Jeff Russo számos 2025-ös premierhez komponált zenét, melyek között olyan sorozatokat találni, mint az Alien: Föld, a Nulladik nap, a Vad természet vagy a Nyomás alatt, illetve olyan mozifilmeket, mint a The Last Rodeo és a Looking Through Water című drámák. A komponistával elsősorban aktualitásairól beszélgettünk, de szóba került a Noah Hawley-vel, illetve Steven Zailliannel való együttműködése, továbbá rockbandája, a Tonic is.




A napokban néztem meg a Vad természet című sorozatot. A csodálatos tájon játszódó krimi egyszerre szól bűntényről, emberi kötelékekről, önmarcangolásról, amit a főszereplők játéka mellett a zenéd is remekül tükröz. Hogyan kezdtél neki a munkának, milyen momentumokat tekintettél fogódzkodónak a kíséret hangulatának kialakításakor?

Ennek a történetnek, magának a sorozatnak sok köze van ahhoz, amit az ember a hatalmas területű Yosemite Nemzeti Parkban átérez. Sokat gondolkodtam azon, hogyan lehetne a történet drámaiságával együtt a sorozat helyszínét is kifejezni. A drámai elemeknek természetesen éppúgy megadtam a hangzást, ahogy a bűncselekménynek, de úgy éreztem, hogy az egész hátterének is rendelkeznie kell önálló motívumokkal. Ezt elsősorban gitárral, a levegő susogásával vagy szélcsengő hangjával értem el, ezek pedig nagyon sokat segítettek abban, hogy a zenémben a természet is megjelenhessen.


Július végén bejelentették a második évadot. Várható, hogy Eric Bana karaktere, Kyle Turner mellett te is visszatérsz?

A második évadot még nem forgatták le, de amikor készítik, nagyon remélem, hogy felkérnek a zenéje megírására.


Az év elején debütált Nulladik nap a kríziselhárítás mellett szintén nagy hangsúlyt fektet a főszereplők lelki világára, az emberi kapcsolatokra, az ugyancsak idén bemutatott The Last Rodeo pedig alapvetően egy sorsdráma. Inspirálóbb, könnyebb egy projekt, ha története nemcsak a cselekményre, hanem a résztvevők lelki világára is fókuszál?

Ez egy érdekes kérdés. Szerintem az ilyen alakításoknak a színvonala mindenképpen motiváló. Inspirálta a munkámat, ahogyan a színészek megformálták karaktereiket. Ezek az izgalmas drámák tipikusan azok, amelyeknél az izgatottságtól közelebb hajolsz a képernyőhöz/mozivászonhoz. A thriller jellege pedig bizonytalanságot ad, nem tudod, mi fog történni, nem tudod, miként rakják ki a puzzle következő darabját. A kirakós következő eleme felpörgeti a pulzusodat. Sokat merítettem ebből az érzésből, és megpróbáltam ugyanezt beépíteni a zenémbe is.


Aktuális munkád az Alien: Földhöz kapcsolódik, mely egy évtizedekre visszanyúló franchise része. Mikor kerestek meg ezzel a projekttel és mennyi időd volt rá?

Sok időt töltöttem vele – körülbelül négy évet.


Négy évet?

Igen. 2021 körül kezdtem el a komponálást. A témákon, ötleteken kezdtem el dolgozni, hogy milyen hangzása legyen a sorozatnak, és ez az idő múlásával egyre csak fejlődött. A forgatás csak körülbelül két évvel ezelőtt kezdődött. Rengeteget dolgoztam a sorozaton, mielőtt a felvételek megkezdődtek volna. Elolvastam a forgatókönyvet, és a benne foglaltak alapján láttam neki a munkálatoknak. Határozottan nehéz feladat volt ilyen ikonikus művek nyomába lépni. Jerry Goldsmith írta az első rész zenéjét, James Horner a másodikét, Elliot Goldenthal a harmadikét, szóval eléggé magas volt a mérce. Ez elég rémisztőnek tűnt. Ugyanakkor ez nem szabadott, hogy elterelje a figyelmemet: miközben tisztelettel kellett adóznom az elődök előtt, ki kellett bővítenem munkáikat, egy modernebb, új verziót kellett készítenem annak érdekében, hogy meglegyen a saját, egyedi hangzásunk.


