Beszámolónk a Happy Feet Q&A rendezvényről


A nagyobb produkcióknál gyakran előfordul, hogy röviddel a mozis debütálás előtt egy olyan bemutatót szerveznek, ahol a résztvevőknek lehetőségük nyílik az alkotókkal történő találkozásra, beszélgetésre. Ilyen rendezvényen vehettek részt azok is, akik november 5-én a hollywoodi Pacific Design Theaterbe látogattak, ahol a – hazánkban is hamarosan bemutatásra kerülő – Táncoló talpak című számítógép-animációs családi film levetítése után George Miller rendező és John Powell zeneszerző meséltek a projektről. A színvonalas kivitelezéssel megvalósított (csak a főszereplő Mumble jeleneteihez közel hatmillió képre volt szükség) ausztrál rajzfilm az antarktiszi császárpingvinekről szól, akik nagyon szépen énekelnek, ám egyikük, Mumble (kinek eredeti hangját A Gyűrűk Ura-széria Frodója, Elijah Wood kölcsönzi) kilóg a sorból: ő énekhang helyett rendkívüli tánctudással rendelkezik. 
 

A történethez több neves előadóművész, illetve zenész (többek között Prince, Pink, Brittany Murphy és Gia Farrell) és színész járult hozzá dalaival, melyet John Powell eklektikus score-ja egészít ki. A műfajra jellemző zenei megoldások mellett rendkívül változatos – a lágy nagyzenekari részeket és a brazil zenés virtust, illetve spanyolos hangzásokat egyaránt magában foglaló, néhol kórussal kiegészülő – instrumentális aláfestés összetettségét Miller a Rubik-kockához hasonlította. 

Az ehhez hasonló alkotások többéves munkafázist követően kerülnek a mozikba, így a lassabb elkészítéséből eredően a zeneszerzőnek jóval több idő jut a komponálásra. Powell az elmúlt négy év során tízszer utazott Ausztráliába, ahol több mint tizenhárom alkalommal tartottak zenei felvételeket, és közel kétezer betétdal közül a zenei rendezővel és a film producerével közösen választották ki az alkotás számára legmegfelelőbb számokat (a komponista azért folyt ebbe bele, mert a filmzenealbum produceri szerepét is elvállalta). A Táncoló talpakban közreműködő előadók közül Prince volt a legkreatívabb: miután a készítők levetítették neki az előzetest, magához ragadta a gitárját, pengetett néhányat, s azt mondta Millernek: "Adjál nekem két hetet!" A képsorok hatására ugyanis eldöntötte, hogy egy teljesen új dalt szerez Mumble történetéhez, melynek eredménye a kissé funkys "The Song of the Heart" lett. Persze az évekre visszanyúló munkálatok nem voltak zökkenőmentesek, ám az alkotókban mára csupán a jó emlékek élnek. Powell egyik ilyen emlékezetes pillanatként a Robin Williamsszel együtt készített latinos hangzású "My Way (A Mi Manreá)"-t emelte ki. Az elsősorban rendkívüli humoráról ismert színész hangjátékával kápráztatta el a komponistát: "Meghökkentem a hangja erejétől."
 

Az utómunkálatok során a zenén kívül a másik kardinális kérdés tárgyát Mumble tánclépései képezték, melyek végül Savion Glover világhírű sztepptáncos közreműködésével keltek életre. A felvételek során azonban kiderült, hogy a művész kopogós tánclépéseit nemcsak a szereplő lábainak hangjához lehet felhasználni, hanem egyes tételek ütős hangszereinek ritmikájához is. "Savionnak páratlan stílusa van, ritmikusan nagyon összetett" – meséli Powell.

A közönség soraiból feltett kérdések egyikére, miszerint terveznek -e újabb közös munkát, Powell szellemesen válaszolt: "Nem, négy év közös munka után mostanában nem, George torkig van velem." A Q&A (questions and answers – kérdések és válaszok) előadás George Miller rendező John Powellre vonatkozó dicséretével zárult: "Minden a művész szívéből ered. Tudtam, hogy olyan valakire van szükségem, akinek nagy szíve van."

 
Kulics László
2006.11.26.

 
helyszín: Pacific Design Theater, Hollywood, Egyesült Államok
időpont: 2006. november 05.

 

Beszámolónk a Sasha Lee által rendelkezésünkre bocsátott leírás alapján készült.
Külön köszönet Tom Kiddnek a közreműködésért.

 
Címkék: #john powell, #george miller
A Filmzene.neten szereplő anyagok idézése a forrás feltüntetésével lehetséges.

Süti tájékoztató