Ha csak ez az egy track szerepelne a lemezen, a fenti értékelésben nem hiányoznának violinkulcsok. Azonban míg idáig eljutunk, egy-két könnyen emészthető, nem különösebben maradandó élménnyel gazdagodhatunk. Kezdve mindjárt Brian O'Neal és a The Bus Boys kiváló rock'n'roll felvételének, a "(The Boys Are) Back in Town"-nak egy erőtlen feldolgozásával a csendes karriert befutó Jesse Johnson jóvoltából – gyakorlatilag minden hiányzik ebben az átiratban abból, amiért az első részt lezáró, őrült tempójú dalt imádom. Következik három, nagyjából azonos hangulatú pop-rock szám a Curio nevű formáció előadásában, mely név mögött tulajdonképpen egy ember, a főleg Amerikában ismerős zenei producer, Lamont Dozier áll. Dozier dolgozott együtt Phil Collinsszal (a "Two Hearts" című dal közös szerzemény), a "The Supremes" vagy az "Odyssey" csapatával is, de jelen felvételek semmi különössel nem szolgálnak, s hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, hogy a filmben mikor csendültek fel – csak tipp, hogy a stáblista alatt.

A score a "The Courthouse" shakuhachijával nyit, a hangsúly a feszültségteremtésen van, de nincs akkora hangerő, mint a Kommandó zenéjének esetében. Kapunk egy kis érzelmesebb csellójátékot is, idézve a hetvenes évek akciófilmjeit, a tétel végén pedig visszaköszön A bolygó neve: Halál nyitóképei során fel-felmorajló zenekar is. A már korábban agyondicsért "Main Title" után folytatódik az ámokfutás, és leginkább a főtéma különböző szólamai váltakoznak, azonban jóval lendületesebb, állandó tempót diktáló lábdobra épülve. Csak úgy zengnek az elektromos tom dobok, egészen a tétel közepén felvisító hegedűkig, ami egy kicsit eltéríti a művet az eddigi jóval dallamosabb pályájáról. Éles hangon zuhanó szintetizátorhang borzolja a kedélyeket, miközben a dob ellenállhatatlanul vezeti át a hallgatót az utolsó Horner-tételbe, a "Birdcage Battle"-be. A helyzet változatlan marad, a steel drum kicsit több szerepet kap, a megnövekedett tempó virtuozitásra kényszeríti az elektromos zongorán játszó zenészt, a szaxofon belépőjét követően pedig kiváló üldözős aláfestést kapunk. A track egy effektszerűen megszólaltatott mély zongorahang lecsengésével zárul, de a teljes hallgatnivaló végéig még egy hagyományos countryszámot is át kell élnie annak, aki nem kapcsolta ki időben a lejátszót.