A New York-i székhelyű Atlantic Records (pontosabban az Atlantic Recording Corporation) a kezdetekben kizárólag rhythm & blues, rock and roll és jazz korongokat jelentetett meg, hírnevének megalapozását követően pedig tovább terjeszkedett, melynek eredményeként kínálata egyre színesebb lett. A fennállásának hatvanadik évfordulóját idén ünneplő cég egykoron a legjelentősebb független kiadók közé tartozott, mára azonban – több más társához hasonlóan – ő is a Warner Music Groupra keresztelt mammutcég részévé vált.

Az Atlantic Recordsot 1947-ben alapította a török származású Ahmet Ertegun barátaival, valamint a jazzrajongó Herb Abransommal közösen a családjától felvett mintegy tízezer dolláros kölcsönből. Első korongjukat 1948-ban jelentették meg, s az egy évvel későbbi Drinkin' Wine Spo-Dee O'Dee sikerének hatására csakhamar az ország egyik legkimagaslóbb rhythm & blues és jazz-zenei kiadójává váltak. A gyorsan jött hírnév révén a cég egyre népszerűbb előadóművészekkel (közéjük tartozott például Ray Charles is) tudott szerződést kötni, melynek köszönhetően olyannyira megerősödött, hogy a hatvanas években már a nálánál patinásabb múltú Columbia és RCA konkurenseként emlegették. Néhány évvel később a vezetőség úgy döntött, érdemes lenne konkurenseivel további műfajokon belül is felvenni a versenyt: először soulelőadók (Aretha Franklin, Wilson Pickett vagy King Curtis), felvételeinek megjelentetésével kezdtek el foglalkozni, majd a poppal (Sonny & Cher) és a rock and roll-lal (többek között a The Bee Gees, a Led Zeppelin és a Yes). 

1967-ben, az alapítás után húsz évvel Ertegun és üzlettársai – akik a későbbiekben is alkalmazásban maradtak – eladták cégüket a Warner Bros.-Seven Arts.-nak, amelyet két évre rá megvásárolt a Kinney National Company (későbbi nevén: Warner Communications). Az igazi fúziós mizéria azonban csak ezután kezdődött: miután a Kinney már az Elektra Recordsot, illetve annak testvérkiadóját, a Nonesuch Recordsot is magáénak tudhatta, Warner-Elektra-Atlantic (WEA) névvel új holdingot hozott létre, amit ma Warner Music Groupként ismerünk. Ez 1990-ben egybeolvadt a Time Inc.-vel (ami innentől kezdve Time Warnerként volt ismert a piacon), mely emellett több független kiadóval (például a Must Destroyjal és a jamaikai VIP Recordsszal) is leszerződött, így lassan az egész világot behálózó, rendkívül széles skálájú cégcsoporttá nőtte ki magát. Az adás-vétel eddigi legutolsó momentumára 2003 végén került sor, amikor is a Time Warner egy csapat befektető javára mintegy 2,6 milliárd dollárért megvált a Warner Music Grouptól.

A legkülönfélébb zenei irányzatokkal történő bővülés ellenére az Atlantic Records végig az első két évtizedben kigondolt műfajokat tekintette a fő irányának, így a filmzene csupán a sok, kisebb hangsúllyal bíró ág egyike. Mindemellett olyan korongok megjelentetésében működtek közre, mint például Alan Silvestri Végképp eltörölnije, Gabriel Yared Üzenet a palackbanja, John Morris Űrgolyhókja, Patrick Doyle Szép reményekje, valamint John Williams három Harry Potter-zenéje. A score-okon túl pedig természetesen betétdalokat tartalmazó kiadványokat (mint a Zene és szöveg, az Amerika kommandó: Világrendőrség, a A szerelem hálójában, a Pokémon – Az első film vagy a Táncoló talpak) is piacra dobtak, amik műfajilag jóval közelebb állnak hozzájuk, mint a nagyzenekari szerzemények.

Az Atlantic Recordsról bővebben a kiadó hivatalos honlapján tájékozódhatnak az érdeklődők. 

 

Kulics László
2007.12.02.