Mateo Messina neve a filmzenebarátok számára elsősorban a Juno című vígjáték, valamint a Universal által az idei év elején útjára indított Békét bíró című sorozat kapcsán cseng ismerősen. A zeneszerzőként és dalszerzőként egyaránt jegyzett komponista beszélt nekünk arról, hogy milyen utat járt be a kisfilmek világától a mozivászonig, és a tévésorozatokig, továbbá idén várható projektjeiről, illetve jótékonysági koncertsorozatáról. 




Miként kerültél kapcsolatba a filmzene világával, és mennyire volt céltudatos ezen műfaj felé történő fordulásod?

Nagyon eltökélt voltam afelől, hogy filmzeneszerző legyek. A húszas éveimben érkeztem Hollywoodba, azzal a szándékkal, hogy nagy zeneszerző legyek. Rövidfilmekhez kezdtem el zenéket írni a századforduló elején az Atomfilms cég számára. Ők több nagyszerű rövidfilmet készítettek, viszont jogdíj nélküli zenékkel, ezért hivatalosan sehol sem lehetett ezeket bemutatni. Hogy ezen változtatni tudjanak, felajánlottam nekik, hogy bizonyos részeket, vagy akár a teljes zenei anyagot újrakomponálom. Miután több ilyet készítettem, ismertté váltam a rövidfilmekhez készült ötletes zenéim révén, és a Universal, illetve a Fox azon részlegeinek kezdtem dolgozni, amelyek abban az időben rövidfilmkészítéssel és forgalmazással foglalkoztak. Ez idő alatt sok fiatal és tehetséges filmkészítővel találkoztam, és dolgoztam együtt velük a filmjeiken. Miután beindult a karrierjük, és egyre nagyobb filmeket készítettek, felkértek, hogy csináljak ugyanolyan jó munkát, mint munkakapcsolatunk elején.


Melyik az a filmes műfaj, amelyiket a leginkább közel érzed magadhoz, amelyben a legotthonosabban mozogsz?

Nem igazán köthető konkrét műfajhoz; akkor érzem jól magam, ha bármi olyasmihez írhatok zenét, aminek lelke van, vagy esetleg egy olyan történethez, ahol valamely szereplővel könnyen tudok azonosulni. Amikor érzelemgazdag tartalomhoz komponálok zenét, arra figyelek leginkább, hogy semmiképp se legyek túl konkrét, túl egyértelmű. Akkor jó egy zene, ha kellő szabadságot ad a hallgatójának az érzelmi reakcióira, és soha nem akarja őt befolyásolni konkrét érzések kialakítására. Ezt nem olyan könnyű elérni, ezért is figyelek különösen a hangsúlyra, a tempóra, az időzítésre, a folytonosságra és a témákra. Igyekszem a számtalan műfajból főleg vígjátékokhoz zenét szerezni. Egyszerűen szeretem, ha valaminek lelke van.


A te nevedhez fűződik többek között a 2008-as, nagy sikert aratott Juno aláfestése. Mesélnél nekünk erről a munkádról?

A Juno tulajdonképpen egy ajándék volt számomra. Éppen akkor kaptam meg a forgatókönyvet, amikor az idősebbik bátyám és a felesége gyermeket fogadtak örökbe, és az egész folyamat egyidőben zajlott a munkámmal. Ez egészen különlegessé tette számomra a projektet. Ugyanilyen boldog voltam, hogy először dolgozhattam Jason Reitmannal, tisztelem őt mint embert, írót és rendezőt egyaránt. Egy fantasztikus mesélő. Nagyszerű élmény volt a megfelelő zenét megtalálni a Junohoz, noha óvatosnak kellett lenni, nehogy teljesen tradicionális aláfestés szülessen. Jasonnek kiváló instrukciói voltak, és nagyon jó érzékkel találta meg a megfelelő hangzást a filmjéhez; boldog vagyok, hogy dolgozhattam a projekten. Ez egyike volt az első nagyjátékfilmjeimnek, és már az elején tudtam, hogy valami nagyszerű dologgal állok szemben. Emlékszem, amikor a Torontói Filmfesztiválon a premier napján ültünk a sajtótájékoztató után, és arra gondoltunk, hogy egy remek független filmet készítettünk, amit leadnak majd néhány olyan moziban, ahol kifejezetten ilyesmikkel foglalkoznak, aztán ennyi. Erre egy hatalmas durranás lett, és ez az igazi ajándék számomra. 


