Pinar Toprak néhány rövidfilmet követően a 2006-os Ellenséges terület 2.: Az ördög tengelye révén léphetett ki az egész estés alkotások színterére, s bár azóta önálló művészként és kiegészítő komponistaként egyaránt számos projekthez szerződtették (mindezeken túl pedig olyanok mellett látott el különféle feladatköröket, mint William Ross vagy Hans Zimmer), akkor került a figyelem középpontjába, amikor kiderült: ő szerezheti a Marvel Kapitány zenéjét. Ennek apropójából a különféle oldalak sorra kezdtek cikkezni arról, hogy ő az első női zeneszerző, akire blockbustert bíztak, ám azt már kevés helyen említették, hogy ezt megelőzően, a Kryptonnak köszönhetően egy másik, szintén emblematikusnak tekinthető esemény is bekövetkezett az isztambuli származású művész életében. A SyFy égisze alatt 2018-ban útjára bocsájtott projekt hosszú idő után ismét egy olyan, élő szereplős szuperhősfolyam lett, amelynek kíséretét nő jegyzi: bár az animációs szériák vonatkozásában Lolita Ritmanis (Az igazság ifjú ligája, Batman: Gyilkos tréfa) például folyamatosan kapja a megbízásokat, a Kryptonnal rokonítható vállalkozások vonatkozásában az 1990-es A Villám esetében fordult elő utoljára ilyen a néhai Shirley Walkerrel.


Számtalanszor kitértünk már a hasonló témájú írásainkban arra, hogy a képregénymogulok az elmúlt évtized folyamán igencsak kivették részüket a filmgyártásból, ráadásul azt is többször bebizonyították, hogy mára már nincs szükségük Batman, Superman vagy Pókember bevetésére a célközönség érdeklődésének felkeltéséhez: kevésbé ismert karakterekkel is kiemelkedően magas bevételi eredményeket tudnak produkálni. Univerzumuk bővülése mozis vonatkozásban éppúgy megfigyelhető, ahogyan a tévésorozatok esetében, mely utóbbiaknál már sem a Marvel, sem pedig a DC nem riad meg attól, hogy olyan eredettörténetekbe vágjanak bele, melyek szálai a megszokottnál jóval messzebbre nyúlnak vissza. E törekvés eredményeként vette kezdetét a Gotham, vagy indult útjára a Krypton, amely úgy kapcsolódik Supermanhez, hogy nagyapjára, Seg-Elre (Cameron Cuffe), illetve a szülőbolygója, a Krypton pusztulásához vezető útra helyezi a hangsúlyt. A forgatókönyvírók emellett természetesen magáról Supermanről sem feledkeztek meg, ám bevonását a sztori idősíkja okán párbeszédekben történő említéssel, továbbá egy olyan megoldással vitték véghez, miszerint a Shaun Sipos által alakított Adam Strange az Acélember köpenyével a kezében, időutazóként érkezik a jövőbeli Földről. A folyam atyjai Damian Kindler és a többek között a Batman: Kezdődik!-et, valamint a Batman Superman ellen – Az igazság hajnalát forgatókönyvíróként jegyző David S. Goyer voltak, akik nagyon merészen közelítettek az ikonhoz azzal, hogy ilyen távolról veselkedtek neki a történetmesélésnek, ám számításuk bevált, így a második szezon is zöld utat kapott.


"Nagy rajongója vagyok Supermannek, de nemcsak a Richard Donner-mozi, hanem a képregények miatt is, így valahányszor bementem a stúdiómba, hogy az újabb jeleneteken dolgozzak, nem hittem el, hogy én is részese lehetek ennek a csodálatos legendának" – mesélte Toprak, aki röviddel Az Igazság Ligájának munkálatait (melyből Danny Elfman kiegészítő zeneszerzőjeként vette ki a részét) követően vált a stáb tagjává. "Az egyik pénteken azzal hívott fel az ügynököm, hogy volna-e kedvem egy hétvégi kihíváshoz. Azt mondtam, hogy persze, mire ő közölte, hogy a Kryptonról lenne szó. Átküldte a pilot epizódot, szombaton pedig leültem beszélgetni Cameron Welsh producerrel, majd aznap este és egész vasárnap a jeleneteken dolgoztam. Elküldtem nekik az anyagot, és hétfőn vagy kedden már fel is kértek; minden olyan gyorsan történt" – emlékezett vissza a szerző.


