Minden évre jut nálam egy-két olyan zene, mely a mellékvágányon töltött hosszú évek múltán különféle okból kifolyólag ismételten felbukkan, s újrahallgatását követően értetlenül állok száműzetése előtt. Így jártam idén a Robin Hood, a tolvajok fejedelme score-jával, melyről mindössze annyi maradt meg bennem, hogy van egy rojtosabbnál is rojtosabbra játszott Bryan Adams-szám (ezzel hasonlóképpen szimpatizálok, mint a Titanic-hoz, a Top Gunhoz vagy az Armageddonhoz köthető, unalomig ismételt slágerekkel), illetve majd' minden Morgan Creek-film előtt hallható a főtéma egy részlete a stúdió logója feltűnésének erejéig. Vagyis rajongó létemre pontosan annyi maradt meg bennem, mint egy átlag mozinézőben, utólag pedig kénytelen vagyok belátni, hogy elég nagy hiba volt ez részemről, mivel Michael Kamen szerzeménye jóval több egy átlagos aláfestésnél, s mint ilyen, nagyobb figyelmet érdemel.


A Robin Hoodról szóló történetek a 14. században kezdtek elterjedni ballada formájában, s kalandjai napjainkban is igen nagy népszerűségnek örvendenek. A tolvajok fejedelmeként elhíresült íjász először 1908-ban lépett vászonra, s azóta alig telt el úgy évtized, hogy ne köszönt volna vissza valamelyik stúdió jóvoltából. Azonban bármennyi adaptáció is született, korosztályom emlékezetében a Kevin Costner főszereplésével leforgatott Robin Hood, a tolvajok fejedelme él úgy, mint a nottinghami gazdagoktól ellopott javakat a szegényeknek adományozó hős történetét bemutató mozi – illetve nemrég csatlakozott hozzá a magam részéről a felejtős kategóriába sorolandó Ridley Scott-féle, előzményeket boncolgató Robin Hood is.

Azt, hogy egy komponistának mennyire rugalmasnak kell lennie, s mennyire nem szabad kőbe vésettnek tekintenie az olyan, nüansznyinak egyáltalán nem nevezhető tényezőket, mint mondjuk a zene elkészítésére rendelkezésre álló időtartam, jelen alkotás is remekül szimbolizálja. Pedig eleinte minden ideális volt: kellő időben született meg a döntés arra vonatkozólag, ki jegyzi majd a Kevin Reynolds rendezésében készült mozi muzsikáját, s a szerződés is korrekt határidőt biztosított Kamen számára azzal, hogy a júniusban bemutatásra szánt film készre vágott változatát márciusra ígérték. A többi munkafázis csúszása okán azonban a szerzőnek végül április első hetében nyújtották át az anyagot, az ekkorra már gőzerővel működő kampány (plakátok, trailerek) pedig úton-útfélen a június eleji bemutatót hirdette, melytől a producerek nem voltak hajlandóak eltérni. Ezek eredményeként Kamen kénytelen volt előre dolgozni annak érdekében, hogy a közel két és félórás alkotáshoz szánt aláfestéssel a hat hétre csökkent határidő alatt teljes mértékben (a felvételt és keverést is beleértve) elkészüljön. Bár 1991 meglehetősen zsúfolt év volt számára, jutott ideje arra, hogy kidolgozza a zene hangzásvilágát, és felvázolja a főbb témákat, így miután kézhez kapta a kópiát, már csak a vezérmotívumok időzítésével, illetve az átkötő és akciórészek komponálásával kellett foglalkoznia.


Kamen nem csak egy szimpla underscore-t szeretett volna letenni az asztalra, hanem egy olyan művet, amely kiemeli az egyes cselekményeket, jeleneteket, s a lehető legjobb mértékben erősíti fel az érzelmeket, a szereplők jellemét. Ezen elgondolást sikerült is véghezvinnie, hiszen egy olyan vérbeli kalandzene került ki kezei közül, mely a kilencvenes évek egyik leggyönyörűbb szerelmi, illetve kalandtémájával büszkélkedhet, még ha a BMI Film Music-díjas és többek között Grammy-jelölt score megszületéséig nem is vezetett teljesen egyenes út.