A Köszönjük, hogy rágyújtott!-hoz és az Egek urához egyaránt írtál dalokat. Mennyire tartod fontosabbnak, hogy egy film számára saját dal készüljön, s ne pedig népszerű rádióslágerek kerüljenek a jelenetek alá?

Mindkét mozihoz írtam kiegészítő zenét. Rolfe Kent igazán remek muzsikát alkotott mind az Egek ura, mind a Köszönjük, hogy rágyújtott! című filmekhez. Öröm volt ezen alkotások néhány jelenetén dolgozni. Azt kell mondjam, teljesen mindegy, hogy a score részhez, vagy valami egyéb zenei anyaghoz kell kapcsolódni, mert ha működik a jelenet alatt, meghozza a kellő érzelmi hatást, akkor bárhonnan is származik, úgy lesz jó. Azt tapasztaltam egyébként, hogy egy ideális pillanatra beválogatott betétdal elképesztően hatásos bír lenni. A hagyományos filmzenei aláfestéseknek kell egyfajta folytonosság, mialatt egy-egy dal beválogatásával mélyebb tartalmat kölcsönözhetünk a történetnek. Számos filmnél, melyekhez mostanában zenét szereztem, szükség volt score-részre és betétdalokra egyaránt. Az egyik legfőbb ok, amiért instrumentális anyagot kell szereznem, az az, hogy megtanultam, hogyan kell a dalokat úgy az egyéb aláfestésbe illeszteni, hogy úgy tűnjön: szinte ugyanabból fakad minden. Ha ezt meg tudom csinálni, a közönség sokkal könnyebben azonosul majd a teljes zenével. 


Jason Reitmannel a Juno után az idén bemutatásra kerülő Young Adult révén ismét együtt dolgoztok. Mennyivel kapsz több szabadságot így, hogy már ismeritek egymás munkastílusát, elvárásait?

Az imént említett filmekhez hasonlóan ehhez is Rolfe Kent remek score-jához írtam kiegészítő tételeket. Igen mókás és egészen más jellegű kihívás volt ez számomra. Alig várom, hogy a közönség végre hallja ezeket a zenéket, mert igazán tele vannak iróniával. Az alkotói szabadságot illetően pedig igen, sokkal egyszerűbb dolgozni egy rendezővel a második, a harmadik, és egyáltalán az első utáni bármelyik alkalommal. Megismered a stílusát az általános munkamoráljától kezdve a zenei apróságok kiagyalásáig. Rájössz, hogyan lehet minél gyorsabban dolgozni vele, és létrejön egyfajta bizalom, ami lényegesen egyszerűbbé teszi a munkát mindkét fél számára. 


Hogyan készül és milyen előkészületek előzték meg a Békét bíró című sorozatod zenéjének megszületését? 

Kicsivel több mint egy hónapot töltöttem a Békét bíró zenei hangulatának létrehozásával. Az első hetekben hetven-nyolcvan ötlet született. Van, hogy a képsoroknak megfelelően jönnek a dallamok, máskor pedig valamely karakter szemszögéből továbbgondolva. Az alkotókkal és a producerekkel számtalanszor leültem, és átbeszéltük, kik is valójában ezek a karakterek. Valójában le tudom fordítani, hogy kik hisznek ezen karakterekben, vagy meg tudom kérdezni az alkotókat,  hogy mi  teszi őket  élővé,  mik a rejtett  titkaik, a  félelmeik, miben hisznek; minden olyan kérdés, ami növeli a kreativitásomat a mozi hangnemének létrehozásakor. Mókás kaland volt, egyszersmind nagyon nehéz is. Ha Kate és a többiek témájával a producerek elégedettek voltak, már magabiztosabban tudtam közelíteni a többi jelenet aláfestéséhez. 