„A zene minden történetnek a szíve” – nyilatkoztad nemrég az Alien: Föld apropóján, amihez – a te szavaiddal élve – különleges szívet adtál. Miközben új témákat dolgoztál ki, az Alien-univerzum korábbi score-jaira is tettél utalásokat, a végeredmény pedig kifejezetten tetszik nekem.

Köszönöm szépen.


Az Alien: Földben számos műfaj keveredik egymással: thrillerelemek éppúgy vannak benne, mint akció, sci-fi és érzelem. Az ezen összetevőket erősítő zenéket párhuzamosan dolgoztad ki, vagy elindultál egy adott irányba (például a horrorszálon, vagy Wendyt követve), és utána adtad hozzá a többit?

A forgatókönyv olvasása közben elkezdtem gondolkodni azon, hogy a szereplők mit éreznek. Valójában ez volt az első lépés. Az egyik legelső motívum, amit komponáltam, Wendy témája volt. A zongora előtt ülve gondolkodtam, milyen dallama lehetne, végül pedig megírtam zongorára. Majd elkezdtem gondolkodni azon, hogy a sorozatnak milyen legyen a hangzása, és úgy építkeztem tovább. De mindig a karakterrel kezdek.


A sorozat alkotójával, Noah Hawley-vel korábban olyan produkciókon dolgoztál, mint a Fargo, a Lucy az égben, a Zűrös zsaruk és a Légió. Mesélnél nekünk az első találkozásotokról?

Noah-val akkor találkoztam, amikor első sorozatát, a Zűrös zsarukat csinálta 2009-ben. Már az első találkozón nagyon jól kijöttünk egymással, mert sokban egyezik a zenei ízlésünk. Felkért, hogy írjam meg a zenét a sorozathoz, és ez volt az első lépése a kreatív együttműködésünkben. Már körülbelül tizenöt éve tart ez. Nagyon érdekes, mert folyamatosan visszajelzéseket adunk egymásnak, és azt hiszem, értem a történetmesélési technikáját – például hogy miként szeret tolmácsolni egy cselekményt, és hogyan akarná használni hozzá a zenét. Ennek tudatában könnyebben tudok olyan aláfestést írni, ami az adott projektjéhez illik.


Beavatnál bennünket abba, hogyan szoktatok dolgozni? Mennyire ad szabad kezet neked Hawley, általában milyen instrukciókkal szokott ellátni?

Ez egy valódi együttműködés. Nincs olyan, hogy szabad kéz. Folyamatos párbeszéd zajlik közöttünk. Mindig van elképzelése arról, hogy milyen hangulatot szeretne az adott történethez. Az Alien: Föld esetében például küldött egy e-mailt, egy nagyon hosszú e-mailt, amelyben konkrétan megfogalmazta, milyen hangulatot képzel el ehhez a világhoz, mit szeretne a karaktereknél. Beszélt arról, hogy Hermit magányosnak érzi magát. Azt is mondta, hogy Wendy pedig megosztónak érzi magát, nehezen érti az emberek és a szintetikusok közötti különbséget, mert ő az emberi testből szintetikusba került át. Megtárgyaltuk, milyen atmoszférát gondol az általa felvázolt világnak, és hogy milyen hangzásvilágot képzel a xenomorfnak. Részletes leírást küldött azokról a dolgokról, amelyeket szeretett volna bizonyos hangulatkeltésekhez, én pedig ezeket felhasználva írtam meg a zenét.


És mi a helyzet a temp zenékkel? Szoktátok használni őket egyeztetéseitek során? Általánosságban mi a véleményed róluk, hasznosak vagy nem?

Nos, Noah-val nem használunk ideiglenes zenéket, mert ő általában nem használ ilyeneket. Írok egy csomó zenét, amelyeket aztán ő rögtön felhasznál a vágásoknál. A temp zene tehát általában az enyém: megnézzük, miként működik, és megvizsgáljuk, hogy tudjuk-e jobbá tenni, bírunk-e változtatni rajta azért, hogy azt érjük el vele, amit szeretne. De Noah-nál többnyire nincs temp zene. Más esetekben az ideiglenes zene nagyon hasznos lehet. Egyfajta útirányt jelent, amit egy olyan ember jelöl ki, aki nem tudja magát zeneileg kifejezni. Ilyenkor az az egyetlen mód, hogy a zenéről beszélni tudjunk, ha közben használjuk is azt. És ezért nagyon hasznos lehet. Van ugyanakkor egy vékony határvonal a hasznossága és a támasztékként alkalmazása között, amikor elkezdenek túlzottan is kötődni hozzá, és egyre közelebb és közelebb akarnak kerülni a hallottakhoz. Az ezek közötti egyensúlyra kell rátalálni.


