A brit Eddie Edwards (Taron Egerton) kisgyerek kora óta az olimpia megszállottja, ám amikor az általa kiválasztott sportágakban egytől egyig sikertelennek bizonyul, feladja azt az álmát, hogy elindul a megmérettetések királyán. Hamar ráébred azonban, hogy mégis van alternatíva: a téli olimpia. A fiút nem rettentik vissza a síugrásban elért siralmas eredményei, és mivel egy karbantartóként dolgozó egykori bajnok (Hugh Jackman) személyében edzőt is talál magának, végül egyedüli indulóként képviselheti hazáját az 1988-as téli olimpián. A megtörtént eseményeken alapuló film esetlen – bár igazából elég sokat eső –, mégis kitartó csodabogarának lelkesedése a nézőre is könnyen átragadhat, ahogy követi a rosszakarói ellenében is rendületlenül előre haladó srác szórakoztató felkészüléseit. Az elsősorban színészként ismert Dexter Fletcher (
) egy nagy szívvel rendelkező, remek vígjátékot rendezett, mely után rendkívül jó hangulatban kelhetünk fel a székből, hogy induljunk is magunknak sílécet szerezni.

Mintha csak – a hasonló témájú
Jég veled! zenéjét is komponáló – Hans Zimmer korai korszaka éledne újra a Matthew Margeson (
Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei) által szerzett szintipopos score-ban, azon időkből, amikor még nem elsősorban a nagy ívű szimfonikus muzsikák jellemezték a német komponista művészetét. A lendületesebb pillanatokat tekintve a Mint a villámban, a csendesebb momentumok terén pedig például a
Miss Daisy sofőrjében hallhattunk hasonló jellegű muzsikákat Zimmertől – Margeson pedig pontosan az ő stúdiójához köthető. Utóbbi komponista Giorgio Morodert is idézni szerette volna, ahogy Vangelis
Tűzszekerekhez írt főtémája sem véletlenül ugorhat be a hallgatónak. A hangsúly viszont a hasonló jellegen, illetve a tudatos zenei tiszteletadáson van, nem a kopírozáson, és a korhű hangzás érdekében Margeson még régi, kidobásra szánt szintetizátorokat is felkutatott különféle aukciós oldalakon. A legütősebb kompozíció a kifejezetten szeretetre méltó főtéma, míg az utolsó ugrás alatt egy felemelő darab szól, mely tökéletesen folyik össze a Van Halen "Jump"-jával. A score a film megismerését követően kerül a helyére, s hallgatásával tökéletesen idézhetjük fel Eddie bukásait, majd tündöklését. A zenei időutazást a kifejezetten ide írt dalokkal teli válogatásalbummal lehet folytatni. Erre került fel a stáblista alatt szóló potenciális sláger, a "Thrill Me" is, mely részben a Take That-es Gary Barlow szerzeménye (ahogy több másik felvétel is), és a címszereplő Egerton adja elő a háttérben vokálozó Jackmannel a kilencvenes évek első felének egyik ikonikus zenekara, az OMD társaságában.
Kiemelkedő trackek: Eddie the Eagle, I'm Going to the Olympics, Fist of Glory, Oberstdorf, A Sporting Chance, First Jump at Calgary, Eddie Jumps the 90M, Now the Real Work Begins