„A művészeti ágak közül a zene a legkevésbé megbízható... nincs meg benne a kontroll. Ha ezt hozzáadjuk a filmkészítés folyamatához, amely nagyon sok munkafázisból áll, és rengeteg ember dolgozik rajta, nem nehéz elképzelni, hogy az embernek hány csatát kell megvívnia, mire egy hatásos filmzenét tud lerakni az asztalra.”


Paul Haslinger zenei tanulmányait szülőhelyén, az osztrák Linzben kezdte, majd Salzburgban tanult, végül a bécsi Zeneakadémián csiszolta tovább tudását. Az egyetemen oktatott komolyzene, illetve a klasszikus jazz helyett figyelme sokkal inkább a nyolcvanas években virágkorát érő szintetizátorzene felé irányult, és aktívan segédkezett a nem túl ismert Hypersax nevű formáció egyik albumának létrejöttében. Valódi zeneszerzői pályafutását a huszadik század egyik legnívósabb, elektronikus zenét játszó formációjában, a Tangerine Dreamben kezdte 1986-ban. Közel öt évig volt a banda tagja, ez idő alatt mind a komponista, mind a zenekar új impulzusokkal gazdagodott. Haslinger érdemei között említhető, hogy az együttes muzsikájában megjelentek a különböző improvizatív elemek. Az első Tangerine Dream-album, melyben már Haslinger-alkotást is hallhatunk, az Underwater Sunlight volt, ezt további tizennégy olyan korong követte, melyben az osztrák zenész alkotásai is helyet kaptak. A banda közismerten munkamániás volt, ezt a több mint egy tucat lemezt például mindössze hat év alatt jelentették meg. Haslinger az ismertté válás, a zenei fejlődés és az első Grammy-jelölés mellett a filmzenék világával való megismerkedést is az együttesnek köszönhette. Olyan mozikhoz szerzett zenét a bandával közösen, mint a Ne várd a csodát!, az Alkonytájt vagy a Félénk emberek.

Az osztrák szerző négy koncertturné és ötéves együttműködés után végül 1991-ben elhagyta a formációt, és új lehetőségeket keresett. A továbbiakban a Lightwave nevű, kísérletezgető zenét játszó francia formációval folytatta a zenélést. Első albumuk 1993-ban jelent meg, ez volt a Tycho Brahe, melyet 1995-ben még egy közös lemez (Mundus Subterraneus) követett. Haslinger ekkoriban költözött Los Angelesbe, majd saját nevén megjelent a Future Primitive című albuma is, melyet további kettő követett (World Without Rules, Score). Együtt dolgozott a Coma Virus nevű együttessel is – a Hidden című ambientes lemezük például Haslinger későbbi horrorzenei munkáival rokonítható. Több album és zenei projekt elkészültében is aktívan részt vett ekkortájt, zenei rendezője volt különböző produkcióknak, szoftvercégekkel dolgozott, és különféle formációk zenéihez járult hozzá szerzőként. Azonban figyelme ezután a saját albumok kiadása, és az egyéb zenei kiegészítő munkálatok végzése helyett, fokozatosan a filmzenék irányába terelődött.

Kisebb televíziós munkákat követően az áttörés 1997-ben következett be. Az akkoriban nagyon kedvelt zeneszerző, Graeme Revell csapatához csatlakozott, akinek elektronikus kiegészítő zenéket szerzett, hangmintákat készített, illetve programozó titulusa volt több score elkészülte során is. Olyan filmekben működött közre, mint a Lara Croft: Tomb Raider, a Szükségállapot, a Nincs alku vagy a Vörös bolygó. Az itt szerzett tapasztalatokat és viszonylagos ismertséget kihasználva sikerült aztán átnyergelnie az önálló filmzeneszerzésre. Első, egyedül jegyzett score-ja 2001-re tehető, ez volt az Őrült és gyönyörű, és itt ismerkedett meg John Stockwell rendezővel is, akivel azóta többször dolgozott már együtt (A tenger vadjai, Végzetes kitérő). Haslinger filmzeneszerzői karrierje igazából csak 2006-tól kapott szárnyra, azóta rengeteg különböző műfajban próbálta már ki magát, de valójában semelyikben sem aratott maradandónak nevezhető művet.

Emlékezetesebb alkotásai közé sorolható az Underworld, illetve a Sorsdöntő nyár zenéje, de a 2007-es Elhagyott szoba is jobban sikerült munkái között nevezhető meg – főleg remek főtémája miatt. Elsősorban a horrorfilmekhez és a keményebbnek szánt akciófilmekhez hívják, de a vígjátékok sem állnak távol tőle. Zenéjében egyre jobban kikristályosodik a szerző azon szándéka, hogy a szimfonikus muzsikát, az elektronikus zenét és a rock világát ötvözze, erre legutóbbi alkotása, az Underworld-széria harmadik felvonása az egyik legjobb példa. 2006-ban Emmy-díjra is jelölték a Sleeper Cell – Terroristacsoport című sorozat aláfestéséért. Mozis alkotások mellett számítógépes játékokhoz is készített már zenét, ezekből a legismertebb a Rainbow Six Vegas, a Need For Speed: Undercover, illetve az X-Men Origins: Wolverine. 
 

Gregus Péter
2014.07.20.
 

Teljes filmográfia: 
 





  Kapcsolódó anyagok


A három testőr
Zenék egy témára