Valószínűleg minden zeneszerető embernek akad olyan kedvenc alkotása, ami nem túl közismert, de van olyan jó a mű, hogy úgy érezze, ezt zenekedvelő ismerőseinek is hallaniuk kell. Aztán vagy siker koronázza ezt a figyelemfelhívást, vagy nem, jelen esetben viszont úgy érzem, hogy aki megismerkedik a következőkben ajánlásra kerülő filmzenével, az megérti majd, hogy miért is tekintek erre a CD-re úgy, mint egyik nagy kedvencemre.


A szerző, Philippe Rombi egyáltalán nem tartozik még a másodvonalba sem, már ami a felkérések számát és a hírnevet illeti, a tehetség viszonylatában azonban igencsak élvonalbeli komponistának számít. Nem túl ismert európai alkotó révén ez idáig még nem sikerült elcsípnie egy nagyobb, nemzetközileg ismert produkciót, noha a Fegyverszünet karácsonyra szép sikereket ért el világszerte – a komponistát azonban ez sem tette túlzottan ismerté. A tavaly bemutatásra kerülő Francois Ozon-film, az Angel aláfestéséért is Rombi volt a felelős, és hasonlóan minőségi munkával rukkolt elő ott is, azonban úgy tűnik, ez is kevés volt a felkérések számának gyarapodásához. A komponista és az említett rendező együttműködésének kezdete egyébként több mint egy évtizeddel ezelőttre vezethető vissza: első közös filmjük a Criminal Lovers volt, mely tulajdonképpen Rombi mozis pályafutásának első állomása is egyben. A zenész életében a másik fontos filmes Christian Carion volt, akinek a 2001-ben bemutatott Egy fecske csinált nyarat című filmjéhez írt zenét – második közös munkájuk pedig a Fegyverszünet karácsonyra.

A háború mindig kedvenc témája volt a filmeseknek, szinte megszámlálhatatlan mozi született már e témában. A világháborúkat tekintve inkább a második lett jobban feldolgozva, az elsőt elég mostoha módon kezelik a mozgókép művészei, talán ennek egyik oka az lehet, hogy az USA ebben még nem volt annyira érdekelt, így a filmes bevételek nagy részéhez hozzájáruló amerikai közönséget sem vonzza igazán a pénztárakhoz az ilyen témájú alkotás. Ezért ha első világháborús mozit akarunk látni, akkor főleg európai filmek között kell kutakodnunk – bár ezen kontinens sem büszkélkedhet igazán az ebben a témában született alkotások bőségével. A Fegyverszünet karácsonyra tehát szinte hiánypótló a maga nemében, abban pedig pláne, hogy történetével, képeivel nem sokkolni akarja a közönségét, hiszen nincs benne a háborús filmek szinte szokásos kelléke, a hatásvadászat és a túlzott erőszak. Maga az alkotás nem hibátlan, elfért volna bele egy-két nagyobb lélegzetvételű jelenet is, noha képi világa sok esetben így is nagyon hatásos. A színészek többsége sem túl neves, egyedül Diane Krüger ismertebb szélesebb körben is, ettől függetlenül játékukra nem lehet panasz.


A film valós eseményeket dolgoz fel, egy olyan történetet, mely a mai kor háborúiban már elképzelhetetlen és lehetetlen lenne, de az első világháború karácsonyán még hihetőnek tűnik, hogy az egymással szembenálló felek így viselkedtek. Valahol Franciaországban járunk, a német határ közelében, egy teljesen elpusztított kisváros helyén. A harcvonal egyik oldalán a német haderő kicsiny osztaga, míg a másikon a francia és skót csapatok egy-egy kisebb alakulata ásta be magát a fagyott lövészárkok rengetegébe. Sokféle sorsot ismerhetünk meg a filmből: a német oldalon egy operaénekesét, akinek egyetlen porcikája sem kívánja a hideg telet és a harcot, de őt is besorozzák, még ha egyértelműen alkalmatlan is a feladatra; a skót oldalon egy testvérpárét és egy katolikus papét; a franciák csapatából pedig egy hadnagyét, aki várandós felesége miatt aggódik. Csupa különböző ember, akik 1914 véres karácsonyán, a halottakkal teli frontvonalon pár napra békét kötnek, és közösen töltik a szentestét, valamint az utána következő pár napot. Tulajdonképpen elég szívfájdító film, melynek vége egyáltalán nem tartogat happy endet, megnézését tehát ne karácsonyra tervezzük, de annak környékén, már csak a hangulata miatt is érdemes megismerkedni vele.


