everett Scott) is van egy-két szava, aki Rambo eszköztárát felhasználva igyekszik egyesével leszedni Xander embereit úgy, hogy közben a film elején őt még megölni szándékozó Clayt (Orlando Jones) is maga mellé állítja - a zseniális ötletért, valamint a soha nem látott fordulatokért köszönet James és Eric Bromberg forgatókönyvíróknak...
"A Közeli ellenség zenéje a nagyzenekari kiosztással megegyező hangmintákra épül, mely elektronikus textúrákkal, valamint ütősökkel lett tarkítva. Jó pár motívumot írtam a filmhez, melyek közül az egyik központi Xanderé, akit ragyogóan formált meg Van Damme" - foglalta össze munkáját a szerző, Tony Morales. A komponista csak az elmúlt néhány évben kezdte el önállóan bontogatni szárnyait, pályafutása azonban ennél korábbra nyúlik vissza: a kilencvenes évek végén, a University of Southern California padjaiból kikerülvén csatlakozott a Remote Control Production csapatához, s aztán olyan, nem csak oda tartozó pályatársainak volt segítségére kiegészítő zeneszerzőként, gitárosként vagy éppen asszisztensként, mint például Harry Gregson-Williams, Brian Tyler, illetve John Debney. Jelen felkérést utóbbi mentorának köszönhette, Hyams ugyanis annak idején több alkalommal dolgozott Debneyvel (Hirtelen halál, A bestia, Ítéletnap), akinek szavában bízva a direktor egyből lehetőséget biztosított Morales számára. "Peternek konkrét elképzelése volt a születendő score-ral kapcsolatban, ami nagyon hasznos volt, mivel pontosan meg tudta fogalmazni az elvárásait. Úgy hiszem, az első naptól kezdve azonos állásponton voltunk" – mesélte a komponista, aki hozzávetőlegesen hatvanpercnyi muzsikát szállított a produkcióhoz, miközben az irányvonal nem csupán szóbeli instrukciókkal volt kijelölve, hanem temp zenékkel is.
Az aláfestésről érződik ugyan, hogy rögzítésekor mellőzték a valódi hangszereket, ám ez szerencsére az igényesebb fajtából való. A problémám nem is ezzel volt, hanem a leginkább az zavart, hogy a Henry csapdaállítási jelenete alá íródott percek voltak az elsők – s némi túlzással gyakorlatilag egyetlenek –, amikre felkaptam a fejemet, és ez a rész a film utolsó harmadánál található. A mű klisékből építkezik, amely jelző a hangzásvilágra, illetve a dallamstruktúrára egyaránt érvényes, igaz azonban az is, hogy a film színvonalához képest Morales egy picit még túlzásba is vitte a munkát. Mindenképpen érdemes lenne más művét is meghallgatni, hogy lássuk, szélesebb kreativitási lehetőség mellett mennyire tud önálló világot teremteni (ehhez a 2014-es In Your Eyes muzsikája tökéletes anyag), s amellett, hogy eme score-ját közepes teljesítményként ítélem meg, nem felejtem el azt sem, hogy jó néhány nagyobb volumenű film alatt hallhattam már ilyen színvonalú darabot – például Az elnök végveszélybennél –, ezért nem gondolom, hogy különösebb szégyellnivalója lenne a szerzőnek.
A filmzenealbum nagyjából a premierrel azonos időben vált elérhetővé a Lakeshore Records gondozásában, igaz, mindössze digitális változatban. A kiadásban közreműködött Tony Morales is, aki nemcsak ügynökével az oldalán kilincselt anyagával a cégnél, hanem a tartalom összeállításáért is felelt. "A tételek a film kronológiájának megfelelőek, nyitányként azonban szándékosan kezdtük egyveleggel a főbb témák és motívumok előrevetítése céljából" - kommentálta a komponista.
Van Damme ezúttal a rosszfiúk élén álló Xandert alakítja (meglehetősen irritáló módon), aki társaival egyetemben a tóba zuhant repülőgép kábítószer-szállítmányát szeretné felszínre hozni. Ehhez azonban az egykori haditengerészből parkőrré vált Henrynek (Tom Everett Scott) is van egy-két szava, aki Rambo eszköztárát felhasználva igyekszik egyesével leszedni Xander embereit úgy, hogy közben a film elején őt még megölni szándékozó Clayt (Orlando Jones) is maga mellé állítja - a zseniális ötletért, valamint a soha nem látott fordulatokért köszönet James és Eric Bromberg forgatókönyvíróknak...
