„...mindig az a legfontosabb, hogy olyan projektben vegyek részt, ami eleve tetszik, és olyankor mindig képes vagyok egészen mélyen vizsgálni az alaptörténetet, az összes emberi szemszögből.”


Carl Davis neve elsősorban a némafilmekhez íródott szerzeményei révén vált világszerte ismertté. A New York-i származású komponistát a mozis és tévés alkotások mellett balettekhez (többek között az Alice in Wonderlandhez, amelyet a Brit Nemzeti Balettintézet megbízásából készített), és musicalekhez egyaránt szerződtették már, továbbá Liverpool Oratorio címmel egy oratórium is fűződik a nevéhez, amit Paul McCartneyval közösen készített el a Royal Liverpool Philharmonic Orchestra megalakulásának százötvenedik évfordulójára.

Davis a Broadway világának hatására már gyermekkorától kezdve érdeklődött a zene iránt, s kamaszkorában több művet is írt. New Yorkban folytatott tanulmányainak végeztével, huszonnégy évesen Londonba utazott, mert úgy vélte, ott zeneileg jobban fog fejlődni, mint szülővárosában. A komponista eleinte színházi darabokhoz készített kíséretet, majd a rádióban dolgozott, s csak ezután került közel a filmekhez. Pályatársainak többségéhez hasonlóan ekkor még őt is többnyire tévés produkciókhoz kérték fel (sorozatokhoz éppúgy, mint játékfilmekhez), amely remek lehetőségeket nyújtott saját stílusának megtalálására a különféle műfajokon belül. Az első nagyobb elismerést 1981-ben kapta, amikor is a The Merchant of Venice, a Hollywood, az Oppenheimer, valamint a Fair Stood the Wind for France produkciókhoz készült aláfestéseiért az egyik legrangosabb európai díjkiosztó, a BAFTA zsűrije neki ítélte a Legjobb tévéfilmzene díját, ami azért is nagy érdem, mert ezt a kategóriát ebben az évben vezették be. Davis azonban a következő alkalommal is a pódiumra álhatott, igaz, ekkor már a Legjobb eredeti filmzene kategória díjazottjaként, melyet az 1981-es romantikus dráma, A francia hadnagy szeretője score-jával érdemelt ki. 

A nyolcvanas évek elejétől a szerző pályafutása felfelé kezdett ívelni, s az aktuális projektek mellett egy új kihívással, a némafilmekkel is szembekerült: Kevin Brownlow és David Gill mellett Davis volt az egyike azoknak, akik hozzájárultak ezek újbóli népszerűségéhez. Missziójuk első állomása az 1927-es Napoléon zenéjének elkészítése volt, amelyre a Channel 4 vezetősége (élén Jeremy Isaacsszel) adott megbízást. A csatorna egy programsorozat keretén belül aztán később több más, a filmtörténelmi hajnalból származó alkotást is levetített, amikhez szintén a művészt szerződtették, aki innentől kezdve évente több hasonló projekten is dolgozott. Nevéhez fűződik például az eredeti Ben Hur, az 1925-ös Az Operaház fantomja, a Türelmetlenség, és számos Charlie Chaplin-rövidfilm aláfestő muzsikája, s ezekből a kilencvenes évektől kezdve több alkalommal is adott hangversenyt. Davis eddigi munkásságát számos jelöléssel és díjjal elismerték már (többek között BAFTA-val, Emmyvel és Grammyvel is), továbbá a Liverpool University, valamint a régi, New York-i főiskolájának, a Bardnek díszdoktorává is avatták. 
 

Kulics László
2010.03.14.
 

Teljes filmográfia: 
 





  Kapcsolódó anyagok


A három testőr
Zenék egy témára

Megtörni a csendet - Interjú Carl Davisszel
Interjú