Mi a tökéletes gyilkosság titka? Hiába a jól megszervezett alibi, a ravaszul elrejtett fegyver és az ártatlanságokat igazoló tanúk, a nyomozóknak mindig van egy fogódzójuk, amivel elkaphatják a gyilkost: mi volt az indíték? Ezt a vélekedést igyekszik cáfolni a jó családból származó utazó ügynök és nyakkendőbolond Bruno Anthony (Robert Walker), mikor kidolgozza a tökéletes gyilkosság elméletét. Egy sosrsdöntő vonatút során találkozik bálványával, a teniszcsillag Guy Hainesszel (Farley Granger), aki épp válni készül feleségétől. Bruno megosztja újdonsült barátjával ötletét, mely szerint ő szívesen megöli a nejét, amennyiben a teniszező hajlandó végezni zsarnokoskodó apjával. Egyszerűen gyilkosságot cserélnek tehát, így látszólag egyiküknek sem lesz indítéka. Guy megijed az ajánlattól, és angolosan távozik, de egy éjszaka felbukkan a homáros nyakkendő és gazdája, kész tények elé állítva a sportolót: a feleség halott, itt az ideje visszafizetni a gyilkosságot.


Alfred Hitchcock sötét krimikomédiájához Dimitri Tiomkin írt zenét. A páros nem először, és nem is utoljára dolgozott együtt, a zeneszerző számára mégis ez a darab jelentette a legnagyobb kihívást, elsősorban a film bemutatója után pár hónappal elhunyt Robert Walker játéka miatt. Bruno Anthony figurája látszatra bohócosan komikus, de a vidám felszín alatt egy igazi pszichopata rejtőzik, frusztráltsága és anyjával való feszült viszonya miatt pedig leginkább a Psycho Norman Bates-jének vázlatához hasonlít. Ezt a sokrétű személyiséget zeneileg is ábrázolni illik, és valójában ezen a ponton emelkedik ki Tiomkin munkája a kortársak közül. A filmben megtalálhatóak a korai ötvenes évek sablonjegyei – a séták közben minden lépést apró vonóspendítések erősítenek meg, és a felfújt romantikus témák is abból a kategóriából származnak, amiket a szerző álmában is meg tudott írni. Viszont valahányszor Bruno Anthony színre lép, a zene is tempót vált, és egyszerre képes visszaadni a karakter minden oldalát: a humoros részekhez eltúlzott menetelés dukál, az őrület pillanataihoz pedig karneváli pörgés. A film zeneileg legfontosabb jelenete egy hosszabb tétel, mely összeköti Guy utolsó teniszmeccsét és Bruno elszánt akcióját, hogy egy öngyújtó segítségével rábizonyítsa a gyilkosságot. A zene itt már tényleg nem csak aláfestés, hanem igazi habarcs, ami összetartja a két párhuzamosan futó történetet. A zene bármilyen jó, sajnos kiadatlan, és nem is valószínű, hogy egyhamar sor kerül esetleges kiadására – aki azonban mégis kíváncsi a muzsikára, a score legjavát megtalálhatja a Nic Raine által vezényelt The Essential Alfred Hitchcock korongon.