„A zene dolga, hogy amennyire csak lehet, jobbá tegye a filmet.”


A Barcelona tartományban található városból, Rubíból származó komponista jazz-zongoristaként kezdte pályafutását, a zene iránti érdeklődése pedig döntően annak volt köszönhető, hogy édesapja és nagybátyja egyaránt játszottak hangszeren, de mellettük olyan művészek is hatással voltak rá, mint Thelonious Monk, Wes Montgomery, Barbra Streisand és Bartók Béla. A dallamok kezdettől fogva szerves részét képezték Capellas életének, akit húszas évei során kezdett komolyabban foglalkoztatni  a zeneszerzés, ezért először a Berklee College of Musicba iratkozott be, majd ösztöndíjasként részt vett a University of Southern California képzésein is.
 
Első filmzenéje az 1989-es Puta misèria! című vígjátékhoz íródott, melyet olyan további spanyol, illetve amerikai-spanyol kollaborációként megvalósult projektek követtek, mint a Kárhozott szerelem, a Senki élete, a Reanimátor – A visszatérés, a Jönnek majd szebb napok vagy a Sikeres vesztesek. Mozis és tévéfilmes megbízatásai mellett számos sorozat score-ját is jegyzi Capellas, aki alkotóként így látja a hollywoodi és a hazai metódusok közötti különbséget: „Úgy vélem, Spanyolországban kevésbé kötelezik a szerzőket arra, hogy a kommersz dallamok irányába induljanak el. Kicsit többet kísérletezhetünk, kockáztathatunk, mert itt nincsenek olyan mérvű blokkolások, több teret biztosítanak számunkra a kreativitásra”.
 
Amellett, hogy saját karrierjét építi, hangszerelőként és karmesterként is számos produkcióból vette már ki a részét. Alejandro Amenábar oldalán olyan projekteken dolgozhatott, mint a Nicole Kidman főszereplésével forgatott Más világ, a Javier Bardemmel készült A belső tenger, valamint a Senki sem ismer senkit című thriller, Lucio Godoy alkotótársaként pedig a Grand Hotel-sorozatot jegyzi. „Habár hangszerelőként másokkal is szoktam dolgozni, saját zenéimnél szeretek csapatban tevékenykedni, karmestert és hangszerelőt alkalmazni. A komponálás alapvetően magányos dolog, ezért szeretek egy-egy folyamatot másokkal is megosztani, mert ilyenkor úgy működünk, mint egy jazzkvartett, ahol mindenki a többiek játékára reagál” – mesélte Capellas, aki kortársaihoz hasonlóan maga is számítógéppel és hangmintákkal dolgozik annak érdekében, hogy elképzeléseiben minél hitelesebben köszönjön vissza a majdani zenekari hangzás, egy-egy téma kidolgozásakor azonban hátrahagyja ezt a közeget, és zongora elé ül. 
 

Kulics László
2019.03.03.
 

Teljes filmográfia: