A messzi dél vadjai (2012)
Beasts of the Southern Wild
- zene: Dan Romer, Benh Zeitlin
- kiadás éve: 2012
- kiadó: Cinereach Music
- játékidő: 36:15
Valahol Amerika egy távoli, elfeledett pontján, egy gát által elzárt, "Teknőnek" becézett területen éldegél a félárva, hatéves Hushpuppy (Quvenzhané Wallis), egy szegény, ám rendkívül összetartó kis közösség tagjaként. Mivel az alkohol fogságába esett édesapjától nem kap elég törődést, a kislány a fantázia világába menekül, ahol hatalmas szörnyetegek agyaraival kell szembenéznie. Ám nem csupán innen fenyegeti vész, mert egyszer csak hatalmas vihar csap le az összetákolt kunyhók birodalmára, a nyomában járó özönvíz pedig már az életüket kezdi veszélyeztetni...
2012 egyik váratlan közönségkedvence lett a Sundance Filmfesztiválról útnak induló A messzi dél vadjai, mely már számos elismerést nyert el, többek közt a Cannes-i Filmfesztiválon is. A mindvégig az apró főhős szemszögéből közvetített események során a képzeletbeli és a valódi világ összefonódásának vagyunk szemtanúi, és mivel Benh Zeitlin rendező New Orleansban él, a forgatási helyszín pedig ahhoz közeli, a kislány életébe betörő áradásról nem nehéz a várost sújtó Katrina hurrikánra és a nyomában járó pusztulásra asszociálni. A nagyszerű Quvenzhané Wallis felnőtt színészeket megszégyenítően játszik, de a kamerák elé korábban még szintén nem sűrűn álló, hiteles társait sem érheti panasz. Ugyan a négy fal biztonságából kitekintő, a megteremtett egzisztencia megnyugtató birtokában lévő néző a kommuna nyomorgó életkörülményeit véletlenül sem irigyli, a még az ebben a környezetben is jelen lévő példaértékű összefogás, az egymás mellett kiállás, az "egy társunkat sem hagyjuk magára" hozzáállás láttán jóleső érzés fogja el.
Valami olyan életöröm árad a film zenéjéből, ami igazán ritka manapság. Épp a Felhőatlaszról nemrég készült írásomban értekeztem arról, hogy mennyire elvétve fordul elő az, amikor egy mozi rendezője felel műve score-jáért is, ám most újra ez a helyzet. Benh Zeitlin már első ismertebb munkája, a Dicsőség a tenger felett című rövidfilm aláfestését is jegyezte, és ahogy akkor, úgy most is Dan Romer társaságában. Mivel az említett produkció soundtrackje elérhetővé vált (rajta egy másik rövidfilm, a Death to the Tinman alá született kompozíciókkal is), egy már kifejezetten kialakított stílus újbóli sikeres alkalmazásáról beszélhetünk A messzi dél vadjai muzsikája kapcsán. Egy apró kitérő erejéig megemlíteném, hogy amikor megismerkedtem a kiadvánnyal, egyből utánanéztem annak, hogy vajon a szerzőknek van-e köze a 2012-ben feltűnt szimpatikus izlandi zenekarhoz, az Of Monsters and Menhez, hiszen annak világa némileg hasonló (különösen igaz ez a kiváló "Little Talks" című slágerük hangszerelésére), de mindössze véletlenről van szó.
A rövidfilmjeiknél tapasztaltakhoz hasonlóan, Romer és Zeitlin ismét olyan művel jelentkeztek, melyet csak néhány akusztikus hangszerre írtak. A stílus ezúttal is folkos, ami azért is telitalálat, mert a főhős és mindazok, akik őt körülveszik, közel élnek a természethez, a technika modern zenei vívmányainak mellőzése ezért bensőséges hangulatot kölcsönöz a score-nak; itt aztán elektronikus instrumentumoknak, effekteknek még háttérbe szorítva sem lenne semmi keresnivalója. A népzenei jellegű hatásokat is felvonultató műben több fontos pont van. Az egyik a cseleszta, melynek zenedobozt idéző kristálytiszta csilingelése remekül szimbolizálja Hushpuppy ártatlanságát és gyermeki, mindenre rácsodálkozó kíváncsiságát – halljuk többek közt a nyitó "Particles of the Universe (Heartbeats)"-ben, a "The Bathub"-ban és az "End of the World"-ben, valamint finoman elrejtve a nyitány "Elysian Fields" elnevezésű folytatásában.
