Ahogyan más zenei irányzatok esetében, úgy a filmes aláfestések körében is találni egyslágeres személyeket, akik közé Michael Linn is nyugodt szívvel besorolható. Bár a komponistához összesen tizenegy film köthető (nem úgy, mint például Anton Karashoz, aki valóban egyetlen score-t jegyez), nevét mégis csupán a VHS-korszak egyik koronázatlan királyának számító Amerikai nindzsa, illetve Az elveszett aranyváros fosztogatói kapcsán szokás említeni – egyszersmind ezen két alkotást is beleértve mindössze három muzsikája élte meg az önálló formában történő kiadást.
A Massachusettsből származó Linn gyermekkorában zongorán és trombitán egyaránt megtanult zenélni, s később is ezen hangszerek alkották a főbb érdeklődési irányát, diplomáját pedig jazztrombitásként sikerült megszereznie a New England Conservatory of Musicben töltött iskolaévei végén. Pályafutása elején olyan zenekarok tagja volt, mint a Jaki Byard's Apollo Stompers, az Ultimate Spinach, valamint a Mason-Dixon & the Line, mely formációkból nemcsak zenészként, hanem szerzőként is kivette a részét. A filmvilág működését és varázsát először az 1977-es Evil Town című horror révén volt lehetősége megízlelni, melynél társzeneszerzőként működött közre Charles Bernstein oldalán.
Az Evil Town kapcsán kapott betekintő hatására a nyolcvanas évektől kezdve egyre több figyelmet szentelt Hollywoodnak. Első önálló megbízatása az 1983-as Trial by Terrorhoz köthető, melyet a Breakin' 2: Electric Boogaloo című, Sam Firstenberg által rendezett alkotás követett, s ez utóbbi musical-dráma jelentette az ugródeszkát az itthon annak idején oly nagy népszerűségnek örvendett tipikus B-mozihoz, az Amerikai nindzsához. Míg a Michael Dudikoff főszereplésével készült film aláfestése (kimondva, kimondatlanul is) az alkotás okán számít klasszikusnak, addig szakmai szemmel nézve pályafutásának legjobban sikerült score-jaként Az elveszett aranyváros fosztogatóihoz készült darabját tartják számon a kritikusok – ezen vérbeli szimfonikus kalandzene megközelítette az első részhez Jerry Goldsmith által szállított muzsika színvonalát. Önálló karrierjének építésével párhuzamosan zenei vágóként, valamint hangszerelőként segítette pályatársai munkáját (többek között Henry Manciniét, Brian Mayét, valamint Jay Chattawayét is), emellett pedig a nyolcvanas évek második felében megnyitotta saját stúdióját is. 1994-ben Michael Alden producerrel kötött szerződést a Bill Murray nevével fémjelzett Veeck as in Wreck elkészítésére, a rá következő évben azonban hétévnyi küzdelem után legyőzte őt korunk egyik gyilkos kórja, a tüdőrák – ráadásul a tervezett életrajzi mozi elkészítése is zátonyra futott.
A döntően másodvonalbeli horrorokból, thrillerekből és fantasykből összeálló rövid filmográfiája ellenére Michael Linnről azt lehet mondani, hogy sikerült maradandót alkotnia, bár kissé szerencsétlen ténynek számít az, hogy ismertebb zenéit többnyire a hozzájuk tartozó alkotások révén szokás említeni, nem pedig a komponista személye okán.
Kulics László
2013.12.20.