A Beverly Hills-i zsaru első két részének, A menekülő embernek és a Top Gunnak a zenéi. Ez az én kedvenc Harold Faltermeyer-kvadrológiám, melynek alkotóelemeiben nemcsak az a közös, hogy filmként korszakuk meghatározó darabjai (noha A menekülő ember esetében e jelző inkább Arnold Schwarzenegger jelenlétének tudható be, semmint a mozi minőségének), illetve könnyűszerrel felismerhető főtémával bírnak, hanem hogy rendkívül hosszú út vezetett az instrumentális kíséretüket teljes egészében prezentáló kiadások megvalósulásáig. E folyamat 2016 decemberében kezdődött Axel Foley első kalandjának score-jával, és 2024 márciusában zárult le a Faltermeyer munkájával egyetemben a méltán népszerű betétdalokat is magában foglaló Top Gun-gyűjteménnyel, amely az általam legrégebben áhított filmzene-megjelenések közé tartozott – sajnálatomra késve reagáltam a La-La Land Records felhívására, így a dedikált változatról lemaradtam.


„Main Title”, „Two MIGs, Not One / Cougar Chased by MIG / Mav Flips the Bird / Cougar’s Troubled Landing”, „Mav and Goose in Room”, „Goose’s Death / Memories”, „Carrier Ready Room and Takeoffs” és „Mav is Launched / Mav Bugs Out / Mav Returns to Battle / Return to Carrier”. Ilyen, esetenként maratoni hosszúságú címeket adtak azon tételeknek, melyek a Top Gun cselekményével együtt vésődtek be az eml