2007-ben indult el – mondhatni, világhódító útjára – az akkoriban az egyik legnépszerűbb tévésorozat, a Tudorok. A brit-ír-kanadai koprodukcióban készült történelmi sorozat atyja Michael Hirst volt, aki az Elizabeth című nagy sikerű 1998-as mozi forgatókönyvének megírása kapcsán kezdett el rajongani az angol Tudor-házért. A legendás dinasztia a viharos angol történelemben is kiemelkedő szereppel bírt, uralkodói szinte kivétel nélkül emlékezetes személyiségei a szigetországnak, így Hirst úgy vélte, e királyok és királynők életéből valami különlegeset lehetne kihozni. 2007-ben ismét I. Erzsébettel foglalatoskodott, hiszen az Elizabeth: Az aranykor írója is ő lett, ám ekkor már megszületett az ötlet a dinasztia másik nagy uralkodójáról, VIII. Henrikről is, melyet a gyártó Showtime úgy képzelt el, mintha Az elnök emberei lenne, csak ötszáz évvel korábbi környezetben. A házastársát gyakran váltogató király életét bemutató történelmi eposz sikere a rajongói körében sokáig töretlen volt, azonban a negyedik évadnál már csökkent a nézettség, így ez egyben az utolsó is lett. Henrik uralkodása igazi aranybánya a történészeknek, hiszen a szinte gyermekként trónra lépő király alaposan átrendezte Anglia társadalmát és térképét. Mozgalmas életét több film is feldolgozta, azonban olyan széles történelmi arcképcsarnokkal, mint amilyennel a Tudorok szolgál, egyetlen más film vagy sorozat sem igen dicsekedhetett korábban. A produkció Henrik és feleségei mellett megjelenít szinte minden fontosabb személyt, aki a király udvarában élt, vagy valamilyen fontosabb hatása volt Anglia uralkodójának életére. Így többek között olyan történelmi alakok bukkannak fel, mint Mórusz Tamás, Thomas Cromwell, Thomas Wolsey bíboros, illetve Henrik feleségei: Aragóniai Katalin, Boleyn Anna, Jane Seymour, Howard Katalin, Klevei Anna, és mellettük számos valóban élt nemes és egyházi személyiség. 

Azonban nem pusztán a történelem szó szerinti felmondásáról volt szó, mivel a készítők pár kitalált vagy átértelmezett karakterrel színesítették a sztorit. Ráadásul a király élete és az akkori Anglia történelme is számtalan izgalmas eseménnyel szolgált, olyannal, amit csak az élet tudott írni, mindezek pedig rendkívül mozgalmassá tették a sorozatot. Az első évad a fiatalon megkoronázott VIII. Henrik uralkodásának korai éveibe vezeti a nézőt, megismerhetjük a fiatal király félelmeit, a tőle idősebb, nem túl vonzó Aragóniai Katalinnal élt keserves házasságát, a sikertelen fiúgyerek-nemzést, majd az ebből fakadó elhidegülést feleségétől. S miközben a király saját életét próbálja minél kellemesebben élni, addig azt is láthatjuk, hogy Henrik két legfőbb bizalmasa, Wolsey bíboros és Thomas Boleyn saját előremenetelük érdekében miként alakítják át a fiatal uralkodót, s hogyan szőnek egymással szemben is intrikákat. A második szezonban Boleyn Annával ápolt viharos kapcsolatába és a Rómával való szakításba nyerünk betekintést. Henrik saját magát teszi meg Angliában az egyház fejévé, miután a pápa nem mondja ki a válását. Azonban az Annával való házassága sem tökéletes, hiszen új felesége sem képes fiúörököst szülni, csak egy leányt, a későbbi I. Erzsébetet. A Henrik körül szövődő ármánykodás végül Boleyn Annát és családját is eléri, Henrik pedig végül odáig jut, hogy korábban rajongásig szeretett feleségét kivégezteti. A Boleynek bukásával párhuzamosan azonban felemelkedik egy új család Henrik környezetében: a Seymourok. A harmadik széria már leginkább rájuk koncentrál, és a király új asszonyával, Jane Seymourral kötött tragikus kimenetelű házasságára. Az évadban a római katolikusok üldözésébe, majd Thomas Cromwell bukásába, és Henrik Klevei Annával kötött rövid házasságába pillanthatunk bele. A záró évadba viszont sok évtizedet kellett belesűríteni, amely ettől kissé átláthatatlan is lett. Ebben került bemutatásra a második fővesztésre ítélt nejével, Howard Katalinnal és utolsó feleségével, Parr Katalinnal kötött házassága, a francia területeken vívott hadjáratai és az idős uralkodón elhatalmasodó betegségek, paranoia és az utódlás problémái.

