A Tadlow kiadó már körülbelül egy éve dolgozik azon, hogy Rózsa Miklós El Cidje méltó formában kerülhessen a filmzenerajongók polcaira. A korábbi kiadások igencsak hiányosak, ráadásul a nyolcvanas években készült egyórás rekonstrukció (James Sedares munkája) az elmúlt idők egyik legrosszabb felvételeként került be a köztudatba. Az új lemez, melyet Prágában vettek fel öt zenekar legjobbjainak közreműködésével, közel kétórányi zenei anyagot fog két CD-n bemutatni. A darabok között számos olyan kivágott is lesz, melyeket most hallhat először a nagyközönség.

Amikor 1961-ben bemutatták Charlton Heston és Sophia Loren főszereplésével az El Cidet, Rózsa Miklós nem vett részt a film promóciójában, mivel összeveszett Samuel Bronston producerrel. Bronston és Anthony Mann rendező a film végső vágásakor a hangeffektekért felelős szakember tanácsára számos fontos darabot kivágott a filmből, ráadásul a csatajelenetekben is nagyon alacsony hangerőre keverték a score-t. Érdemes megjegyezni, hogy a német, a francia, sőt még a magyar változatban is fontos különbségek találhatók a zenék között, melyek jelenlétére a mai napig nem tudnak magyarázatot adni a téma szakértői.

Az új felvételek megszervezése nagyjából egy éve kezdődött, amikor James Fitzpatrick megszerezte az EMI engedélyét a projekthez, ráadásul Rózsa eredeti vázlatait is megkapta az újrafelvételhez. Az eredeti mesterszalagok rég elvesztek, ráadásul az eredeti kották sem maradtak fenn, csak a hangszereléshez használt szkeccseket lehetett felhasználni a rekonstrukcióhoz. A munkát Nic Raine végezte el, aki még együtt dolgozott Rózsával az 1981-es Tű a szénakazalban felvételein is, így ismerte Rózsa rövidítéseit, és néha olvashatatlanná vált kézírását is értelmezni tudta. A rekonstrukció után már "csak" a felvétel maradt hátra.

James Fitzpatrick és Nic Raine korábban két alkalommal is elutazott Prágába, hogy felvegyék a nagyjából kétórás anyag nagyobb részét. A 2008. március 13-14-ére megszervezett felvételeken a fennmaradó negyven percet kellett rögzíteni. A Ve Smeckah úton lévő stúdióépületbe a legjobb prágai zenészek gyűltek össze, hogy rögzítsenek olyan darabokat, amiket negyvenöt év óta most lehetett először hallani. A zeneszámok között olyan korábban kihagyott, erőteljes darabok kaptak helyet, mint a gonosz első megjelenésekor felcsendülő "Ben Yusuf" és az erőteljes "Sancho's Demand", ami érdekes módon csak a film francia verziójában hallható.

A felvételek délelőtt és délután, négyórás blokkokban zajlottak, melyekből körülbelül három órát használtak fel tényleges próbára és felvételre. Egy-egy cue felvétele a gyakorlással kezdődött, mely a darab összetettségétől függően egy és tíz közötti alkalmat igényelt. A hosszabb tételeket gyakran részekre bontották és soha nem játszották fel egyben, ezeket majd az album készítése során vágják össze Angliában. Mivel csak vázlatok maradtak fenn, Nic Raine gyakran alternatív vázlatokat is készített, a "Sancho's Demand"-ból például készült egy gyorsabb felvétel Rózsa jegyzetei alapján, de egy lassabb is, ami ezzel szemben tökéletesen illeszkedik a filmhez. A koncertteremben hét úgynevezett ambientfelvevő, valamint negyven, közvetlenül a zenészek fölé szerelt mikrofon rögzítette a zenét.

A felvételek során James Fitzpatrick a stúdióban tartózkodott a cseh származású hangmérnökkel, aki helyben képes volt bármit visszajátszani a felvételek után. A munkálatok alatt a producer végig az elkészült rekonstrukciókat vizsgálta, és színes filctollal jelölte be az esetleges hibákat, amiket majd korrigálni kell. A tökéletes minőségre törekvés jegyében egyes tételeket körülbelül húsz különálló felvételből fognak összeollózni. A helyreállított kotta mellett Fitzpatrick legnagyobb segítsége a cue-k teljes listája volt, melyen egyenként húzta át zöld színnel az elkészült zeneszámokat.

A második napon egy filmstáb is meglátogatta a felvételeket, ők a majdani kiadványhoz mellékelt DVD számára készítettek mozgóképeket. A két CD mellett tehát egy DVD is jár majd a vásárlóknak, amin a teljes score szerepel 5.1-es keverésben, a fennmaradó helyen pedig – a filmfelvételek mellett – helyet kap egy interjú, melyet Doug Raynes készített James Fitzpatrickkel és Nic Raine-vel a második nap végén. A munka azonban még nem fejeződött be: a felvételek kikeverése mellett Angliában még két olyan rövid darabot kell rögzíteni, melyeket Prágában nem lehetett felvenni. Az egyik egy orgonaszóló El Cid halálakor, amit Rózsa csak a producerek kérésére írt meg eredeti elképzelése helyett, a másik pedig egy egyszerű fanfár, amit valószínűleg a Royal Air Force három trombitása fog feljátszani szabadidejében.

A Tadlow kiadó El Cid lemeze valószínűleg ezen a nyáron fog megjelenni. A két CD-t és egy bónusz DVD-t tartalmazó csomagban a teljes zenei anyag helyet kap, mindezen túl pedig kivágott zenék és alternatív felvételek is szerepelni fognak benne. A score mellett azok az arab zenék is megtalálhatóak lesznek a lemezen, melyek a filmben hallhatóak (arab sátor, udvari táncok), így az elsőtől az utolsó másodpercig minden meghallgatható lesz, amit csak Rózsa valaha a filmhez írt.

Szeretném megköszönni James Fitzpatricknek és Nic Raine-nek a szíves vendéglátást, illetve Doug Raynesnek azt, hogy ő is meglátogatta a felvételeket, így nem éreztem magam olyan feleslegesnek.

 

Hubai Gergely
2008.05.11.