A legnagyobb sikert a Fargóval értétek el, amiért Primetime Emmyt is kaptál. Ezúton is gratulálunk érte.

Köszönöm.


A Fargo-antológia évadjai eltérő időszakban és szereplőkkel játszódnak azonos hangulat- és stíluselemek mellett. Ha jól gondolom, e struktúra az átlagosnál több témát igényelt tőled, ugyanakkor nagyobb szabadságot is adott. Jól látom?

Igen, a tény, miszerint minden évben, vagyis szezonban új történettel találkoztunk, ahhoz vezetett, hogy évadonként újabb tematikájú zenét kellett kitalálnom. De van néhány dolog, ami megmarad. A főtémát megőriztük, azzal játszunk, és van még pár másik motívum, amely az első évadtól az ötödik évadig jelen maradt. Van egy ritmus, amit az elsőben használtam, és az összes többiben megtartottam. Tekinthetjük a rosszfiú témájának, a gonosz motívumának, amikor épp jelen van – a dobütem, ami többféle módon is előfordul. A tény, hogy minden évben újraalkothatunk valamit, bizonyos értelemben felszabadító hatással bírt az egyes évadoknál, mindet önálló alkotásként kezeltük. Valamennyi évadhoz úgy közelítettünk, mintha teljesen új dolog lenne, ezért mindig ismét rá kellett hangolódnom.


Visszatérve kicsit az együttműködésekre. A Ripley című sorozathoz szintén olyan alkotó invitált téged Steven Zaillian rendező személyében, akivel korábban az Aznap éjjelen dolgoztál. Könnyebb a munka egy már ismert csapattal, vagy minden felkérés új és önálló, melyek nem függenek ettől?

Minden projekt egy új projekt. Én minden alkalommal, amikor valami újdonságra készülünk, úgy állok hozzá, hogy az valami új és friss lesz. Igyekszünk nem újrahasznosítani magunkat. Két projektet csináltam Steve-vel, és mindkettő nagyon-nagyon mély, intenzív munkafolyamat volt. Az első az Aznap éjjel volt, aztán jött a Ripley. Utóbbi egy nagyon intenzív folyamat volt, lévén a történet is az.


Ha jók az információim, a 2011-es Charlie angyalai-minisorozaton te kezdtél el dolgozni, ám végül Louis Febre készítette a zenét. Mesélsz nekünk arról, mi történt? Ez egyfajta rejected-munkád volt?

A rendező (Marcos Siega – a ford.) megkért, hogy írjam meg a pilot epizód zenéjét, amit meg is tettem. A producerek mindig is Louist akarták, mert többnyire őt szerződtették projektjeikhez, ám a pilot epizód készítésekor épp nem volt elérhető, ezért csináltam meg azt én, Louis pedig a sorozat többi felvonását. Én is csak az első epizódban akartam részt venni.


Beszéljünk filmzenéidről kicsit a képsoroktól függetlenül. Szerződéskötéskor kapsz információt az esetleges albumkiadásról?

Egy filmzenealbum összeállításáról csak azután döntünk, ha végeztem az egész munkával, mert időnként a filmzenéknek nem feltétlenül van szükségük kiadásra, sokszor ezek az aláfestések önmagukban nem igazán hallgathatók. Azt a célt szolgálják, hogy kísérjék a narratívát, és filmtől függetlenül nem mind igazán élvezhető vagy hallgatható, sok az egyperces tétel. De a Fargónál, az Alien: Földnél vagy bármelyik más nagy projektnél, amelyet Noah Hawley-vel készítek, úgy zajlik a munkafolyamat, hogy először nagyobb zenei szviteket írok, majd ezekből kiindulva áll össze a teljes mű.


Egyes munkáid CD-n és bakeliten is megjelentek, míg mások csak digitálisan. Én azok közé tartozom, akiknek bár van Spotify-előfizetése, fontos számukra a fizikai formátum. Például szívesen megvenném a The Last Rodeo albumát (melynek „End Titles Suite – Orchestra” című tétele csodálatos lett) vagy az Alien: Föld score-ját, de csak digitálisan érhetőek el. Mi a véleményed a fizikális formátumok fontosságáról? Te gyűjtöd az albumokat?

