FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Wonder Woman (Rupert Gregson-Williams)    WONDER WOMAN  (2017)
       


      

       zene: Rupert Gregson-Williams
       vezényel: Alastair Kin
       kiadás éve: 2017
       kiadó: WaterTower Music
       játékidő: 78:38




         Amellett, hogy Wonder Woman a DC-univerzum legkedveltebb karakterei közé tartozik, Hollywood szemében sosem volt olyan népszerű, mint Batman vagy Superman. A hősnővel kapcsolatosan napvilágot látott élő szereplős alkotások évtizedekig félvállról voltak kezelve, a 2016-os Batman Superman ellen - Az igazság hajnala Gal Gadot alakította mellékszereplőjeként azonban kellően magára vonta a figyelmet, idén nyáron pedig addigi megítélése gyökeres fordulatot vett. A képregény hasábjain 1941 októbere óta jelen lévő szuperhős meglehetősen rögös filmes útja az 1967-es Wonder Woman: Who's Afraid of Diana Prince? című szösszenettel kezdődött, hét évre rá pedig érkezett az első tévéfilm Cathy Lee Crosbyval, aki a mai napig a legkomolytalanabb megformáló címének birtokosa azáltal, hogy kosztümszerű gúnyában próbált a világmegmentő szerepében tündökölni. Pár hónapra rá érkezett a három évadot megélt Wonder Woman Lynda Carterrel a főszerepben, s bár e vállalkozás mai szemmel megmosolyogtató, látszott rajta egyfajta törekvés arra vonatkozólag, hogy egy szintre kerüljön a hasonló zsánerű tévéfolyamokkal. Ennek lezárását követően Wonder Womant hosszú ideig csak rajzfilmekben láthattuk (önálló kalandokban éppúgy helytállt, mint az Igazság Ligája tagjaként), mígnem 2011-ben a Warner Bros. és a DC zöld utat adott egy újabb sorozatnak, amely finoman szólva is tiszavirág életűre sikerült: az Adrianne Palicki főszereplésével készült pilot epizódot követően elkaszálták a projektet. S bár a kilencvenes évek közepe óta folyamatosan dédelgetve volt egy vele kapcsolatos mozifilm, a themyscirai amazon csupán a 2016-os Az igazság hajnalában bukkanhatott fel, az azóta ünnepelt sztárnak számító Gal Gadot pedig rögvest meggyőzte a közönséget, amit mi sem támaszt alá jobban, mint hogy a soron következő Wonder Womannel az eddigi DC-mozik harmadik legnagyobb bevételét sikerült elérnie - csupán Christopher Nolan A sötét lovag-filmjeivel szemben maradt alul.

         Az adaptáció megrendezésével Patty Jenkinst (A rém) bízták meg, s mivel a főszereplő egy harcias, eltökélt amazon, a direktori széket pedig szintén nő foglalhatta el, kezdetüket vették a találgatások arról, hogy a filmzenét vajon női komponista jegyzi-e vagy sem. E kérdésnek aztán záros határidőn belül hatalmas, szimbolikus jelentése lett, hiszen a projekt a női szerepvállalás ragyogó csillagává avanzsálódott a férfiak által uralt hollywoodi mainstream egén. A különféle fórumokon Rachel Portman neve éppúgy esélyes jelöltként kezdett keringeni, mint Lisa Gerrard, Deborah Lurie, Laura Karpman vagy éppen Lolita Ritmanis személye -utóbbi ráadásul abból a szempontból számított befutónak, hogy megannyi DC- és Marvel-sorozat van a háta mögött. Mindezen felül a tengerentúlon dolgozó női zeneszerzők, rendezők, dalszövegírók és egyéb tisztséget betöltők érdekérvényesítéséért alakult Alliance of Women Film Composers is egyre többet hallathatta a hangját, a találgatások és a lobbizások azonban 2016 novemberében véget értek, ekkor jelentették be ugyanis, hogy az alkotók Rupert Gregson-Williamsnek szavaztak bizalmat. "Nem hiszem, hogy Patty az illető neme alapján szeretett volna felfogadni valakit. Elsősorban ő maga is egy rendező, s csak másodsorban női rendező. Tudom, hogy sokat gondolkodott azon, hogy ki írja a zenét, ez idő alatt pedig nőktől és férfiaktól egyaránt rengeteg muzsikát hallgatott meg. Döntése azon alapult, hogy meglátása szerint ki tudna a legjobban azonosulni Diana karakterével" - nyilatkozta később az esettel kapcsolatban Gregson-Williams.
         "Gal lenyűgöző volt Az igazság hajnalában. A rajongókhoz hasonlóan én is kíváncsi voltam, hogy a DC-univerzum ezen fontos karakterét mikor fedezik fel végre, arról viszont álmodni sem mertem volna, hogy közreműködök majd az első mozijánál" - mesélte a komponista, aki közel fél évet dolgozhatott művén Andrew Kawczynski, Tom Howe, valamint Evan Jolly társszerzőkkel az oldalán. Jenkins nagyon odafigyelt arra, hogy milyen muzsika szól majd a képsorok alatt. Amellett, hogy szabad kezet biztosított Gregson-Williamsnek, folyamatosan egyeztettek, azon konkrét elképzeléséből pedig jottányit sem engedett, hogy a score-nak ugyanúgy kell fejlődnie, ahogyan a karakter változik a vásznon, valamint hogy Az igazság hajnalában hallható Wonder Woman-témán kívül semmilyen más korábbi motívumot nem szabad felhasználni.

         Az imént említett moziban hallható dallamsort Diana hős mivolta ihlette, a Wonder Woman viszont egy eredettörténet, ezért hiába kapott zöld utat a Hans Zimmer jegyezte téma adaptálása, a kíséretnek nem ezen kellett alapulnia: "Amikor először látjuk, még nem hősnő, hanem egy naiv teremtmény. Egy védelmezett, gyönyörű szigeten él, a világ valódi oldalának ismerete nélkül, ráadásul felkészületlen harcosként" - kommentálta a szerző, aki az alapvetően a nőiességet, gyengédséget éreztető, fúvósokra és vonósokra épülő dallamát ütősökkel és határozott vonósszólamokkal tűzdelte meg. Az érzelem és az erő kettősségének ezen szimbolizálása már az "Amazons of Themyscirá"-ban megfigyelhető, s az itt megismert hangjegyek a score egészén végigkísérnek bennünket, ezáltal éppoly szerves részévé válnak a címszereplőnek, mint a már jól ismert akciótéma - utóbbi a "Wonder Woman's Wrath"-ban csendül fel először, előadásában pedig ezúttal is közreműködött Tina Guo csellista.
         A Wonder Woman aláfestése nem mentes az elektronikus elemektől, ugyanakkor sokkal inkább a tradicionális Remote Control Production-ös vonalat képviseli, mintsem azt, amelyet mostanában Tom Holkenborg, azaz Junkie XL képvisel, vagy amilyenek az elmúlt időszak Zimmer-albumai. A helyenként etnikus ütő- és fúvós hangszerrel ötvözött, nemegyszer himnikus megoldások viszont csak addig szólalnak meg elektronikus textúrák nélkül, amíg Diana a festői színekben pompázó Paradicsom-szigeten tartózkodik. Ez idő alatt a komponista olyan kellemes hallgatnivalókkal szolgál, mint a már említett nyitány, valamint az érzelemgazdag "History Lesson" - "Angel on the Wing" - "Pain, Loss & Love" - "Trafalgar Celebration" négyes. A főhős naivitása, érzései (amiket a Chris Pine alakította brit katona jelentősen felkavar), szenvedélyessége és igazságérzete egyaránt tetten érhető ezekben a darabokban. De amint elkerül a szülőföldjéről, s megízleli az első világháború borzalmait (ami jelentős forgatókönyvbéli eltérés, Wonder Woman ugyanis eredetileg a második kirobbanásakor érkezik az emberiség megmentésére), a muzsika erőteljesebbé, fenyegetőbbé és "piszkosabbá" válik: előkerülnek az effektek, az elektromos gitár és cselló, harsányabbá alakulnak a rezesek, és dinamikusabbak lesznek az ütősök. Ezekkel karöltve pedig megjelenik a két gonosz-téma, melyek "Ludendorff, Enough!" és "Fausta" címen kaptak helyet az albumon. Érdekességük, hogy bár mind Ludendorff (Danny Huston), mind pedig segítője, Méreg professzor (Elena Anaya) a német oldalon harcol, ez a komponista művében semmilyen szinten nem jelenítődik meg - csak mély hangokkal operál, amit cimbalommal tarkít. Ezt a megvalósulási módot Gregson-Williams azzal magyarázta, hogy az elénk táruló háború nem a hadban álló nemzeteken múlik, hanem Wonder Woman fő ellenségének, Árésznek (David Thewlis) a kezében van, aki mindenki felett áll. Ebből eredően pedig inkább a globálisabb témák megvalósítását látta jónak, s ezért van az is, hogy a két német motívuma részegységét képezi az Árészhez kapcsolódó, szintén sötét tónusokba burkolódzó "The God of War"-nak.
         A korong dinamikusabb szegmensét a "No Man's Land" (amely nyomon kíséri Diana életének azon szakaszát is, amikor ráébred valódi erejére), a "Lightning Strikes", a "Wonder Woman's Wrath", valamint az "Action Reaction" képviselik. Míg az első kettő inkább a klasszikusabb hangszerelésen alapul, addig utóbbiak Zimmer Batman-zenéinek energikusabb pillanatait idézik, s amellett, hogy jól illeszkednek a képsorokhoz, a fokozatos hangszerelésváltással elérik, hogy a címszereplő a film végére hasonlóan erőteljes akciódarab kíséretében küzdjön, ahogyan azt Az igazság hajnala esetében tette.