"A Közeli ellenség zenéje a nagyzenekari kiosztással megegyező hangmintákra épül, mely elektronikus textúrákkal, valamint ütősökkel lett tarkítva. Jó pár motívumot írtam a filmhez, melyek közül az egyik központi Xanderé, akit ragyogóan formált meg Van Damme" - foglalta össze munkáját a szerző, Tony Morales. A komponista csak az elmúlt néhány évben kezdte el önállóan bontogatni szárnyait, pályafutása azonban ennél korábbra nyúlik vissza: a kilencvenes évek végén, a University of Southern California padjaiból kikerülvén csatlakozott a Remote Control Production csapatához, s aztán olyan, nem csak oda tartozó pályatársainak volt segítségére kiegészítő zeneszerzőként, gitárosként vagy éppen asszisztensként, mint például Harry Gregson-Williams, Brian Tyler, illetve John Debney. Jelen felkérést utóbbi mentorának köszönhette, Hyams ugyanis annak idején több alkalommal dolgozott Debneyvel (Hirtelen halál, A bestia, Ítéletnap), akinek szavában bízva a direktor egyből lehetőséget biztosított Morales számára. "Peternek konkrét elképzelése volt a születendő score-ral kapcsolatban, ami nagyon hasznos volt, mivel pontosan meg tudta fogalmazni az elvárásait. Úgy hiszem, az első naptól kezdve azonos állásponton voltunk" – mesélte a komponista, aki hozzávetőlegesen hatvanpercnyi muzsikát szállított a produkcióhoz, miközben az irányvonal nem csupán szóbeli instrukciókkal volt kijelölve, hanem temp zenékkel is.
Az aláfestésről érződik ugyan, hogy rögzítésekor mellőzték a valódi hangszereket, ám ez szerencsére az igényesebb fajtából való. A problémám nem is ezzel volt, hanem a leginkább az zavart, hogy a Henry csapdaállítási jelenete alá íródott percek voltak az elsők – s némi túlzással gyakorlatilag egyetlenek –, amikre felkaptam a fejemet, és ez a rész a film utolsó harmadánál található. A mű klisékből építkezik, amely jelző a hangzásvilágra, illetve a dallamstruktúrára egyaránt érvényes, igaz azonban az is, hogy a film színvonalához képest Morales egy picit még túlzásba is vitte a munkát. Mindenképpen érdemes lenne más művét is meghallgatni, hogy lássuk, szélesebb kreativitási lehetőség mellett mennyire tud önálló világot teremteni (ehhez a 2014-es In Your Eyes muzsikája tökéletes anyag), s amellett, hogy eme score-ját közepes teljesítményként ítélem meg, nem felejtem el azt sem, hogy jó néhány nagyobb volumenű film alatt hallhattam már ilyen színvonalú darabot – például Az elnök végveszélybennél –, ezért nem gondolom, hogy különösebb szégyellnivalója lenne a szerzőnek.
A filmzenealbum nagyjából a premierrel azonos időben vált elérhetővé a Lakeshore Records gondozásában, igaz, mindössze digitális változatban. A kiadásban közreműködött Tony Morales is, aki nemcsak ügynökével az oldalán kilincselt anyagával a cégnél, hanem a tartalom összeállításáért is felelt. "A tételek a film kronológiájának megfelelőek, nyitányként azonban szándékosan kezdtük egyveleggel a főbb témák és motívumok előrevetítése céljából" - kommentálta a komponista.
Kulics László
2015. 01. 14.
2015. 01. 14.
Tracklista:
- Enemies Closer Suite (5:00)
- Watched (1:37)
- Ice (4:14)
- Sneaking, Slaying and Strawberries (2:36)
- Preparing to Dive (0:52)
- First Encounter (2:21)
- A Change of Plans (2:25)
- Breaking and Entering (1:36)
- Sacrifice (3:58)
- Getting Real Pissed (2:23)
- Food for Thought (1:51)
- Preparations (1:39)
- Henry Strikes Back (3:05)
- An Unexpected Turn (3:05)
- Leverage (1:46)
- Rescue and Deception (1:53)
- Turning the Tables (2:56)
- Duped Again (1:52)
- Vegan Malevolence (3:34)
- Resolution (0:45)
Az album a Spotify-on:
