„Amikor a legendás zenész és tanár, Nadia Boulanger tanítványa voltam, azt mondta nekem, hogy ’A zenéd nem lehet több annál, mint amilyen ember te magad vagy’.”


Trombitás, zeneszerző, karmester, tévés és zenei producer – ezen titulusok éppúgy állhatnának Quincy Jones cégérén, mint az, hogy ő a legtöbbször Grammy-díjra jelölt művész, a világhírű „We Are the World” című szám karmestere és producere, illetve Michael Jackson Thriller című albumának producere. A rendkívül színes életúttal rendelkező művész emellett számtalan filmzenét is jegyez, melyek közül a legismertebbnek a Sidney Lumet-rendezések, a Sidney Poitier-mozik, valamint az 1985-ös Bíborszín című dráma számítanak.

Jones apja félprofi baseballjátékos volt, anyja pedig banktisztviselőként dolgozott, és bár a családban senki sem foglalkozott hivatásosan a zenével, őt mégis részben szülein keresztül érintették meg a dallamok. Édesanyja gyakran énekelt vallási dalokat, melyek nagyon tetszettek neki, ám ugyanolyan hatással volt az ekkor még csak hatéves Jonesra az is, hogy szomszédja zongorázni tanult. Szakközépiskolás évei alatt trombitaórákat vett, emellett pedig megismerkedett a zenei rendezéssel is. Tizennégy évesen megismerkedett Ray Charlesszal, aki későbbi elmondása szerint már első találkozásukkor nagy hatást gyakorolt rá azzal, hogy betegségén felülkerekedve váltotta valóra álmát. A Seattle Universityre, valamint a Berklee College of Musicra ösztöndíjjal került be, tanulmányait követően pedig rögvest belevetette magát a munkába, és olyan népszerű jazz-zenészekkel kezdett dolgozni, mint Sarah Vaughan, Dinah Washington, Count Basie, Duke Ellington vagy a már említett Charles, akivel barátok lettek. Utóbbihoz hasonlóan meghatározó szerepet töltött be életében Frank Sinatra is, akivel 1958-ban találkozott először: „Frank Sinatra egy teljesen új világot mutatott meg nekem. 1998-ban bekövetkezett haláláig együtt dolgoztunk”.

A filmek kíséreteire mindig is hatással voltak az aktuális zenei irányzatok, s az alkotók olykor nem filmzeneszerzőktől rendelték meg a trendnek megfelelő muzsikát, hanem a stílus neves képviselőit szerződtették. Ennek eredményeként került bele Hollywood véráramába Jones, akinek első ilyen irányú felkérése, a svéd Pojken i trädet című dráma még nem számított mérföldkőnek, az 1964-ben készült A zálogos azonban már igen. A filmet Sidney Lumet rendezte, aki ezt követően az Ébresztő a halottnak, a Vérrokonok, Az Anderson-magnószalagok és az Óz, a nagy varázsló adaptációjaként megszületett A Wiz esetében is őt kérte fel. A Wiz nemcsak negyedik Oscar-jelölését eredményezte (az első hármat a For Love of Ivy és a Banning betétdalaival, illetőleg a Hidegvérrel score-jával vívta ki), hanem azt is, hogy felfigyelt rá a Madárijesztőt alakító Michael Jackson, akivel aztán olyan albumokon dolgozott producerként, mint az Off the Wall, a Thriller és a Bad.

Lumet mellett fontos szerepet töltött be filmes pályafutásában Sidney Poitier színész is, akinek olyan munkáihoz szerződtették a zenészt, mint a Forró éjszakában, a Brother John, a Gyenge cérna vagy a Mr. Tibbs nyomoz. Az ötvennél is több produkciót jegyző Jones neve az eddig említetteken túl olyan moziknál tűnt még fel, mint például a Cary Grant főszereplésével forgatott Lassan a testtel!, a Michael Caine-nel készült Az olasz meló, a Mackenna aranya című western, A kaktusz virága, és a Steve McQueen-féle A szökés. A rendkívül termékeny hatvanas és hetvenes éveket követően azonban Jones lassan eltávolodott az ilyen jellegű lehetőségektől: az 1985-ben bemutatott, score-jáért is Oscarra jelölt Bíborszínt követően már csak a húsz évvel későbbi Pénzed vagy életeddel vállalt el mozgóképet, s már ennél is Gavin Friday, illetve Maurice Seezer közreműködése mellett bólintott rá a projektre.
 

Kulics László
2019.02.16.
 

 

Teljes filmográfia: