„Játssz nekem egy zenét, ami feltámasztja a holtakat!”


Vannak zeneszerzők, akiket korán megismer a közönség, és hamarosan minden új vállalkozásukat rajongók hada várja. Mások egész életükben próbálkoznak az áttöréssel, de kiváló teljesítményük ellenére műveiket csak egy kis csapat rajongó értékeli. És végül ott van a váratlan üstökös, aki még csak nem is tanult zeneszerzést, mégis élete egyetlen filmzenéjével képes megreformálni a műfajt, és slágert alkotni egy csapással. Ő Anton Karas.

Karas fiatal korától Bécsben dolgozott kabaréelőadóként és citerásként a Heurige bárban. Munkáját még a második világháború sem befolyásolta, pedig Bécs még Berlinnél is rosszabbul járt, már ami a pusztítás mértékét illeti. A világháború után kis filmes csapat, A harmadik ember stábja érkezett a városba Carol Reed vezetésével. A film forgatókönyve Graham Greene regényéből készült, Orson Welles vállalta el a titokzatos Harry Lime főszerepét, Reed pedig terepszemlét tartott. Egyik este a Heurige bárban megpihenve figyelt fel Karasra, akit azonnal leszerződtetett filmje zenei felügyelőjeként. Karasnak eredetileg a filmhez komponált zenét kellett volna figyelnie és tanácsokat adnia, mint osztrák művésznek. Carol Reed Londonba vitette, és saját házában szállásolta el Karast, aki hónapokig nem végzett tényleges munkát, de végig kapott fizetést. A forgatás hamarosan számos problémába ütközött: egy baleset során a leforgatott anyag egy része elégett, a felborult menetrend mellett pedig még zeneszerzőt sem sikerült találni a filmhez. Aznap este Reed fáradtan ért haza, és megkérte Karast, hogy játsszon neki egy zenét, ami a holtakat is feltámasztja. Osztrák vendége gyorsan felállította citeráját, és eljátszotta a dallamot, ami később a legendás Harry Lime-téma lett.

Reed már nem is keresett tovább zeneszerzőt, az egész score megírását Karasra bízta. Ez akkor forradalmi tettnek számított, mert a citera Angliában ismeretlen hangszer volt. Karas parádés játéka azonban hamar népszerűvé tette a hangzását, ami nagyban hozzájárult a film sikeréhez, ugyanis ez volt az első alkalom, hogy klasszikus szimfonikus zene helyett inkább egy helybeli egzotikus hangszert használtak fel egy filmhez. Az új etno-szupersztár a királyi család és XII. Pius pápa is előtt fellépett, koncertmeghívásokat kapott, és további filmekhez is felkérték, a citerás azonban ismerte korlátait, elvégre nem volt zeneszerző, a filmben is csak azt csinálta, amivel évekig foglalkozott Bécsben.

Egy éven belül visszatért szülővárosába, azon belül is a Heurige bárba, remélve, hogy hírneve még több látogatót vonz majd. Ám A harmadik ember hiába volt siker az egész világon, Bécsben nem volt közönség-kedvenc. Az éppen feltámadó osztrák filmgyártás kizárólag Habsburg-eposzokat finanszírozott, a szétrombolt Bécset és patkánylakta csatornáit bemutató angol filmet viszont elítélték, Karast pedig hazafiatlansággal vádolták meg, mivel közreműködött a botrányos moziban, emellett a citerajáték Bécsben egyáltalán nem számított újdonságnak. Karas végül egy perben a bárját is elvesztette, a perköltség pedig elvitte A harmadik emberrel megkeresett pénzét. 79 évesen hunyt el teljes elfeledettségben. 
 

Hubai Gergely
2007.04.07.
 

Teljes filmográfia: