A Budafoki Dohnányi Zenekar újévi koncertjére összeállított műsornak köszönhetően egy kellően széles skálán mozgó estnek lehettek szem- és fültanúi a közönség tagjai. A karmesteri pódiumon ismét Hollerung Gábor állt, akire ezúttal az est első felében csak a konferanszié szerep hárult, először ugyanis olyan, többnyire rézfúvós formációk léptek színpadra, melyeket a zenekar tagjai alapítottak. 

A hangverseny első részében Deák Tamás a Macskafogóhoz készült zenéjére, az Austin Powers főcímdalaként is ismert Quincy Jones-darabra, a "Soul Bossa Nová"-ra, valamint egy big banddel előadott James Bond-egyvelegre szorítkozott a filmzenei repertoár, a főszerep pedig a különféle komoly- és könnyűzenei darabokra hárult. Utóbbiak közül a Budapest Saxophone Quartet által előadott "Hora staccato" – "Ave Maria" kettős volt a legfigyelemreméltóbb, itt ugyanis az előadás egy olyan mókás körítéssel párosult a négy zenész részéről, aminek eredményeként más fényben tündököltek ezen közkedvelt művek. Hasonlóan érdekes volt Simkó-Várnagy Mihály produkciója is, aki egyetlen elektromos csellóval, valamint a loopolás technikájának alkalmazásával mutatta meg, hogyan lehet egyszemélyes zenekarként előadni Sting "Shape of My Heart" dalának feldolgozását, a "Shape of Sting's Heart"-ot.
 

A második felvonás azonban már kizárólag a filmes produkciók köré csoportosult, ahol az instrumentális aláfestések éppúgy helyet kaptak, mint a betétdalok. A zenekar számtalan hasonló jellegű koncertet adott már korábban, ám ezúttal újítottak repertoárjukon, így a korábban is felcsendült tételek közül itt mindössze a Szabadság, Szerelem egyvelege számított ismerős darabnak, valamint az első részben elhangzó Macskafogó. Az est általam legkevésbé várt darabja Vangelis Tűzszekerek-témája volt, a zenekar ugyanis korábban már előadta a szintetizátorzenék koronázatlan királyának egy művét (az 1492 – A Paradicsom meghódításának főcímzenéjét), az adaptáció azonban csalódás volt. A Tűzszekerekkel viszont megmutatták, hogy igenis lehet jó átiratot készíteni, így az est legkellemesebb meglepetését ezzel okozták számomra. Hasonlóan kellemes hallgatnivalók voltak a Ben Hur, illetve a Vissza a jövőbe score-jaiból ide választott darabok, az általam leginkább várt Gladiátor-egyvelegnél azonban többször is úgy éreztem, hogy szétesik a zenekar, s hogy szerencsésebb lett volna, ha egy lassabb tételt választanak, nem pedig egy összeállítást több témából. Ettől eltekintve azonban a zenekar remekül helytállt, s különösen érdekes volt zenekari és kóruskísérettel végighallgatni olyan nagysikerű dalokat, mint az "I Will Always Love You", az "All I Want for Christmas Is You", valamint két, a The Living Sea című dokumentumfilm alatt is felcsendülő Sting-slágert. A ráadás-részben az ilyen jellegű koncertek esetében már-már elmaradhatatlannak számító Star Wars-muzsika is előkerült, mely ezúttal egyfajta ízelítőként szolgált a zenekar következő filmzenei vonatkozású estjéhez.

A Gladiátor-egyveleg rossz hangzása nagyon sajnálatos, ettől eltekintve azonban újfent egy telt házas, színvonalas estnek lehettek tanúi az odalátogatók. Élmény volt ismét hallani Alan Silvestri méltán népszerű témáját, valamint Rózsa Miklós Ben Hurját, s remélem, hogy a jövőben újabb és újabb darabokkal bővül majd a Budafoki Dohnányi Zenekar repertoárja. 

 

Külön köszönet Kapin Viktóriának a közreműködésért.
A képeket Lafferton Zsolt készítette.