Superman mozihősként nemcsak Christopher Reeve okán örvend nagy kultusznak, hanem a film score-ja miatt is, hiszen John Williams olyan főtémával vértezte fel a karaktert, mely méltán vált népszerűvé, ráadásul a veterán szerző a Krypton bolygó számára is készített egy elsősorban rezesekre támaszkodó, jellegzetes motívumot. Mindezek kellő kötöttséget jelentenek egy-egy Superman-projekt esetén, ám azáltal, hogy a sorozat nagyjából kétszáz évvel az Acélember születése előtt játszódik, ráadásul ő csak utalás szintjén van jelen, a klasszikus dallamok nem lebegtek béklyóként Toprak szemei előtt. "Nem szerettünk volna tradicionális megközelítést, mivel egy teljesen más helyre kalauzoljuk el a nézőket. Ugyanakkor azt sem akartuk, hogy feltűnően zavaró, ismeretlen legyen a score. Ennek eredményeként Pinar zenéje egyszerre hat egyedinek és cseng ismerősen" – nyilatkozta Welsh.

A komponista számtalan témát vonultat fel művében: a bolygó ("Seeing Kandor for the First Time") mellett Seg-Elhez éppúgy köthető motívum, mint Lyta-Zodhoz (Georgina Campbell) vagy a főellenséghez, Brainiachez (aki hazánkban Agykeselyűként köszönt vissza a képregények lapjairól), s bár ezek egy része jól felismerhető, kialakításuk okán nehezen befogadhatóak. A score nagy része elektronikus hangzások elegyítésére, kollázsára épül, mely megközelítésre remek példa Braniac zenei ábrázolása, ami először a "Brainiac's Peeking Through Rhom"-ban figyelhető meg, azt követően pedig a "Jayna Shoots the Voice"-ban és a "Bye Bye Brainiac"-ben köszön vissza.


A hangminták, effektek felvonultatásával, valamint a The Nashville Scoring Orchestra közreműködésével megszületett score összképe számomra a Marvel Kapitány aláfestéséhez hasonlóan felemás: ahogyan utóbbinál, úgy most is inkább a lassú folyású trackek ragadták meg a figyelmemet. Az olyan színtiszta gépzenét, mint a "Bar Fight", illetőleg a vészjósló és az akciódarabokat ("Brainiac's Peeking Through Rhom", "Seg Escapes", "Jayna Shoots the Voice", "Bye Bye Brainiac") többszöri hallgatást követően sem éreztem közelebb magamhoz. Ellenben a "Kem Sweet Talks Ona", a Lisa Gerrardnak köszönhetően népszerűvé vált, éteri énektechnikával színesített "Lyta Meditates", a "Sigil Means Hope", valamint a "Meant to Save Superman"-re és "Dev Awakes"-re keresztelt szösszenetek rendkívül kellemes meglepetést okoztak. Akik az utóbb felsoroltakról hasonló véleménnyel vannak, azoknak ezúton ajánlom figyelmébe Toprak egy korábbi munkáját, a 2015-ös The Challenger című sportfilm ihlette művet, mely az itt hallottakhoz hasonló stílust képvisel.

A szerző nemcsak a visszafogottabb trackek hangulatát igyekezett megalkotni úgy, hogy időnként visszanyúljon velük Superman filmes gyökereihez, hanem bizonyos esetekben a dallamokat is. Ám míg a klasszikus Williams-témát több ízben is egy az egyben adaptálta (ezen alkalmak közül a "Welcome to the Fortress", a "Your Grandson's Cape" és a "Bye Bye Brainiac" került fel a korongra), addig Az acélember Hans Zimmer jegyezte kíséretére inkább csak hangzásszinten, valamint a hajókürtszólam alkalmazásával tett utalásokat.


Pinar Toprak rengeteg muzsikát szállított a Krypton tíz részből álló első évadjához, melyből a Varése Sarabande 2019 márciusára állított össze egy közel háromnegyed órás albumot. A szerző sokat dolgozott a score-on (egy interjú alkalmával tért ki arra, hogy az epizódok egyenként öt-hat napot igényeltek tőle), a végeredmény azonban a jelenetek alatt éppúgy többször is hangsúlytalanná válik, ahogyan a korongon. Számtalan szuperhősszéria (A S.H.I.E.L.D. ügynökei, Supergirl, A zöld íjász, Flash – A Villám, A holnap legendái) születik manapság megannyi kísérettel, a Krypton zenéje pedig – néhány tételt leszámítva – könnyűszerrel veszik bele ezek sokaságába.