A zene a film ismerete nélkül is gyönyörű, de ahhoz, hogy teljesen átéljük, nem árt, ha láttuk a mozit. Ez leginkább a pár darab énekes tétel albumra kerülésének megértése miatt fontos, mert bár nem lógnak ki a lemezről, sőt emelnek is az összhatáson, de eleinte kicsit én is idegenkedtem a "Silent Night", a "Bis du bei mir" és az "Ave Maria" című trackektől. Utóbbi indítja az albumot, kevés ennél szebb nyitánnyal találkozik mostanság az ember a filmzenék világában. Rombi írta, bár érezni rajta más komponisták hasonló stílusú alkotásainak hatását is, az album végén pedig ének nélküli, hegedűre és zenekarra írt változatát is meghallgathatjuk. A vokális tételekben egyébként két gyönyörű hangú operaénekes, Natalie Dessay és Rolando Villazón működik közre. Nagyon melankolikus, már-már lehangoló zenével van dolgunk, de jelen esetben ez a kissé túlzónak tűnő drámaiság nem ment az élvezhetőség rovására, mivel olyan dallamokat, hangszerelést és hangulatot kapunk, mely újból és újból az album meghallgatására ösztönzi az embert. Egy jellegzetes főtéma nagyon sokat lendít egy zenén, és a Fegyverszünet karácsonyra ebből olyat kapott, ami amellett, hogy tökéletes, még könnyen visszaidézhető is, ráadásul rengeteg formában megkapjuk Rombitól – azt pedig már nem is ecsetelném, hogy mennyire megunhatatlan ez a vezérmotívum. Legelső, teljes erővel történő megszólalása a "Fraternizers' Hymn"-ben történik, melyet a komponista ad elő zongorán. Szintén csodálatosan szól a "The Football Match" című trackben, ahol zongora és vonósok játéka után pár másodpercre szájharmonikán is hallható lesz, garantált borzongást kiváltva. Jelen esetben nevesíteni is lehet a főtémát, mégpedig az "I'm Dreaming of Home" névvel lehet illetni, mely egy Lori Barth-költeményből született, ami egyébként dal formájában is hallható az albumon. Énekként legelőször a "Fraternizers' Hymn: I'm Dreaming of Home"-ban hangzik el egy gyerekkórus előadásában – azt hiszem, az ilyen tételre szokás mondani, hogy ezt hallani kell! A második vokális felcsendülése pedig katonai hangszerelést kapott, pergődobok vezetik fel a tételt, majd kisvártatva felcsendül a skótdudák hangja és a katonák éneke is, mely leginkább a tavalyi Vágy és vezeklés "Elegy for Dunkirk"-jére emlékeztetheti a hallgatót. Az albumot is a főtéma egyik interpretálása zárja, mely mind közül talán a legszebb is egyben. A "Fraternizers' Hymn (murmurs and vocalises)" mormolásból és énekből épül fel a nagyzenekar, illetve a szerző zongorán történő közreműködésével, melyek összhatása engem leginkább A Gyűrűk Ura első részének zenéjéből a csodálatos "The Breaking of the Fellowship"-re emlékeztet.

Természetesen a vezérdallamon kívül is akadnak említésre méltó tételek. Ilyen az "Overture", mely röviden bemutatja zongorán a főtémát, majd átadja helyét egy leginkább a Hosszú jegyesség Angelo Badalamenti jegyezte aláfestésével rokonítható hangzásvilágnak – hömpölygő, magával ragadó a zene, olyan stílus, melyre talán a lassú lendület a legjobb kifejezés. Hasonló érzéssel találkozhatunk a "War", a "War Adagio" és a "The Bishop's Sermon" esetében is. Meg kell még említeni Carmine Lauri hegedűjátékát, mint az album egyik nagy erényét, leginkább a "The Absence Theme"-ben mutatja be virtuozitását. A skót tájakra repítő "Soldiers' Burial", vagy a rövid, de talán az album legdrámaibb tétele címet is megérdemlő "The Soldier's Mail" például olyan gyönyörű trackek, melyek más albumon jó, ha egy esetben felcsendülnek.


Az évtized egyik legszebb filmzenéje fűződik Philippe Rombi nevéhez, és csak sajnálhatjuk, hogy a szerző ismeretlensége miatt jelenleg úgy tűnik, nem kapunk tőle sok ilyen szintű alkotást. A Fegyverszünet karácsonyra zenéje egy fiatal komponista tehetségének megcsillanása, és ha valaki nem ismerné a score-t, akkor így karácsony környékén, de akár az év bármely szakában is bátran tegyen vele kísérletet, mert nem mindennapi zenét fog hallani.