Tengerparti tombola (1965)
Beach Blanket Bingo
- zene: Les Baxter
- kiadás éve: 2010
- kiadó: La-La Land Records
- játékidő: 46:54
Mai szemmel nézve a beach party filmek egy nehezen értelmezhető alműfajt képviselnek. Ezeket a produkciókat elsősorban az exploitation filmekre szakosodott American International Pictures vitte sikerre egy stabil és megbízhatóan dolgozó csapattal. A stúdió összesen hét beach party filmet készített, melyekben Frankie Avalon és Annette Funicello játszották a főszereplő párt, Frankie-t és Dee Dee-t. Ők és barátaik egész nap a strandon lazulnak, ebben a fantáziavilágban a csinos bikinis lányok és az izmos szörfös fiúk szülők, tanulás és munka nélkül is jól elvannak. Napjaik nagy részét a strandolás és az éjszakai partyk teszik ki, és az egyes részek konfliktusát általában a főszereplők közötti félreértések adják, melyek aztán minden esetben szerencsésen rendeződnek. Bár elsősorban a fiatalokat célozták meg, az AIP néha az idősebbeket is becsábította a mozikba pár ismert névvel. Az itt tárgyalt Tengerparti tombolában például a némafilmek legendás komikusa, Buster Keaton bukkan fel egy excentrikus öregúr szerepében.
Az AIP negyedik beach party filmjének főhősei a szokásos fiatalokból álló csapat, akik ezúttal egy marketinges ügyes kampányába csöppennek bele. A filmben szerepel a srácok hormonjait felkavaró Sugar Cane nevű énekesnő, ejtőernyőzős bátorságpróba, egy ellenséges motoros banda és egy Lorelei nevű sellő is. Az utóbbi szereplő érdekes kórtünete az AIP különös problémájának, ahogy a stúdió életet próbált lehelni a megkopó fényű szériába. A későbbi filmekre jellemzőek a természetfeletti elemek (elsősorban szellemek és egyéb szörnyek), ezek közül még a szőke sellő szépség tűnik a legindokoltabb és legélvezetesebb karakternek. Ami a filmzenei elemzés szempontjából még fontosabb, a félig haltestű lány az aláfestésre is pozitív hatással van szirénhangú témája segítségével.
Frankie Avalon és Annette Funicello mellett a beach party filmek stábja az évek során gyakorlatilag változatlan maradt: ezt a filmet is a kezdetektől a műfajnál bábáskodó William Asher rendezte, zenéjét pedig az AIP rendszeres házi szerzője, Les Baxter írta. A komponistának minden egyes megbízás esetén azzal kellett nekiállni az újabb beach partynak, hogy végül a nézők csak a filmbe kerülő hat-nyolc betétdalra fognak emlékezni, melyeket sosem Baxter írt meg. Bár a komponista annak idején valódi toplistás számokat írt korai exotica-albumaira, az AIP minden esetben inkább profi dalszerzőkkel dolgoztatott, akik számos slágert szállítottak le nemcsak a beach party, hanem az ezekből kinövő, téliesített síparty moziknak is.
A Tengerparti tombolához összesen nyolc dal készült, ezek többségében a profi marketingesek által kreált Sugar Cane előadásában hangzanak el ("New Love", "Fly Boy"). Az alkotásban emellett szerepelnek musical jellegű dalok, az "I Think, You Think" során például Frankie és Anette saját szerelmükről énekelnek. Az "I Am My Ideal" ezzel szemben egy komikus hangvételű induló, melyben a rivális motoros banda vezére, Von Zipper énekel saját nagyszerűségéről. Külön kuriózum az "I'll Never Change Him", melyet az utolsó pillanatban kivágtak a filmből, és egy ugyanebben az időben készülő síparty filmben használtak fel inkább. A Tengerparti tombola legfontosabb dala mégis a címadó "Beach Blanket Bingo", mely a film elején egy kvázi ősvideoklippel alapozza meg a hangulatot.
A zene megírása során Les Baxternek legalább az a luxus megadatott, hogy a dalok témáit is felhasználhatta munkájában, így teremtve kapcsolatot a betétdalok és az aláfestés között. A mozi főtémája a "Beach Blanket Bingo" motívumaira épül, emellett azonban számos érdekes téma található benne. Már említettük Lorelei szirénszerű énekét, mely csábító leitmotívumként bukkan fel többször a filmben, ezt egészíti ki a gonosz Erich Von Zipper témája, ami egy motor beindítását utánozza. A zene további pozitívumai az ejtőernyős ugrások szabadságát bemutató nagyívű darabok, ezt azonban lehúzza a produkció erőltetetten poénkodós fináléja, ahol a Benny Hill-szkeccseket idéző, felgyorsított idétlenkedést stílusban hozzáillő, némafilmes burleszkzongora kíséri.
A La-La-Land Records – korábbi Les Baxter-kiadványai után – most ismét próbálta az elfeledett mester egyik legnépszerűbb darabját megmenteni, kiadványuk azonban hálátlan feladatokkal is járt. Bár az aláfestés a műfajon belül erősebb darab, a beach party-rajongók természetesen elsősorban a dalokra lennének kíváncsiak. Jogi okokból ezek a mai napig kiadatlanok, a La-La-Land is jobb híján az énekhang nélküli, úgy nevezett "backing trackeket" rakta az albumra bónuszként. Ez a kiadvány így ebben a formában szinte mindenkinek csalódást okoz: az AIP/Baxter-rajongók már a Poe-filmek aláfestéseit várják, a beach party-filmek nosztalgikus hívei pedig nem kapják meg azokat a dalokat, amikre évtizedekig vártak. Emiatt a kiadvány csak azoknak ajánlható igazán, akik valamilyen okból egyetlenegy beach party-lemezt akarnak birtokolni gyűjteményükben – nekik tökéletes lesz a Tengerparti tombola ilyen prezentációja is.