A filmek és sorozatok mellett olyan cégek számára is írtál zenét, mint a Microsoft, a Volkswagen, a Honda, a The North Face vagy a Ford. Miben különböznek az ilyen jellegű munkák, illetve felkérések a filmekhez képest? 

A reklámok gyorsabb folyamatú procedúrák, mint a filmes vagy tévés megbízatások. Szeretem, hogy harminc másodpercen belül kell megpróbálni érzelmet közvetíteni és témát kidolgozni. A zene minden egyes pillanata ezerszer jobban le van ellenőrizve, lévén ebben a szakmában sokkal több a főnök, mint a beosztott. Ugyanúgy szeretek ilyeneken dolgozni, mint mozikon, de teljesen más okból. A filmekben és tévés produkciókban témákat mutatok be, fejlesztem őket, amelyek kanyarogva követik a történetet, és segítenek a rendezőnek az elmesélésében. Egy kilencvenperces filmben vagy egy negyvenperces tévés epizódban rengeteg idő van a téma kibontására. Egy reklám esetében azonban "a csúcspontra kell kerülni", létre kell hozni egy hangzást, érdekesnek és kreatívnak kell lenni, ritmust kell tartani, érzelmet közvetíteni, egy tucat különböző dologra kell figyelni mindössze harminc másodperc alatt.


Mennyire nehezebbek vagy könnyebbek az ilyen megbízatások?

Egyaránt élvezem mindkettőt. Az egyetlen dolog, ami miatt a reklámok nehezebbek, hogy nincs idő egy téma kidolgozására, kibontására. De mindkettőt egyaránt kihívásnak tartom és élvezem őket. 


Minden évben jótékonysági koncertet szervezel a Seattle Children's Hospital & Regional Medical Center javára The Symphony Guild címmel. Mióta vannak ezek a koncertek, és mennyire nehéz évről évre egy ilyen eseményt megszervezni a munkád mellett?

Jelenleg a tizennegyedik szimfóniámat írom, és a csapatommal újabb adománygyűjtést szervezünk. Tavaly 203 ezer dollárt gyűjtöttünk, az idei célkitűzés pedig 250 ezer dollár. Koncertműveimet a filmes és tévés projektjeim között írom. Ezek egymásból táplálkoznak. Néhány évvel ezelőtt megihletett egy motívum, amit a koncertemhez írtam, és egy filmben is felhasználtam. A filmes ötleteimet pedig gyakran alkalmazom a koncertjeimben. Szeretek zenekarra és kórusra zenét írni, és még inkább szeretek olyan ötleteket megálmodni, melyeknek nincs határa, és senki nem kéri a cseréjét vagy az átírását. Éppúgy beleteszem a szívemet a koncertdarabok írásába, mint amikor filmekhez komponálok, csak ebben az esetben a közönség számára kerül előadásra. Ez olyan, mintha művészet lenne a művészet kedvéért, de boldog vagyok, hogy van célja, és segít a családoknak, illetve a gyermekkórháznak.


Létezik-e olyan projekt, amire nagyon vágysz? Olyan téma, amit szívesen alátámasztanál zenéddel, vagy rendező, akivel szívesen dolgoznál együtt?

Hogy őszinte legyek, szeretek azokon a projekteken dolgozni, amelyek manapság az utamba kerülnek. Mindegyik más: némelyik stúdió- vagy független film, némelyik tévé- vagy kábelcsatorna számára készülő produkció; ezek mind érdekesek. Szeretnék lassan egy szuperhősfilmmel is megpróbálkozni. Két évvel ezelőtt írtam egy koncertművet Symphony of the Superhero címmel, amit aztán Európában fel is vettem egy fantasztikus zenekarral és kórussal. Nagyon szórakoztató volt ilyen stílusú zenét írni, élvezem a szuperhős-történetekben az akciót és a drámát. 


Mateo Messináról bővebben a szerző hivatalos honlapján tájékozódhatnak az érdeklődők.

Külön köszönet Ashton Luncefordnak a közreműködésért.
2011. július 13.