A Varése Sarabande napjaink legnagyobb és legismertebb filmzenei kiadója. Kínálatában az aranykor szerzőinek munkái éppúgy megtalálhatóak, mint a kortárs művészeké, mindemellett számos különleges gyűjtemény megjelentetésében is közreműködtek már. A műfajban közel harminc éve jelen lévő, és a mai napig piacvezetőnek számító cég különleges neve a francia származású zeneszerző, Edgard Victor Achille Charles Varése, valamint egy spanyol táncfajta, a sarabande összetételéből származik.

A független kiadóként indult vállalkozást Tom Null, Scott W. Holton és a társaság jelenlegi elnöke, Chris Kuchler alapította 1978-ban, Los Angelesben. A Varése eleinte a komolyzene kedvelőit célozta meg, s olyan műveket jelentetett meg, mint Beethoven szimfóniái, Dvorák Kilencedik szimfóniája vagy Rodrigo gitárkoncertjei. A vezetőség később aztán felfigyelt Erich Wolfgang Korngold és Rózsa Miklós filmzenéire, melyeket aztán újabbak és újabbak követtek, és a hangsúly lassan erre a műfajra terelődött. A nyolcvanas évek elején ez volt az első olyan kiadó, amely kimondottan a filmzenei irányzatra specializálódott, manapság pedig alig találni olyan hollywoodi komponistát – legyen az élvonalbeli vagy feltörekvő –, akitől ne adták volna már ki valamit. 

A Varése a kezdetekben még bakeliten jelentette meg a score-okat, a technika fejlődésével azonban ők is kénytelenek voltak lépést tartani, így 1985-től a fekete korongot már a CD-k váltották fel. A tulajdonosok ekkor vezettek be egy új számozási metódust (ami a "47000-es széria" gyűjtőnevet kapta), mellyel 1988-ig kerültek forgalomba az aláfestő muzsikák – ezek mindegyikét az egyik alapító, Tom Null, valamint a mára saját ügynökséggel, a Kraft & Engellel rendelkező Richard Kraft producerelt. Ezzel párhuzamosan, 1987 és '88 között egy 70400-as sorozat is legördült a gyártósorról, ami rendkívül rövid életű volt, ugyanis mindössze tizennégy album (többek között James Newton Howard Saigon: Tiltott zónája és Bill Conti Becsapvája) jelent meg így. A jelenleg is használatos kódrendszert (becenevén a "fő széria") 1988-ban indították útjára 5201-es számmal, ami a A szerelemhez idő kellt takarta Paul Chiharától. A számozási rendszer módosítása mögött természetesen komoly indok húzódott: a cég disztribútori megállapodást kötött az MCA Recordsszal, melynek eredményeként a Varése Sarabande nemzetközi terjesztési jogot kapott az MCA azon kiadványaira, amelyek kereskedelmi forgalomban már nem kaphatóak, vagy elérhetőek ugyan, de kizárólag bakeliten. Ehhez azonban a Varésének adoptálnia kellett az MCA számozási rendszerét, melyet a megkülönböztetés végett VSD előtaggal illettek.
     
Az aktuális alkotások aláfestéseinek megjelentetésén túl a kiadó két figyelemreméltó sorozattal is büszkélkedhet. Az egyik a már kereskedelmi forgalomban nem kapható (vagy kizárólag bakeliten elérhető score-ok) bővített változatait magában foglaló The Deluxe Edition, a másik pedig a múltban valamely oknál fogva méltatlanul feledésbe merült aláfestéseket, illetve némely esetben egyes évfordulók alkalmából napvilágot látott kiadványokat felsorakoztató Soundtrack Club. Míg az előbbi széria nagy példányszámú megjelenést takar, addig ez utóbbi 1000 és 3000 darab között mozog (ritkán ugyan, de előfordul, hogy e kettőt keverik – így történt például Jerry Goldsmith Gyilkos robotokjával, ami limitált és deluxe is egyben). A Soundtrack Club először 1989 márciusában jelentkezett, és a filmzenei részleg vezetője, Robert Townson, valamint Tom Null producerelte. Ezek – a mai állapothoz hasonlóan – kizárólag az interneten keresztül voltak beszerezhetőek, ám mivel akkoriban még nem számított olyan hétköznapi dolognak a világháló, mint manapság, kezdeményezésüknek 1992-ben vége szakadt. Kilenc évvel később azonban újból életre keltették, s azóta szinte folyamatosan sikert könyvelhetnek el: honlapjukon előre jelzik, mikorra várható az újabb csokor (általában negyedévente három-öt korong), s megesik, hogy a rajongók (és az üzérek) már a megjelenés napján elkapkodják a lemezeket. A Soundtrack Clubnak köszönhetően kerülhetett kiadásra többek között Michael Kamen Drágán add az életedhez, Alan Silvestri Ragadozóhoz, Elmer Bernstein Szellemirtókhoz, James Horner Kommandóhoz vagy John Williams Reszkessetek betörők 2.: Elveszve New Yorkbanhoz komponált muzsikája.

A kiadó filmzenei részlegének jelenlegi vezetője Robert Townson (a vele készült interjúnk itt olvasható), aki a nyolcvanas években Masters Film Music néven saját céget hozott létre Kanadában. A közismert producert eleinte csak terjesztési megállapodás kötötte a Varéséhez, 1989-től azonban átvette a filmzenei részleg vezetését, kiadóját pedig – melynek keretén belül tizenhét score-t jelentetett meg - bezárta. 

A Varése Sarabandéhoz a filmek score-jai mellett komolyzenei művek megjelentetése is fűződik, továbbá Varése Spotlight néven musicaleket, s Varése Vintage névvel pedig a régi idők zenéit adják ki, sőt, blues, jazz és karácsonyi dalokat tartalmazó albumokkal is foglalkoztak már. Ám ezek a filmzenei kiadványokhoz képest még összességében is csak kis százalékát adják éves forgalmuknak. 

A Varése Sarabandéról bővebben a kiadó hivatalos honlapján tájékozódhatnak az érdeklődők.