Az AIP negyedik beach party filmjének főhősei a szokásos fiatalokból álló csapat, akik ezúttal egy marketinges ügyes kampányába csöppennek bele. A filmben szerepel a srácok hormonjait felkavaró Sugar Cane nevű énekesnő, ejtőernyőzős bátorságpróba, egy ellenséges motoros banda és egy Lorelei nevű sellő is. Az utóbbi szereplő érdekes kórtünete az AIP különös problémájának, ahogy a stúdió életet próbált lehelni a megkopó fényű szériába. A későbbi filmekre jellemzőek a természetfeletti elemek (elsősorban szellemek és egyéb szörnyek), ezek közül még a szőke sellő szépség tűnik a legindokoltabb és legélvezetesebb karakternek. Ami a filmzenei elemzés szempontjából még fontosabb, a félig haltestű lány az aláfestésre is pozitív hatással van szirénhangú témája segítségével.
Frankie Avalon és Annette Funicello mellett a beach party filmek stábja az évek során gyakorlatilag változatlan maradt: ezt a filmet is a kezdetektől a műfajnál bábáskodó William Asher rendezte, zenéjét pedig az AIP rendszeres házi szerzője, Les Baxter írta. A komponistának minden egyes megbízás esetén azzal kellett nekiállni az újabb beach partynak, hogy végül a nézők csak a filmbe kerülő hat-nyolc betétdalra fognak emlékezni, melyeket sosem Baxter írt meg. Bár a komponista annak idején valódi toplistás számokat írt korai exotica-albumaira, az AIP minden esetben inkább profi dalszerzőkkel dolgoztatott, akik számos slágert szállítottak le nemcsak a beach party, hanem az ezekből kinövő, téliesített síparty moziknak is.
A Tengerparti tombolához összesen nyolc dal készült, ezek többségében a profi marketingesek által kreált Sugar Cane előadásában hangzanak el ("New Love", "Fly Boy"). Az alkotásban emellett szerepelnek musical jellegű dalok, az "I Think, You Think" során például Frankie és Anette saját szerelmükről énekelnek. Az "I Am My Ideal" ezzel szemben egy komikus hangvételű induló, melyben a rivális motoros banda vezére, Von Zipper énekel saját nagyszerűségéről. Külön kuriózum az "I'll Never Change Him", melyet az utolsó pillanatban kivágtak a filmből, és egy ugyanebben az időben készülő síparty filmben használtak fel inkább. A Tengerparti tombola legfontosabb dala mégis a címadó "Beach Blanket Bingo", mely a film elején egy kvázi ősvideoklippel alapozza meg a hangulatot.
A zene megírása során Les Baxternek legalább az a luxus megadatott, hogy a dalok témáit is felhasználhatta munkájában, így teremtve kapcsolatot a betétdalok és az aláfestés között. A mozi főtémája a "Beach Blanket Bingo" motívumaira épül, emellett azonban számos érdekes téma található benne. Már említettük Lorelei szirénszerű énekét, mely csábító leitmotívumként bukkan fel többször a filmben, ezt egészíti ki a gonosz Erich Von Zipper témája, ami egy motor beindítását utánozza. A zene további pozitívumai az ejtőernyős ugrások szabadságát bemutató nagyívű darabok, ezt azonban lehúzza a produkció erőltetetten poénkodós fináléja, ahol a Benny Hill-szkeccseket idéző, felgyorsított idétlenkedést stílusban hozzáillő, némafilmes burleszkzongora kíséri.
A La-La-Land Records – korábbi Les Baxter-kiadványai után – most ismét próbálta az elfeledett mester egyik legnépszerűbb darabját megmenteni, kiadványuk azonban hálátlan feladatokkal is járt. Bár az aláfestés a műfajon belül erősebb darab, a beach party-rajongók természetesen elsősorban a dalokra lennének kíváncsiak. Jogi okokból ezek a mai napig kiadatlanok, a La-La-Land is jobb híján az énekhang nélküli, úgy nevezett "backing trackeket" rakta az albumra bónuszként. Ez a kiadvány így ebben a formában szinte mindenkinek csalódást okoz: az AIP/Baxter-rajongók már a Poe-filmek aláfestéseit várják, a beach party-filmek nosztalgikus hívei pedig nem kapják meg azokat a dalokat, amikre évtizedekig vártak. Emiatt a kiadvány csak azoknak ajánlható igazán, akik valamilyen okból egyetlenegy beach party-lemezt akarnak birtokolni gyűjteményükben – nekik tökéletes lesz a Tengerparti tombola ilyen prezentációja is.
Hubai Gergely
2011. 02. 23.
2011. 02. 23.
Tracklista:
- Opening (3:24)
- Erich Von Zipper (1:39)
- Parachute Jump (3:06)
- Stop House Band (3:39)
- Beach Walk (1:14)
- Frankie's Parachute Jump (2:55)
- Von Zipper Bit (2:46)
- Bonehead Hears the Music (4:55)
- The Big Chase (4:55)
- Bonehead's New Love (1:28)
- Beach Blanket Bingo (2:07)
- Fly Boy (2:00)
- I Think, You Think (2:07)
- I'll Never Change Him (2:21)
- It Only Hurts When I Cry (2:16)
- New Love (2:06)
- I Am My Ideal (1:34)
- These Are the Good Times (2:22)