Sokszor futunk össze countrys hangzású hegedűvel (például: a "The Smallest Piece"-ben vagy a "The Survivors"-ben), amelynek megszólaltatója hol gyorsabban, hol lassabban játszik, s néhol a húrokat kézzel pattogtatja, de olykor több vonós játéka is színesíti a képet. Előfordul szomorkás zongoradallam is, amely a "The Thing That Made You"-ban még szinte meglapul, hogy a rövidke és minimalista, ám annál szebb "Death Bed"-ben főszereplővé lényegüljön át. Bár az alapvetően instrumentális anyag vokálos részeket is tartalmaz (a már említett "The Bathub"-beli kurjongató ének a The Lost Bayou Ramblers nevű banda közreműködésének köszönhető, és van egy countrys talpalávaló is egy bizonyos Leroy "Happy Fats" LeBlanctól, illetve egy másik a The Balfa Brotherstől), túlzottan nem lógnak ki a képből. Ez annál kevésbé igaz viszont a dédnagyszüleink gramofonos slágereire hajazó "Momma's Song"-ra, amely azonban fontos szerepet tölt be a történetben.
Az említettek között a leglényegesebb azonban az a téma, mellyel először a borítón látható ünneplős jelenetben futunk össze rövidített formában, s ez végigvonul a teljes játékidőn. A lendületes, fő dallamot harsányan szóló trombiták adják elő, és az eddig említett hangszerek teljes jelenléte mellett a ritmust tompa dobütemek szolgáltatják. A kiválóan sikerült motívumot a "The Bathub" vége és az "Until the Water Goes Down" prezentálja először nyomokban, és a film abszolút csúcspontjává válik, amikor a lezárásban felcsendül teljes egészében, a fantasztikus "Once There Was a Hushpuppy"-ként.
Ahogy azt már többször írtuk, és ami a Filmzene.net megszületésének egyik kiváltó oka is volt: bármennyire is méltatnak a kritikák egy mozit, a zenéjük minősége még akkor sem merül fel, ha pedig az is megérdemelne pár jó szót. Ezúttal viszont azt tapasztalni, hogy mintha csak megkerülhetetlenné vált volna az aláfestés megemlítése a recenziókban, hiszen a nézőkön túl már a filmkritikusok is felfigyeltek rá. Akiknek tetszését elnyerték ezek a kompozíciók (és ez minden bizonnyal sokaknál így történt), azok a rendező korábbi, a fent említett két rövidfilmjének muzsikáját tartalmazó soundtrackjével is bátran megismerkedhetnek. A messzi dél vadjai score-ja egy friss és szerethető, a hallgatót különleges miliőbe eljuttató, pozitív érzéseket sugárzó filmzene, amelyet valóban nem lehet eleget méltatni. Mivel azonban nemcsak a teljes játékideje rövid, hanem ezen belül a trackeké is, illetve a vokális részek nem annyira értékesek, 2012 legjobb albumai közé azért nem sorolnám, de a "Once There Was a Hushpuppy"-nak kétségkívül ott a helye az év legkiválóbb szerzeményei között.
2012 egyik váratlan közönségkedvence lett a Sundance Filmfesztiválról útnak induló A messzi dél vadjai, mely már számos elismerést nyert el, többek közt a Cannes-i Filmfesztiválon is. A mindvégig az apró főhős szemszögéből közvetített események során a képzeletbeli és a valódi világ összefonódásának vagyunk szemtanúi, és mivel Benh Zeitlin rendező New Orleansban él, a forgatási helyszín pedig ahhoz közeli, a kislány életébe betörő áradásról nem nehéz a várost sújtó Katrina hurrikánra és a nyomában járó pusztulásra asszociálni. A nagyszerű Quvenzhané Wallis felnőtt színészeket megszégyenítően játszik, de a kamerák elé korábban még szintén nem sűrűn álló, hiteles társait sem érheti panasz. Ugyan a négy fal biztonságából kitekintő, a megteremtett egzisztencia megnyugtató birtokában lévő néző a kommuna nyomorgó életkörülményeit véletlenül sem irigyli, a még az ebben a környezetben is jelen lévő példaértékű összefogás, az egymás mellett kiállás, az "egy társunkat sem hagyjuk magára" hozzáállás láttán jóleső érzés fogja el.
Valami olyan életöröm árad a film zenéjéből, ami igazán ritka manapság. Épp a Felhőatlaszról nemrég készült írásomban értekeztem arról, hogy mennyire elvétve fordul elő az, amikor egy mozi rendezője felel műve score-jáért is, ám most újra ez a helyzet. Benh Zeitlin már első ismertebb munkája, a Dicsőség a tenger felett című rövidfilm aláfestését is jegyezte, és ahogy akkor, úgy most is Dan Romer társaságában. Mivel az említett produkció soundtrackje elérhetővé vált (rajta egy másik rövidfilm, a Death to the Tinman alá született kompozíciókkal is), egy már kifejezetten kialakított stílus újbóli sikeres alkalmazásáról beszélhetünk A messzi dél vadjai muzsikája kapcsán. Egy apró kitérő erejéig megemlíteném, hogy amikor megismerkedtem a kiadvánnyal, egyből utánanéztem annak, hogy vajon a szerzőknek van-e köze a 2012-ben feltűnt szimpatikus izlandi zenekarhoz, az Of Monsters and Menhez, hiszen annak világa némileg hasonló (különösen igaz ez a kiváló "Little Talks" című slágerük hangszerelésére), de mindössze véletlenről van szó.
