„Egy korai emlékem van arról, hogy kislányként a nappalinkban lévő zongorán játszottam, s közben, a zenével párhuzamosan különféle történetek keltek létre a fejemben.”


Shirley Walkert elsősorban a kilencvenes években készült Batman-rajzfilmsorozatok és a Végső állomás-mozik komponistájaként, valamint olyan szerzők hangszerelőjeként, karmestereként vonult be a filmzenék történelemkönyvébe, mint Danny Elfman, Trevor Jones, Elliot Goldenthal és Hans Zimmer. Ám ezek mellett a filmipar úttörőjének is számít azáltal, hogy Suzanne Ciani mellett ő volt az első női zeneszerző, aki a nyolcvanas évek elején önállóan készíthetett zenét hollywoodi filmekhez, ráadásul haláláig bezárólag ő számított a legfoglalkoztatottabb női komponistánk.
 
A filmipar sokoldalú közreműködőként tartotta számon, hiszen a zeneszerzéshez éppúgy értett, mint a vezényléshez, a hangszereléshez és a producereléshez, mindezeken felül pedig zongorázni és szintetizátorozni is tudott. Walker előadóként kezdte karrierjét: gimnáziumi évei során a San Francisco Symphony tagja volt (s amellett, hogy több alkalommal koncertezett velük, különféle hotelekben lépett fel jazzbandák oldalán), majd ösztöndíjasként tanult tovább a San Francisco State College-en, amit a Berkeley-n töltött időszak követett, mely során Dr. Roger Nixontól zongoraleckéket vett, Harald Logantől pedig a zeneszerzés fortélyait sajátította el. A hatvanas évek közepén ismerkedett meg a szintén zenevilágban mozgó férjével, Don Walkerrel, aki egyebek mellett John Barry hangszerelője és kiegészítő zeneszerzője volt A találka című romantikus drámánál.
 
A komponista 1967-től több kisfilmhez szerzett score-t, ám ezzel párhuzamosan néhány szezon erejéig az Oakland Symphony Orchestrához éppúgy csatlakozott, mint a Cabrillo Festival Orchestrához. Élvonalbeli produkciók közelébe akkor került, amikor 1979-ben szintetizátorosként működött közre Francis Ford Coppola Apokalipszis mostjánál, amit egyre több hasonló jellegű felkérés követett, ugyanakkor szállingózni kezdtek a komponistaként történő megkeresések is. Carmine Coppola mellett olyan pályatársainak segített be előadóként, hangszerelőként, kiegészítő zeneszerzőként vagy épp karmesterként, mint Richard Band (Acélvihar), Michael Convertino (Egy kisebb isten gyermekei), Danny Elfman (Batman), Hans Zimmer (Lánglovagok), Trevor Jones (Arachnophobia – Pókiszony), Carter Burwell (Rossz társaság), Elliot Goldenthal (Mindörökké Batman), Harold Faltermeyer (Fletch 2. – Szenzációs ajánlat) és Graeme Revell (Gyerekjáték 2.). Előszeretettel vállalt ilyen jellegű felkéréseket, egy interjú alkalmával azonban igencsak felkorbácsolta maga körül a hangulatot akkor, amikor élesen és köntörfalazás nélkül festette le a kiegészítő komponisták helyzetét. „Ilyen esetekben kellően nagy pénzt fizetnek neked azért, hogy ne beszélj arról, mekkora részed volt az adott projektben, s gyakorlatilag ezzel támogatod azt az illúziót vagy káprázatot – kinek melyik jelző szimpatikusabb –, miszerint az adott zenét X szerző önállóan készítette” – mesélte a mai napig tabu témának számító feladatkörrel kapcsolatban.
 
A nyolcvanas évek során önálló művészként kisebb léptékű projekteknél működött közre (Falcon Crest, Vérszomjas szörnyecskék), a várva várt áttörés pedig az 1990-es A Villám című sorozattal jött el számára. Ezzel csöppent bele a szuperhősök világába, amelyből tévés vonalon szinte az összes jelentős szériából kivehette a részét. Olyanok köthetőek hozzá, mint a Batman: The Animated Series, a Spawn, a The New Batman Adventures, a Superman: The Animated Series és a Batman of the Future rajzfilmsorozatok, melyeken felül olyan élő szereplős folyamokhoz is szállított kíséretet, mint az Űrháború 2063, illetve a Száguldó vipera. Mozik tekintetében a Chicago Joe számított áttörésnek, amelyet a Chevy Chase, Daryl Hannah és Sam Neill főszereplésével forgatott Semmit a szemnek, illetve a Menekülés Los Angelesből követett (mindkettőt John Carpenter rendezte, aki utóbbinál a zene elkészítésébe is belefolyt), továbbá megemlíthető még a Légörvény abban a sorban, mely a hírnevének öregbítését elérő produkciókat tartalmazza. A szuperhősrajzfilmek mellett a horrorok és thrillerek váltak a legmeghatározóbbá az alkotó pályáján, s olyanokkal vonta magára a szakma és a rajongók figyelmét, mint a Végső állomás első három felvonása, a Willard és a Fekete karácsony – utóbbi a váratlanul bekövetkezett halálát követő hónapban került bemutatásra. A Batman-rajzfilmekkel kapcsolatos munkáiért Emmy-díjjal jutalmazott szerző emlékét projektjei mellett az ASCAP által alapított Shirley Walker Award, valamint az Eastwood Scoring Stage-en elhelyezett emlékplakett egyaránt őrzi.
 

Kulics László
2020.07.27.
 

Teljes filmográfia: 
 





  Kapcsolódó anyagok


A Végső állomás-filmek zenéi
Moziszériák, tévésorozatok