„Hajlamos vagyok az életet kalandosabbnak látni, mint amilyen. Minden bizonnyal emiatt írhatok filmzenéket.”


Eidelman 8 éves korában kezdte meg zenei tanulmányait először hegedűn, majd gitáron. Zeneszerzői képesítését a Santa Monica-i főiskolán szerezte, s itt töltött évei során két felkérést is kapott: az egyik a Once Upon A Ruler balett zenei betétjének elkészítésére, a másik pedig a Celebration Symphony Overture In Three Movements megkomponálására vonatkozott. A főiskola után iratkozott be az USC-re, ahol élete első filmzenéjét szerezhette a francia forradalom idején játszódó koprodukciós alkotáshoz, a Magdalene-hoz. A muzsika rögzítése Európában zajlott nagy létszámú kórus és zenekar részvételével, melynek eredményeként dallamos, s egyben epikus mű született ékesen bizonyítva Eidelman rátermettségét.

Egy hasonlóan színvonalas második világháborús drámához írt zenéje, A pokol bajnoka után túllépett a kisköltségvetésű, főként televíziós munkákon, és olyan nagyszabású hollywoodi produkciókhoz adta nevét, mint például a Star Trek: A nem ismert tartomány vagy a Kolumbusz, a felfedező. Fiatal filmzeneszerző még sosem kapott olyan széleskörű elismerést művéért, mint Eidelman az 1991-es, a sorrendben hatodik Star Trek-mozifilm kísérőzenéjéért. Meghatározó volt ez pályáján, mivel sötét hangvételű, nagyszabású művét a kritika és a rajongók is elismerték, hovatovább az egyik, ha nem a legnagyobb zenei teljesítménynek tartották a Star Trek történetében (ezzel Jerry Goldsmith és James Horner szintjére emelték az ifjú titánt).

Sikerei ellenére neki is meg kellett küzdenie a fiatalsága és ismeretlensége jelentette „átokkal”, ennek ellenére sorban születtek tőle a főként nagyzenekari, kórus által kísért művei – ilyenek voltak többek között a Páratlan prédikátor és a Rakoncátlan szív score-jai is. Az ezekre jellemző szentimentalista vonulatba illeszkedő Tegnap és ma, valamint az Életem értelme zenéjét a kritikusok ugyan nagyra tartották, a rajongók azonban a korábbi bombasztikus hangzásokat várták tőle. Eidelman televíziós próbálkozásait (mint az 1989-es HBO produkció, a Cable Ace-díjra jelölt A halálraítélt szabadulása) felmelegítve a kilencvenes évek második felében leszerződött a Ha a falak beszélni tudnának, valamint a Tanúvédelem című alkotásokhoz. S bár ezekkel párhuzamosan mutattak be nagyszerű mozis alkotásokat is score-jaival – ilyen volt többek között a Szabadítsátok ki Willy-t 3. vagy a hazai vonatkozással bíró Amerikai rapszódia –, a kétezres évek küszöbére a szerző lassan feledésbe merült. Karrierének alakulása azonban nem vette el kedvét a zenétől: páratlanul tehetséges karmesterként kezdett hallatni magáról, s Seattle-i, illetve skóciai zenekarokkal vette fel újra pályatársai legkedveltebb szerzeményeit a Varése Sarabande megbízásából (ennek köszönhetően születettek meg például a Romeo & Juliet: Music Inspired by Shakespeare, a The Alien Trilogy, valamint a Blood & Thunder című válogatásalbumok is). Ezen felül komolyzenei vonalon folytatta tovább a komponálását, melynek eredményeként napvilágot láttak a Suite For Orchestrára, a Five Pieces From Stage and Screenre, a Creation Symphony-ra, és a The Tempest-re keresztelt darabjai. 
 

Szabó Csaba
2005.01.10.
 

Teljes filmográfia: 
 





  Kapcsolódó anyagok


Beszámolónk a Varése Sarabande 30. születésnapi rendezvényéről
Beszámolók