A brit és amerikai telephellyel egyaránt rendelkező Decca Records a világ négy legnagyobb piaci részesedéssel büszkélkedő hanglemezkiadóinak egyike (a másik három a Sony-BMG, a Warner, valamint az EMI). A cég alapítása óta számos zenei műfaj képviselőitől (népszerűtől és kevésbé ismerttől egyaránt) jelentetett már meg albumokat, napjainkban pedig elsősorban a Broadwayen elhangzó zenék, illetve a klasszikus művek kiadásának területén tekinthetünk rá abszolút piacvezetőként. 

A patinás csengésű "decca" szót először 1914-ben használták, amikor is a Barnett Samuel and Sons hangszerkészítő társaság legújabb gramofonját Decca Dulcephone néven szabadalmaztatta. Ezt a vállalkozást aztán The Decca Gramophone Co. Ltd.-re keresztelték át, majd 1929-ben eladták az egykoron tőzsdeügynökként dolgozó Edward Lewisnak, aki Decca Records Ltd.-ként első lépésben csak Nagy-Britanniában, öt évvel később azonban már az Egyesült Államokban is nyitott egy irodát. Míg a kezdeti időszakban Angliában legfőképp csak az EMI – majd később a Polydor – számított ellenfélnek, addig a tengerentúlon már nagy versengéssel kellett szembenéznie. Ez utóbbi esetében a vezetőség úgy hidalta át az új terület meghódításából adódó nehézségeket, s egyúttal alapozta meg jövőjét, hogy együttműködési szerződést kötött a Warner Bros.-szal, amely ekkor már számos kis- és középméretű kiadóval rendelkezett. A Decca 1935-ben a kanadai Compo Company Ltd.-vel, illetve annak riválisával, a Berliner Gramophone Co.-val szintén tető alá hozott egy, a nyomdai munkálatokra, valamint disztribúcióra vonatkozó megállapodást, melyekkel az ipar két legjelentősebb piacán magát remekül bebiztosító cég tovább erősödött. A fentiekből adódóan a Decca mind a brit, mind pedig az amerikai térségben képes volt szerepeltetni a különböző műfajok (többek között a pop, a rock, a komolyzene, a jazz vagy éppen a country) előadóit, így olyan neves művészekkel köthetett lemezszerződéseket, mint például Bing Crosby, Louis Armstrong, Billie Holiday, Judy Garland, a Rolling Stones vagy a The Beatles.

Bár az Angliában eleinte nehézkesen beinduló Decca fejlődése gyors volt és látványos (hiszen rövid időn belül a világ második legnagyobb hanglemezkiadójává vált, és gyakran a "The Supreme Record Company" jelzővel illették), az Atlantic Records és a Polydor 1966-os társulásával kulcsszerepe az amerikai területen igencsak megingott: ezen kollaborációnak köszönhetően több ügyfelét is elvesztette, hiszen már nem csak ők voltak képesek "házon belül" elrendezni a két kontinensen történő terjesztést. A Decca válasza erre többek között egy új, eddig kiaknázatlan terület meghódítása volt: Deram Records néven létrehozták az első olyan brit céget, amely kimondottan a progresszív és alternatív művészek szerzeményeire összpontosított. Ezen kívül pedig a sztereó hangzású kiadványok megjelentetése terén is igyekezett az élvonalban maradni (1954 májusától ugyanis könnyű- és komolyzenei műveket egyaránt képes volt sztereóban kiadni, mellyel Európában az első, a világon pedig a második voltak – az RCA Victor csupán három hónappal körözte le őket), miközben egy olyan négycsatornás hangrendszert fejlesztett ki, amely a mai surround egyik korai változata volt.

A legtöbb ilyen céghez hasonlóan a Decca Records is számos terjesztésről, kölcsönös együttműködésről, és más egyebekről szóló szerződést kötött már meg, illetve bontott fel (többek között az MCA-vel is) az előrehaladás érdekében. Jelenleg Decca Music Groupként (ismertebb nevén: Universal Music Classics Group) szerepel a piacon, amely cégcsoport a Decca Records – ECM Records – Deutsche Grammophon – Philips Records négyesből alakult 1999-ben. 

A kiadó az ötvenes évektől kezdve foglalkozik a filmzenékkel. Az elmúlt évtizedek során a legnagyobb mérföldkőnek a 80 nap alatt a Föld körül aláfestése számított Victor Youngtól, amelyet 1958-ban jelentettek meg sztereóban, ami akkoriban még igencsak kuriózumnak számított. A Decca fejlődése ebben a szegmensben is megfigyelhető, hiszen az elmúlt időszakban ebből a piacból is egyre jelentősebb részt tudhat magáénak: John Barrytől, Jerry Goldsmith-től, James Hornertől, Michael Nymantól, Alan Silvestritől, James Newton Howardtól, John Williamstől, Hans Zimmertől és Michael Kamentől egyaránt adott már ki aláfestéseket, valamint koncertanyagot tartalmazó korongokat.

A Decca Recordsról bővebben a kiadó hivatalos honlapján tájékozódhatnak az érdeklődők.

 

Kulics László
2007.12.08.