Ha John Barry esetleg nincs kéznél, akkor se kell félteni a Bond-filmek producerét, hisz biztos kézzel bírt mindig kiválasztani egy zeneszerzőt, akire talán senki nem gondolt volna akkoriban. Legyen szó egy rossz vagy egy jó musicalszerzőről (Monty Norman és Marvin Hamlisch), vagy akár a Beatles produceréről (George Martin), Albert R. Broccoli mindig meglepte a rajongókat, mikor olyan művészt kért fel, akinek nem volt túl sok köze a 007-es által képviselt műfajhoz. 1989-ben azonban végre olyan komponistát választott helyettesnek, akinek volt akciófilmes múltja, nem is akármilyen. Michael Kamen már túl volt a Halálos fegyver, valamint a Drágán add az életed! zenéjének megkomponálásán, és az új Bond-film történetét mintha egyenesen neki írták volna. Az elkészült score egy igen kellemes anyag a Kamen-rajongóknak, de sajnos az album kiadott változata túl sok kívánnivalót hagy maga után.

Ha elindítjuk a CD-t, jobb ha gyorsan ugrunk pár számot, de a főcímdalt azért érdemes egyszer meghallgatni, hogy halljuk, mire is cserélték le Kamen és Clapton szerzeményét. Gladys Knight dalának megírásához három ember kellett, akik annyira szerették volna visszaadni a Goldfinger hangulatát, hogy végül loptak is az előbbi szerzeményből, majd rövid pereskedés után a klasszikus Shirley Bassey-dal három szerzőjét is feltüntették társszerzőnek. Az immár hat ember által összehozott dal iskolapéldája annak, milyen az, amikor a 007-es ügynök frontálisan ütközik az R&B-vel – erre a dal relatív bukása miatt azóta se került még egyszer sor. Pedig a szám nem annyira rossz, de ötperces hosszával nemcsak a leghosszabb Bond-dal, hanem az egyik legfárasztóbb is. Ellenpontja a film végén hallható "If You Asked Me To" című dal, ami Patti LaBelle előadásában már a műfaj fogyaszthatóbb változata, csak sajnos a Bond-hangulat hiányzik belőle, lévén utólag csapták hozzá a filmbe marketingokokból.