Igen, gyűjtök, de CD-t már nem vásárolok, általában bakeliteket veszek. Az Alien: Föld filmzenéje megjelenik hamarosan bakeliten, limitált kiadásban – már előrendelhető. Nagyon jó lesz, remek borítóval és nagy füzettel. Dupla albumként jelenik meg, így a digitális kiadás tartalmának nagy része ráfért. Gyűjtői darab, és ez az, amelyeket kedvelek. Szeretek bakeliteket gyűjteni, van egy lemezjátszóm, és imádok ilyen módon zenét hallgatni. Egy ideje nem hallgatok CD-ket, sőt, már lejátszóm sincs hozzájuk.


Két különböző zenész oldalad van. Mindkét esetben történetet mesélsz, csak míg zeneszerzőként a képsorok, gitáros-énekesként a dalszövegek segítenek. Hogyan tudod összeegyeztetni a hétköznapok során a komponista- és a Tonic zenekari énedet, fellépéseiteket?

Nos, azt hiszem, hogy mindezt fejezetekként nézem. Daraboknak tekintem, mintha az lenne a zenei életem egyik fejezete, ahol elkezdtem. Először alapítottam egy bandát, a Tonicot, amellyel albumokat készítettünk, turnéztunk, koncerteztünk, eleinte csak ezzel foglalkoztam. Aztán egy bizonyos ponthoz érve úgy döntöttem, hogy valami mást kell csinálnom, ki kell lépnem abból a közegből, egy másik környezetbe kellett átlépnem ahhoz, hogy zeneileg más módon mesélhessek történeteket. Alkalmanként most is koncertezem a zenekarral, de nem annyit, amennyiszer szeretnék. Egyszerűen nincs rá időm, de nem is vágyom már rá annyira, mint régebben, mert jól érzem magam, ahogy ülök a stúdiómban, és történetekhez komponálok aláfestéseket.


A formációtok dalai olyan filmekben köszöntek vissza, mint az Amerikai pite, a Sikoly 2. vagy az X-akták – Szállj harcba a jövő ellen. Hogyan kaptátok ezeket a felkéréseket?

Ezekben az esetekben a filmekkel kerestek fel bennünket, a már megírt dalainkat akarták felhasználni ezen alkotásokban. Ez nekünk nagyon jól jött, de nem voltak szándékosak. Ezek a véletlen művei voltak.


A malagai Festival de Música de Cine keretén belül csendültek fel először filmzenéid közönség előtt.

Igen, ez volt az első alkalom, amikor műveimet élőben, zenekarral adták elő. Nagyon jó móka volt.


Rutinos színpadi emberként könnyű volt készülnöd erre az eseményre?

Ez teljesen új helyzet volt, még sohasem csináltam ilyet korábban. Soha nem vezényeltem közönség előtt, soha nem vezényeltem ily módon zenekart. Elég ijesztő volt, ugyanakkor nagyon izgalmas is, mert bár korábbról akadtak élő zenei tapasztalataim, de ilyen jellegű még soha.


Számos ikonikus franchise-nál, illetve képregény-adaptációnál fordultál már meg. Míg a Fargónál a mozifilm vált kultikussá, addig a Star Trek és az Alien esetében egy komplex univerzumhoz csatlakoztál, a Légióval a Marvel világába, Az Esernyő Akadémiával pedig a Dark Horse- képregényekbe kóstolhattál bele. Nagyobb nyomást szoktál érezni az ilyen felkérések esetében?

Úgy vélem, mindig vannak pillanatok, amikor nagy a nyomás, de akkor ezt valahogyan félre kell tenni, és a munkára kell koncentrálni. Szóval igen, vannak olyan pillanatok, amikor érzek ilyet, de általánosságban nem ez a jellemző. Csak le kell ülni, ránézni a billentyűkre, a papírra, a ceruzára, akármire, és neki kell állni komponálni, megcsinálni a feladatot. Ez minden, amit tehetsz.


Lezárásként az érdekelne, hogy melyik a kedvenc munkád?

Ezt nehéz megválaszolni, napról napra változik. Azt hiszem, a Fargónál végzett munkámra vagyok a legbüszkébb. Arra és a Ripley-re. E két projekt nagyon közel áll a szívemhez, de nem tudom, hogy ezek-e a kedvenceim. Azt hiszem, mindet szeretem.


Jeff Russo munkáiról bővebben az jeffrusso.com címen tájékozódhatnak az érdeklődők.

Az interjút készítette: Kulics László
Köszönet Alix Becq-Weinsteinnek a közreműködésért.
2025. november 23.