A rövidfilmjeiknél tapasztaltakhoz hasonlóan, Romer és Zeitlin ismét olyan művel jelentkeztek, melyet csak néhány akusztikus hangszerre írtak. A stílus ezúttal is folkos, ami azért is telitalálat, mert a főhős és mindazok, akik őt körülveszik, közel élnek a természethez, a technika modern zenei vívmányainak mellőzése ezért bensőséges hangulatot kölcsönöz a score-nak; itt aztán elektronikus instrumentumoknak, effekteknek még háttérbe szorítva sem lenne semmi keresnivalója. A népzenei jellegű hatásokat is felvonultató műben több fontos pont van. Az egyik a cseleszta, melynek zenedobozt idéző kristálytiszta csilingelése remekül szimbolizálja Hushpuppy ártatlanságát és gyermeki, mindenre rácsodálkozó kíváncsiságát – halljuk többek közt a nyitó "Particles of the Universe (Heartbeats)"-ben, a "The Bathub"-ban és az "End of the World"-ben, valamint finoman elrejtve a nyitány "Elysian Fields" elnevezésű folytatásában.
Sokszor futunk össze countrys hangzású hegedűvel (például: a "The Smallest Piece"-ben vagy a "The Survivors"-ben), amelynek megszólaltatója hol gyorsabban, hol lassabban játszik, s néhol a húrokat kézzel pattogtatja, de olykor több vonós játéka is színesíti a képet. Előfordul szomorkás zongoradallam is, amely a "The Thing That Made You"-ban még szinte meglapul, hogy a rövidke és minimalista, ám annál szebb "Death Bed"-ben főszereplővé lényegüljön át. Bár az alapvetően instrumentális anyag vokálos részeket is tartalmaz (a már említett "The Bathub"-beli kurjongató ének a The Lost Bayou Ramblers nevű banda közreműködésének köszönhető, és van egy countrys talpalávaló is egy bizonyos Leroy "Happy Fats" LeBlanctól, illetve egy másik a The Balfa Brotherstől), túlzottan nem lógnak ki a képből. Ez annál kevésbé igaz viszont a dédnagyszüleink gramofonos slágereire hajazó "Momma's Song"-ra, amely azonban fontos szerepet tölt be a történetben.
Az említettek között a leglényegesebb azonban az a téma, mellyel először a borítón látható ünneplős jelenetben futunk össze rövidített formában, s ez végigvonul a teljes játékidőn. A lendületes, fő dallamot harsányan szóló trombiták adják elő, és az eddig említett hangszerek teljes jelenléte mellett a ritmust tompa dobütemek szolgáltatják. A kiválóan sikerült motívumot a "The Bathub" vége és az "Until the Water Goes Down" prezentálja először nyomokban, és a film abszolút csúcspontjává válik, amikor a lezárásban felcsendül teljes egészében, a fantasztikus "Once There Was a Hushpuppy"-ként.
Ahogy azt már többször írtuk, és ami a Filmzene.net megszületésének egyik kiváltó oka is volt: bármennyire is méltatnak a kritikák egy mozit, a zenéjük minősége még akkor sem merül fel, ha pedig az is megérdemelne pár jó szót. Ezúttal viszont azt tapasztalni, hogy mintha csak megkerülhetetlenné vált volna az aláfestés megemlítése a recenziókban, hiszen a nézőkön túl már a filmkritikusok is felfigyeltek rá. Akiknek tetszését elnyerték ezek a kompozíciók (és ez minden bizonnyal sokaknál így történt), azok a rendező korábbi, a fent említett két rövidfilmjének muzsikáját tartalmazó soundtrackjével is bátran megismerkedhetnek. A messzi dél vadjai score-ja egy friss és szerethető, a hallgatót különleges miliőbe eljuttató, pozitív érzéseket sugárzó filmzene, amelyet valóban nem lehet eleget méltatni. Mivel azonban nemcsak a teljes játékideje rövid, hanem ezen belül a trackeké is, illetve a vokális részek nem annyira értékesek, 2012 legjobb albumai közé azért nem sorolnám, de a "Once There Was a Hushpuppy"-nak kétségkívül ott a helye az év legkiválóbb szerzeményei között.
Bíró Zsolt
2013. 01. 08.
2013. 01. 08.
Tracklista:
- Particles of the Universe (Heartbeats) (1:35)
- The Bathtub - The Lost Bayou Ramblers (3:38)
- Momma's Song (1:11)
- I Think I Broke Something (1:33)
- The Smallest Piece (1:41)
- Les Veuves de la Coulee - Leroy "Happy Fats" LeBlanc (2:39)
- End of the World (1:36)
- Until the Water Goes Down (1:39)
- Mother Nature (1:51)
- The Survivors (1:57)
- Particles of the Universe (Elysian Fields) (0:57)
- Strong Animals (1:51)
- La Danse de Mardi Gras - The Balfa Brothers (2:22)
- The Thing That Made You (2:25)
- The Confrontation (1:50)
- Death Bed (1:02)
- Once There Was a Hushpuppy (6:33)
Az album a Spotify-on:
