A mozis és tévés produkciókat egyaránt jegyző Richard Marvin neve elsősorban az U-571 című háborús film, valamint a Sírhant művek sorozat révén (melyekért BMI-díjat is kapott) vált ismertté. A komponista a Bruce Willis főszereplésével készült, és tavaly ősszel mozikba került Hasonmás rendezőjével, Jonathan Mostow-val immáron negyedik alkalommal dolgozott együtt. Szerkesztőségünk munkakapcsolatuk kialakulásáról, valamint legutóbbi közös munkájukról kérdezte a szerzőt.




Beszélne nekünk zenei tanulmányairól, illetve arról, hogy miként választotta ezt a szakmát?

Ötéves koromtól kezdve tanultam zongorázni, és néhány évig doboltam is. Jelentkeztem az Indian Universityre, ahol 1973 és 1978 között zongorázni, jazz-zongorázni, komponálni tanultam, valamint elektronikus zenét szerezni. Ezt követően Los Angelesbe mentem, hogy stúdiókban dolgozzak, mint szintetizátoros, s ezt 12-14 évig csináltam. Hangszerelést Dr. Albert Harristól tanultam L.A.-ben, 1992-től pedig elkezdtem komponálni tévés produkciókhoz, illetve filmekhez.

Hogy miért választottam ezt a szakmát? Tinédzser koromban szerelmes lettem a jazzbe, a korai húszas éveimtől kezdve pedig a filmzenébe, s ennek hatására mentem Los Angelesbe 1978-ban.


Ez a negyedik alkalom, hogy Jonathan Mostow rendezővel dolgozik együtt. Mondana pár szót erről a munkakapcsolatról? Hogyan találkozott vele?

Barátságunk egy produkciós rendezőnek köszönhető, aki Jonathan egyik első filmjénél, a Fedőneve: Sötét angyalnál működött közre. Akkortájt már kezdtem unni, hogy kiegészítő zenész vagyok, ezért elkezdtem demókat írogatni, illetve felvenni a házi stúdiómban. A barátom, az említett produkciós rendező az egyik ilyen demo anyagomat odaadta Jonathannak, akinek tetszett, amit hallott, ezért felkért, hogy írjam meg a Fedőneve: Sötét angyal zenéjét. 

Jonathan és én hasonlóan gondolkodunk arról, hogyan is kellene a zenének együttműködnie a filmmel, ettől tudunk olyan kiválóan mi is együttműködni, ettől lesz a közös munkánk ennyire ösztönös.


Legutóbbi filmjük a Hasonmás volt. Mesélne nekünk a zenéjéről? Mik voltak az első ötletei, hogyan kezdett a komponálásnak, hogyan épült fel a zene hangulata és megszólalása?

A Hasonmás zenei ötleteinek begyűjtését úgy kezdtem, hogy két hétig a zongoránál ülve improvizálgattam. Néhányat ezek közül felvettem, és megmutattam Jonathannak. Tetszett neki az ötlet, hogy zongorára épüljön a zene. Azonban miután ezeket a részeket elkezdtem a film alá tenni, hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ennél szélesebb palettára van szükség ehhez a score-hoz, így elkezdtem nagyzenekari hangszereket és ütősöket is beletenni. Utolsó lépésként pedig elektronikus dobokkal és szintetizátoros hangzással színesítettem mindezt.


Melyik volt a legemlékezetesebb pillanata a zene születésének, és miért?

Többféle demót készítettem a nyitányhoz, amikor a fiatal énekes utazik a limuzinban. Ezek közül az egyikkel sikerült megragadni a film hangulatát, érzelmét és lényegét. Minden további tétel ebből fejlődött tovább.


A Hasonmás a nem túl távoli jövőben játszódik, amikor az emberek elszigetelten élnek, és csak robot hasonmásaikon keresztül érintkeznek egymással. A filmkészítők többféleképpen bemutatták már a jövőt. Ön hogyan képzeli el?

Nagyjából olyan jövőt képzelek el, ahol az emberek már beleuntak a technológiába, és újra közelebb kerülnek az élet valóban emberi értékeihez, elemeihez.


Richard Marvin munkáiról bővebben a richardmarvin.com címen tájékozódhatnak az érdeklődők.

Külön köszönet Melissa McNeilnek a közreműködésért.
2010. április 10.