„A látottak alapján körvonalazódó első reakciók, elképzelések rendkívül fontosak, ám olykor hibásak.”


Az ausztrál származású komponista, Brian May egyfelől a kultikus Mad Max-széria révén ismert a filmes aláfestések világában, másrészt pedig azért, mert szinte nincs olyan, mozikkal vagy filmzenékkel foglalkozó oldal, ahol ne tüntetnék fel neve után ezt a megjegyzést: nem azonos a Queen zenekar gitárosával. A szerző több mint harminc alkotás kíséretét jegyezte, melyek mellett egyéb irányzatokban is hírnevet szerzett magának a szigetországban (utóbbi tevékenységéért az Australian Performing Rights Association elismerését is átvehette), továbbá hozzá köthető a Brian May Trustra keresztelt kuratórium megalapítása is, mely a tehetséges ausztrál szerzők felkarolásában nyújt segítséget. 

Iskolaéveit a szülővárosában található Elder Conservatorium of Musicban töltötte, ahol zongora-, valamint hegedűórái mellett karmesternek is tanult. Ezt követően elszegődött az ABC helyi kirendeltségéhez, s kezdetben az ABC Adelaide Big Bandet vezényelte, azután Melbourne-be tette át székhelyét, ahol létrehozta, majd élére állt az ABC Melbourne Show Bandnek. Utóbbi formációval olyan tévésorozatokhoz készült zenéit vette fel, mint a hazánkban is bemutatott Visszatérés az édenbe (amely 1983-ban miniszériaként debütált, három évvel később pedig rendes folyamot készítettek belőle), a Bellbird című szappanopera vagy a Gary Busey főszereplésével forgatott A Dangerous Life. A szerző 1984-ben otthagyta az ABC-t, hogy figyelmét a mozis világ felé fordíthassa. Ekkorra már olyan egész estés alkotások voltak a háta mögött, mint például az Arany a tó fenekén című kalandtörténet vagy a számára hírnevet szerző, George Miller által rendezett, posztapokaliptikus Mad Max, illetve folytatása, a Mad Max 2. – Az országúti harcos. Ebből az időszakból származik pályájának egyik legérdekesebb esete is, ami Peter Weir (Holt költők társasága) háborús drámájához, a Gallipolihoz köthető. A Mel Gibson főszereplésével készült produkcióhoz a szerző annak rendje és módja szerint leszállította a score-t, Weir azonban helyette inkább ismertebb muzsikákat válogatott a képsorok alá (elsősorban Jean Michel Jarre Oxygéne albumáról), May neve pedig végül mindössze kiegészítő zeneszerzőként tűnt fel a vásznon. Állandó munkatársának a szintén ausztrál producer, Antony Guinane számított, akivel 1975 és 1982 között nyolc alkotás kapcsán dolgozhatott együtt – ide tartozik többek között a Patrick, a Harlequin, az Arany a tó fenekén és az Escape 2000 is.

A komponista (aki előszeretettel hangszerelte saját műveit) a nyolcvanas évek derekától olyan hollywoodi alkotások kíséreteit szerezte, mint a Puszta acél (Patrick Swayze-vel a főszerepben), Chuck Norris Ütközetben eltűnt 2. – A kezdete, a Freddy halála: Az utolsó rémálom, valamint legutolsó projektje, a Báránybőrben. A nagyobb költségvetésű megbízások tekintetében azonban az Álomgyár nem hagyta, hogy megvesse a lábát: a Mad Max 3. - Az igazság csarnokán innen és túl esetében éppúgy áldozatául esett annak az amerikai sztereotípiának, miszerint a magas büdzsével ismertebb neveknek kell párosulnia, mint a Psycho 2. kapcsán – míg előbbihez Maurice Jarre-t kérték fel helyette, utóbbinál a szerződésbontását követően Jerry Goldsmith tölthette be a posztját.

Brian Mayt az ausztrál filmakadémia, az Australian Film Institute négy alkalommal terjesztette fel a legjobb filmzene kategória díjára, melyekből egyet szoborra is válthatott a Mad Max kíséretéért - további nominálásait a Richard Franklin által rendezett Vágóhíd négy kerékenért, a Mad Max 2. – Az országúti harcosért, illetőleg az 1986-os Frog Dreamingért kapta. A szerző hatvanhárom éves korában, szívinfarktus következtében hunyt el Melbourne-ben, hagyatéka pedig – művein túl – a Brian May Trust lett, melynek tagjai folyamatosan segítik a feltörekvő és tehetséges ausztrál szerzőket abban, hogy tanulmányaikat a University of Southern California, valamint a USC's Thornton School of Music falai között folytathassák. „Nagyon szeretett zenét szerezni. Gyakran hajnal kettőkor felébredt, és estig csak írt. Nagyszerű ember volt, nagy nevettető, és mindig szenvedéllyel dolgozott a zenéin, különösen azokon, melyeket filmekhez készített” – emlékezett rá barátja, Allan Zavod. 
 

Kulics László
2015.06.03.
 

Teljes filmográfia: 
 





  Kapcsolódó anyagok


A Mad Max-filmek zenéi
Moziszériák, tévésorozatok

A Rémálom az Elm utcában-széria zenéi
Moziszériák, tévésorozatok