Az Ideglelés indította el a "talált felvételes" filmek sorát, és ugyan hosszú idő telt el a bemutatásának éve, azaz 1999 óta, a jellemzően alacsony költségvetésnek köszönhetően a zsáner azóta is él – még ha virulásáról már rég nem beszélhetünk. A Keresés, valamint hasonló, rövidesen valószínűleg már ömlesztve érkező társai némileg ezt az ötletet modernizálták azzal, hogy a cselekményt kizárólag laptop kijelzője, monitor, tévéképernyő és hasonló eszközök képének közvetítésével látja a néző. A korábban csak rövidfilmekben utazó Aneesh Chaganty alkotása képes másfél órán át élettel, sőt izgalmakkal megtölteni a böngészők keresőmezői, a különféle weboldalak és alkalmazások világát. Sőt, miközben egy feldúlt apa (a meglepően jól helytálló John Cho) virtuális térben folyó nyomozását figyelhetjük eltűnt lánya után, a Keresés futólag érinti még a valódiaktól messze álló Facebook-barátságokat, a felnőtt fél részéről tévesen a lehető legtökéletesebbnek látott szülő-gyermek kapcsolat törékenységét, illetve a 15 századmásodpercnyi hírnévért zajló visszataszító lájkvadászat jelenségét is.

A direktor és a komponista, Torin Borrowdale ismeretsége 2012-ig, Chaganty egyik rövidfilmjéig nyúlik vissza, s eddigi négy együttműködésük alapján egy stabil rendező-zeneszerző páros van kialakulóban. Borrowdale-hez az az érdekesség köthető, hogy bár egy filmzeneszerzőről van szó, ráadásul pályája elején járóról, mégis az első, még a Keresés soundtrackje előtt megjelent albuma a szólólemeze lett: a "Blue Mountain" a nem szimfonikus, de ahhoz hasonló hatást keltő szoftverhangszeres muzsikák egyik jól sikerült darabja. Mivel a Keresés költségvetése mindössze egymillió dollár volt, nagyzenekar szóba sem jöhetett, de a téma is szinte megkövetelte a digitális hangzást, melynek némileg illeszkednie kellett a filmben felbukkanó, a számítógépes korszak jellegzetességeinek számító hangokhoz is.