Az albumnyitó "Overture and a Prison of the Crusades (From Chains to Freedom)" méltóságteljesen és határozottan vezeti fel Robin Hood témáját, melynek ünnepélyessége elsősorban a rengeteg rezesszólamnak köszönhető, s ezen diadalittas kalandtéma csendül fel minden olyan esetben, mikor Robin győzedelmeskedik vagy fölénybe kerül. Így hát jelen motívum többször előkerül még, ilyen pompájában azonban csak ebben a tételben hallható. A score akciórészének egyik fele – mint például ami a nyitányban is szerepel – Kamen azon oldalát mutatja, amelyet a Drágán add az életed- vagy a Halálos fegyver-szériák során ismerhettünk meg tőle: kissé kakofón, csapongó részletek, melyek elsőre furának tűnnek ebben az egyébiránt meglehetősen témacentrikus műben. Ennek a fajta "szétszórt" muzsikának azonban a kompozíció csúcspontját is magában foglaló "The Abduction and the Final Battle at the Gallows"-ban például már nyoma sincs, ott egy, A három muskétás score-jához hasonló, kiforrott és nyomon követhető akciómuzsika hallható, melynek csúcspontja zseniálisra sikerült, holott előadásához mindössze ütősökre és rezesekre szorítkozott Kamen.


A zene által történő kormeghatározás leginkább a "Sir Guy of Gisborne and the Escape to Sherwood" első felére, valamint a "Little John and the Band in the Forest" elejére hárul, melyek esetében a hangszerelés (például a citera bevonása), valamint a dallamvilág ízléses párosítása gondoskodik a középkor világának megidézéséről, s bár e momentumok apró utalások a játékidő összességéhez viszonyítva, pont elegendőek ahhoz, hogy érzékeltessék a kalandozás és portyázás időszakát.

Ahogyan arra már korábban utaltam, a magasztos főtéma mellett egy másik olyan tételt is szerzett Kamen, mellyel örökre beírta magát a filmzene-történelembe. Ez nem más, mint a szerelmi téma, amely a "Maid Marian"-ben bukkan fel teljes mivoltában. A komponista ezzel a hárfára, zongorára és furulyára kihegyezett motívumával egy gyönyörű, ugyanakkor fájdalmat sugalló muzsikát tett le az asztalra, mely adoptált alappal rendelkezik: a szűkre szabott határidő okán ugyanis Kamen egy régebbi balettjének részletéhez nyúlt vissza és bontotta tovább oly módon, hogy végül ez váljon belőle. Egy másik, hasonlóan vegyes érzelmeket közvetítő, némi játékossággal felvezetett lassú muzsikát takar a "Marian at the Waterfall" cím is. Mindkettőt tökéletes, hibátlan kompozícióként tartom számon.


És persze nem hagyhatóak szó nélkül az album végén található betétdalok sem. A Bryan Adams által előadott "(Everything I Do) I Do it for You" nemcsak a reklámkampány és a stáblista okán vált szerves részévé a filmnek, hanem zenei vonatkozásban is, hiszen alapjaként a film szerelmi témáját kapta meg. Ezt a fajta, "work for hire song"-nak nevezett megoldást eleinte a rajzfilmeknél alkalmazták, a hatvanas évektől kezdve azonban az élőszereplős alkotások terén is növekvő tendencia volt megfigyelhető, mígnem a nagyobb költségvetésű filmeknél szinte elengedhetetlen megoldássá nem vált. Kamen és Adams ezt követően is dolgozott együtt többek között A három testőr és a Don Juan DeMarco kapcsán (előbbi "All for Love"-jában Adams mellett Rod Stewart és Sting is mikrofon mögé állt), melyek betétdalai szintén hatalmas sikert arattak. S bár a Jeff Lynne által előadott, albumzáró "Wild Times" sem nevezhető kudarcba fulladt vállalkozásnak, a bemutató óta eltelt húsz év folyamán mindvégig az "(Everything I Do) I Do it for You" maradt a produkció zászlóshajója.

Michael Kamen kompozíciója most is tökéletesen helytállna egy hasonló jellegű mozi alatt, tehát nem mondható el róla, hogy érződik rajta az idő vasfoga. Egyenrangú félként és remek egyensúllyal van jelen a kaland, a románc, valamint az akció egy olyan hangszereléssel, melynek eredményeként a főtéma felcsendülésének pillanatától kezdve a lovagok korában találjuk magunkat, s gond nélkül elevenedik fel bennünk a hős íjász története.


A muzsika a kilencvenes évek elejéhez képest igen színvonalas kiadvány keretén belül került kiadásra, melynek harmonikaszerűen szétnyíló, többoldalas borítója kellően szemet gyönyörködtető, látszik, hogy a közelmúltban csőd szélére került Morgan Creek gárdája kellő energiát és gondot fordított filmzenealbumára.