         Rupert Gregson-Williams ügyesen végezte el a feladatát, a Wonder Woman kísérete jobb lett, mint amire számítottam - és ez a fajta pozitív csalódás magára a filmre is érvényes. A harcias amazon csodálatos témák kíséretében van jelen a vásznon, ugyanakkor összességében véve a fentinél többre nem tudom értékelni az aláfestést, vannak benne ugyanis olyan zenei megoldások, amelyek többszöri meghallgatást követően is zavaróan hatnak számomra - például a heroikusabb részek némelyikénél a Transformers-zenék jutnak eszembe, a "The God of War" vége felé felbukkanó osztinátóról pedig folyamatosan Nolan Batman-trilógiájára asszociálok. S hogyan alakult volna mindez, ha női kézbe kerül? Kíváncsi lettem volna én is, ugyanakkor azt is vallom, hogy soha rosszabb szuperhőszenét ne halljak ennél.


    Kulics László
    2017.11.25.




    Tracklista:

      1. Amazons of Themyscira (6:47)
      2. History Lesson (5:16)
      3. Angel on the Wing (3:45)
      4. Ludendorff, Enough! (7:37)
      5. Pain, Loss & Love (5:27)
      6. No Man's Land (8:52)
      7. Fausta (3:20)
      8. Wonder Woman's Wrath (4:06)
      9. The God of War (8:02)
    10. We Are All to Blame (3:11)
    11. Hell Hath No Fury (3:58)
    12. Lightning Strikes (3:35)
    13. Trafalgar Celebration (4:50)
    14. Action Reaction (5:54)
    15. To Be Human (4:00) *

    * elődja: Sia, Labrinth





    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Pavlics Tamás

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Batman v Superman:
    Dawn of Justice


    Hacksaw Ridge

    The Legend of Tarzan

    Wonder Woman (2009)

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam