„Bármennyire is meg akartam szabadulni a Godzilla-filmektől, a Toho stúdió mindig az én nevem és témáim használta fel. Ezért gondoltam, miért ne írhatnék még egyet, mielőtt végleg abbahagyom?”
Akira Ifukube a '90-es évekig Japán legismertebb zeneszerzője volt a nyugati világban, elsősorban a Godzilla-filmek miatt. Ifukube Japán legészakibb szigetén, Hokkaidón látta meg a napvilágot. Kiskorában az ainuk között lakott, akik a japán zenei világban az európai füllel is könnyen megkülönböztethető, improvizáción alapuló muzsikájukról ismertek. Akira már tizenévesen zenét szerzett, de ekkor még messze állt tőle ez a világ – erdésznek tanult és hamar munkát is kapott. A II. világháború végén azonban a rábízott erdők egyike az atombomba-támadások miatt sugárzás alá került, és hamarosan Ifukubénél is sugárfertőzést diagnosztizáltak. Ezután ment el zenetanárnak, és később zeneszerzőnek.
Zenei tanulmányai során megismerkedett a modern komponistákkal (elsősorban az orosz Igor Sztravinszkijjel), és kompozícióiban Kelet és Nyugat harmóniáját kereste. A fellendülő japán filmgyártás adott neki elegendő munkát, amiből szerényen eléldegélt 1954-ig. Ebben az évben született meg Japán egyik legnagyobb exportcikke: Godzilla (azaz eredeti nevén Gojira), a tengeri szörny. Tomiyuki Tanaka producer és Ishiro Honda rendező együtt álmodták meg a legendás lény kalandjait, a sikerhez azonban még két profi szakember kellett – Eiji Tsubaraya trükkmester és Akira Ifukube zeneszerző. Godzilla négy szülőatyja olyan terméket hozott létre, mely a japán filmek közül elsőként nemcsak hazájában, hanem Amerikában is sokakat meghódított. A sikerből Ifukube először kimaradt, ugyanis zenéjét a tengerentúli verzióban lecserélték Hans J. Salter és Frank Skinner katalóguszenéjére, ám a folytatásokban ezt már nem tették meg, így Ifukube zenéje (legfőképp Godzilla-témája) örökre összenőtt a szörnnyel.
Filmes karrierje során Godzilla sorra találkozott a japán szörnypanteon további tagjaival, és Ifukube mindig ott asszisztált kedvenc óriáshüllője mellett, amikor épp King Konggal vagy Mothrával zúzta porrá Tokiót. A szörnysiker mellett más munkái feledésbe merültek, pedig akár a horrorrajongók (Furankenshutain-zenék) és a lírai szerzemények kedvelői (A japán szigetek születése) is találhatnak gyöngyszemeket munkásságában. Érdemei elismeréseként a Tokiói Zenei Kollégium 1976 és 1987 között elnökének választotta az idős mestert, aki élete vége felé egyre kevesebb zenét szerzett, de még kilencvenévesen is csatasorba állt, ha Godzilláról volt szó. Bár 1995 után már nem komponált új aláfestést, tanítványai a folytatásokban életben tartották népszerű témáit. Ifukube 2006-ban halt meg végelgyengülésben.
Hubai Gergely
2007.04.07.