A széria sikere nagyban a kiválóan összeválogatott szereplőgárdán múlott, élén Jonathan Rhys Meyersszel, aki VIII. Henrik megformálójaként nyújtott emlékezetes alakítást. Bár Meyerst kiválónak tartották, s valóban hitelesen alakítja Henriket, de kicsapongó életmódja és alkoholproblémái a forgatást is megnehezítették. Mellette férfi fronton – a később Supermanként híressé váló – Henry Cavill emelhető ki, aki a király barátját és bizalmasát, Charles Brandont alakította. A férfi mellékszereplők közül a Henriket folyamatosan befolyásoló idősebb személyek megformálói, így James Frain (Cromwell), Sam Neill (Wolsey bíboros), Peter O'Toole (III. Pál pápa), Max von Sydow (Von Waldburg bíboros), illetve Nick Dunning (Thomas Boleyn) emelhetők ki. Az évadokon keresztülvonuló női főszereplő nem volt, ám Henrik feleségei között találunk ismertebb nevet, így Natalie Dormert, aki Boleyn Annát testesíti meg, Joss Stone-t, a Grammy-díjas énekesnőt, aki Kleve-i Anna szerepét kapta meg, illetve Maria Doyle Kennedyt (Aragóniai Katalin), valamint Annabelle Wallist (Jane Seymour), aki Anita Briemet váltotta a szerepben.

A sorozat erőssége nagyban azon is múlott, hogy a stáb is igen egységes volt. A legtöbb részt két tapasztalt tévés rendező dirigálta le, Ciaran Donnelly, illetve Jeremy Podeswa, de két epizód erejéig a mozifilmek terén is járatos Jon Amiel is beugrott. A siker a díjak és jelölések terén is megmutatkozott, hiszen Jonathan Rhys Meyerst kétszer is jelölték Golden Globe-ra, emellett az első évadot is. Emmyre 15 alkalommal jelölték a szériát, ebből a technikai kategóriákban hét díjat is megnyert.

A Tudorok sikerének egyik kulcsa az volt, hogy a történelmet újszerű ábrázolásban tálalta. Különlegessége abban áll, hogy a száraz, dohos, tankönyvszagú eseményeket és személyeket úgy mutatja be, mintha napjaink világában járnánk. A Tudorok atyja, Michael Hirst ezt így magyarázta: "Szeretek kutatni, hosszú időket töltöttem könyvtári anyagok tanulmányozásával, közben pedig próbáltam megismerni ezeket az embereket. Eközben jöttem rá, hogy a sorozat egyik nagy erénye az lehet, ha megmutatjuk, hogy ezek a személyek olyanok voltak, mint a mai emberek. Valódiak, nem különböztek tőlünk. A körülöttük zajló események nagyobb téttel bírtak, de az érzéseik olyanok voltak, mint a mieink. Tehát nem múzeumi tárgyként nyúltam hozzájuk. Számomra ők nem távoli emberek, ők élő, lélegző emberek". 


A zeneszerző 

A sorozat zenéjének megírását Trevor Morrisra bízták, noha nem ő volt elsőként kiszemelve. Morris már gyermekként komponált, első darabját zongorára és kórusra tizenhárom évesen írta II. János Pál pápa kanadai látogatása alkalmából, de emellett fiatalon egyéb kisebb, iskolai célú bemutatásra szánt darabot is írt. Húszas éveiben Torontóban próbált szerencsét, ami leginkább tévés reklámokhoz jelentett komponálást. 1999-ben Los Angelesbe költözött, mivel szeretett volna filmzenékkel foglalkozni. Később Hans Zimmer és James Newton Howard zenei asszisztenseként dolgozott, rajtuk keresztül jutott be a filmes vérkeringésbe. Pár kisebb felkérés után a Remote Control csoport tagjaként folytatta pályafutását, a teljesség igénye nélkül olyan alkotásokban segédkezett kiegészítő zeneszerzőként, mint a Bad Boys II., Az utolsó szamuráj, az Arthur király vagy a Transformers. 2005-től televíziós munkákat is kapott, az E-Ring, majd a Holdfény című sorozatokhoz komponált. Azonban az igazi áttörést számára a Tudorok hozta meg, hiszen a széria egy Emmy-díjjal is gazdagította a szerzőt, melyet 2008-ban a sorozat főtémájáért érdemelt ki. Morris azóta Michael Hirst másik nagy sikerű, jelenleg is futó történelmi sorozatához, a Vikingekhez is komponált muzsikát, emellett ő volt a zeneszerzője a Tudorokhoz nagyban hasonlító Borgiáknak is, s karrierje a Tudorok óta, ha nem is szárnyal, de évente egy-két komolyabb mozis megbízás is becsúszik számára.


