Ha visszamennénk Alan Silvestri munkásságának elejére, hogy a komponista jelenkori műveit a köztes állomások kihagyásával megmutassuk múltbeli énjének, akkor talán még számára is nehézséget okozna az épp aktuális projektjeivel összevetve a hasonlóságok megtalálása. Természetesen az ő zenéire is igaz, hogy magukon hordják alkotójuk kézjegyeit, így egyes tételeinek militarista jellegére fókuszálva meghatározható a stílusa. Azonban csupán ezzel az általa előszeretettel és kiválóan használt formulával további plusz nélkül nem vált volna világhírű, máig gyakran foglalkoztatott zeneszerzővé, ezért némileg hiteltelen lenne elsőként az ilyen kompozícióival összegezni zsenialitását. Valódi érdemeit sokkal inkább a folyamatos megújulási szándéka, képessége és tevékenysége adja. Aláfestéseit ez idáig a mindenkori jelenhez igazodással, illetve változásra nyitottsággal fejlesztette. Ennek szemléltetése során – életműve kronológiájához nem ragaszkodva, de ahhoz közel haladva – egyszerre több dologról kapunk képet. A Vissza a jövőbe folytatásai révén arról, hogyan őrzi meg Silvestri egy ikonikus téma szerepét és jelentőségét, amikor annak más környezetben, más hangulatot árasztva is helyt kell állnia. A Macskaszemtől (és a Spotify kínálatán túl a talpalávalójával a nyolcvanas évek szintetizátoros kíséretei közt etalonnak számító Gyermek az időbentől) kezdve A mélység titkán át a Ready Player One‑ig arról, hogyan formálódtak a maestro hangszerelési ötletei, ideértve az elektronikus instrumentumok és eszközök szimfonikusokhoz idomulását, valamint a kórus térnyerését. Mindezen felül pedig arról, hogy a műfajok közti lavírozása mennyire színes partitúrák megírására sarkallta. Míg a Jól áll neki a halál, a Kötéltánc és a Szövetségesek dallamai a jazz gyökereinek kivirágoztatására példák, addig A múmia visszatér, a Van Helsing és az Éjszaka a múzeumban – A fáraó titka muzsikája a kalandok izgalmának változatos fokozására, a RED 2. és a Bosszúállók taktusai pedig az akciók különféle – előbbi esetében pörgős, utóbbiéban epikus – kibontására. Végül drámai vonalon a Forrest Gump megindító magasztosságától a Here szentimentális otthonosságáig futva visszaérkezünk a jelenbe, ahonnan nézve Silvestri – kora ellenére is – sejthető további megújulásainak milyensége a jövő zenéje.



Tracklista:

1. Roger nyúl a pácban – Maroon Logo (00:19)
2. Macskaszem – Bumper To Bumper (01:52)
3. A mélység titka – Bud on the Ledge (03:14)
4. Ready Player One – The Oasis (01:48)
5. Vissza a jövőbe II. – Hoverboard Chase (02:49)
6. Vissza a jövőbe III. – We’re Out Of Glas (01:18)
7. A vadnyugat fiai 2. – Battle (02:44)
8. Ragadozó 2. – Main Title (02:46)
9. Jól áll neki a halál – Main Title (01:38)
10. Kötéltánc – The Towers of Notre Dame (01:49)
11. Szövetségesek – Flying Home (01:55)
12. Forrest Gump – The Crusade (01:59)
13. Egértanya – Flaming Doo (01:49)
14. A múmia visszatér – My First Bus Ride (07:45)
15. Van Helsing – Journey To Transylvania (01:33)
16. Éjszaka a múzeumban – A fáraó titka – Xiangliu (03:47)
17. Polar Expressz – Spirit of the Season (02:32)
18. Croodék – Planet Collapse (01:44)
19. RED 2. – Paris Chase (02:42)
20. G. I. Joe: A kobra árnyéka – End Credits (02:21)
21. Bosszúállók – The Avengers (02:03)
22. Here – This is Here (03:44)