A sorozat zenéje

A score egyik kultikus eleme a főcímzene, melynek motívuma a sorozat zenéjén is végigvonul. Ennek megalkotása nem volt egyszerű, mivel Morris olyat akart írni, ami egyrészt megfelel Henrik korának, de emellett modern is. Mivel a főcím még nem volt kész, így a nászútja alatt "vakon" dolgozva, több alternatív tervet is írt, amelyekből a producerek választották ki a végső verziót. A modernitás rendkívül fontos volt, hiszen a sorozat egy teljesen újszerű megközelítésben nyúl hozzá a kosztümös filmek világához, ugyanis a szereplők és a cselekmény teljesen mainak hat, ugyanakkor a széria minden pillanatáról süt a félezer éves történelmi távolság is. De nemcsak a főcímzene lett egyszerre modern és klasszikus, hanem a teljes score-ra is ez a jellemző. Morris számára a régmúlt zenéinek megidézése viszonylag könnyű volt, hiszen katolikus neveltetésben részesült, emiatt gyermekkorától kezdve rengeteg egyházi muzsikával ismerkedett meg. A score pezseg a különféle hangszerektől, de nemcsak ezek között volt ekkora eltérés, hanem a stílusok és a dallamok terén is sok mindent, néha egymáshoz látszólag nem is illő megoldást felvonultat a szerző. Azonban mindezek ellenére a Tudorok zenéjének egyik legnagyobb szépsége az, hogy teljesen egységes, pláne annak fényében, hogy több tucat zenei téma született a négy évadhoz. 

Morris azt vallja magáról, hogy ő egy olyan zeneszerző, aki főként dallamokban szeret gondolkodni. Először egy dallamot talál ki, majd ezt bővítgeti egy konkrét tétellé. Nem feltétlenül nagy és örökké emlékezetes témákat használ, de kétségkívül ügyesen ír és variál olyanokat, amelyek megragadják az embert. A Tudorok pedig tele van dallamokkal, sok esetben egyszer használatos, de kétségtelenül hangulatos dallamokkal.

A score részben számítógéppel készült, és ugyan szimfonikus zenekari hangzás is előfordul benne, de mégsem ettől lett különleges. Sokkal inkább a szintetizátor, az elektronikus és az egzotikus hangszerek, valamint a komolyzenében nem használt instrumentumok, és sok esetben ezek szoftverekkel előállított hangjainak használatától. Mind a négy évad meghatározó instrumentuma a hegedű, melyet rengeteg módon szólaltatott meg a szerző. Számtalan pengetős, korhű hangszer hangja is helyet kapott a score-ban, például különböző lantok, gitárok, illetve beazonosíthatatlan fafúvósok mellett különféle dél-amerikai sípok is. Nehéz megállapítani, hogy mennyi a valódi és mennyi a szoftverekkel előállított hang a score-ban, bár arányait tekintve az utóbbi állhat győzelemre. A kitűnő keverés miatt azonban az átmenetek, illetve a valódi és a szoftveres instrumentumok egymásmellettisége nemhogy zavaró, hanem egyenesen a muzsika nagy erőssége. 

A négy évad aláfestése külön CD-ken jelent meg folyamatosan a Varése Sarabande kiadó jóvoltából. Az első évad albuma még szerényebb játékidővel bírt, ám a későbbi szériák CD-i már bővebben merítettek az egyes részek aláfestéséből. Morris a score stílusát az első évadban lefektette, ám ahogy a történelem változott és az egyes szereplők fejlődtek, úgy kellett a muzsika tónusán is változtatnia. Ez olykor több kortárs zenei megoldás bevetését jelentette, hangsúlyosabb szerepet kapott a valódi kórus és a szólóénekesek, a ritmusokban mai ütemek tűntek fel. Henrik élete egyre sötétebbé és bonyolultabbá vált, és mindezt Morris zenéje is követi. Mindez a záró évadban csúcsosodik ki, ahol akciójelenetek is előfordulnak, s ezek esetében is meglehetősen erős kompozíciókat hallunk. Ám a mozgalmas vagy a romantikus percek ellenére a Tudorok muzsikájának nagy erősségét végig a drámaibb részek jelentik. 

Morris első komolyabb megbízása volt ez a széria, így nem is boldogult könnyen az elején. Erre így emlékezett vissza: "Nem fogok hazudni, kezdetben nagyon kemény volt. A zenének is fel kellett zárkóznia ahhoz a megközelítéshez, amit a széria képviselt, és ez nagyon nehéz volt. Fel kellett találni azt a hangot, ami ennél a típusú kosztümös filmnél működhet. De azt vallom, hogy ami mindig működik, az a dallam. Így írtam hat vagy nyolc témát, és elkezdtem velük a munkát. Néhány megmaradt, néhány eltűnt közülük, de végül a sorozat zenéjének ez lett az alapja, vagyis a dallamos megközelítés. Aztán az egyes részek alatt persze jöttek a további problémák, nagy nyomás volt rajtam a gyors munka és az új hangok kitalálása miatt. Nem vagyok egy zenetörténész, de a tudásom a Tudor-kori zenéről és hangszerekről igen jó, így ez is nagy segítséget jelentett. Tehát a történelmi pontosság nem okozott gondot, és a tudásom végigkísérte a sorozatot". Morris egyébként saját bevallása szerint inkább az akció terén mozog otthonosabban, és a Tudorok előtt nem is gondolta volna, hogy valaha történelmi sorozatokkal foglalatoskodik majd, ám végül egy interjúban azt is elárulta, hogy élete egyik legjobb döntése volt belevágni VIII. Henrik és népes udvarának kalandjaiba. 

 

Gregus Péter
2015.06.21.