FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Solace (BT)

    Filmek alatt hallott zenék



       SOLACE   (2015)
       Gyilkos ösztön


      

       zene: BT








         A Gyilkos ösztönnek meglehetősen hányatott sors jutott osztályrészül. Annak idején még a Hetedik folytatásának tervezték (a Se7ent követően Ei8ht lett volna nagy eséllyel a címe), és főhősnek a Morgan Freeman alakította William Somersetet akarták megtenni, aki különleges pszichikai képességekre tett volna szert. Azonban az ötlet okkal nem kápráztatta el az eredetit jegyző David Finchert, ezért a projekt parkolópályára került. Egyszer csak leporolta a stúdió, kicsit átdolgozták, függetlenítve a Hetediktől, főszereplőnek kinézték Bruce Willist, rendezőnek pedig Shekhar Kapurt (Elizabeth). Ám végül Anthony Hopkinsszal, Jeffrey Dean Morgannel, Abbie Cornishsel és Colin Farrell-lel mutatták be, az ismeretlen Afonso Poyarttal a direktori székben. 2015 folyamán sok országba eljutott a film (hol moziba, hol csak a házimozis szegmensbe), de minimális visszhang nélkül, s ez amerikai útjára is igaz, ami annak köszönhető, hogy a forgalmazó anyagi nehézségekkel küzdött.
         Egy látszólag véletlenszerűen ölő sorozatgyilkos szedi áldozatait, akik közt még kisgyerek is akad. Az üggyel megbízott nyomozó (Morgan) felkeresi régi ismerősét, a lánya halála óta a világtól elzárkózva élő médiumot (Hopkins), hogy segítse az egy helyben toporgó nyomozást. A férfi megtalálja az áldozatok közötti kapcsolatot, azonban arra is rájön, hogy nem sok esélyük nyílik a mindig több lépéssel előttük járó gyilkos elfogására. A történetet nem is kell tovább részletezni, kezdjük az első negatívummal. Egy meglehetősen elhibázott koncepcióval a gyilkos (azaz Farrell) már a plakáton is szerepel, de Poyart biztosra ment, azokra is gondolva, akiket elkerültek a marketinganyagok, ennek köszönhetően, sejtelmesen ugyan, de már a leleplezés előtt is felismerhetően be-bevillan Farrell. Akire egyébként rossz szavunk nem lehet, mert illik rá a sajátos motiváció mentén öldöklő férfi karaktere, az ellenpólusát játszó Hopkins helytállása pedig senki előtt nem lehet kérdéses. Bár akadnak átfedések a Hetedikkel, ez vélhetően csak a fenti információk birtokában tűnhet fel, és a sztori is fordulatos, bár a lezárás meglehetősen szimpla lett. De hiába lehet ideális, néhol még akár izgalmas és főleg elgondolkodtató (!) néznivaló ez a néhol egyenesen melankolikus film annak, aki komoly elvárások nélkül ül le elé, nagy türelem kell ahhoz, hogy a látomások megjelenítéséhez használt, gyakran bevillanó, művészinek szánt, ám inkább csak bosszantó képkavalkád-sorozatokkal szemben toleránsak legyünk.

         Nagy tolerancia kell a BT, született Brian Transeau jegyezte zene befogadásához is. Honlapunkra nemrég került fel a Sötét helyek zenéjéről készült írásom, így tehát a komponista rövid ismertetését ezúttal át is ugornám. A Gyilkos ösztön volt a másik 2015-ös filmje, amellyel esetleg előrébb helyezhette volna magát a filmes ki kicsoda lapjain, de mivel egyik projekt sem éppen zökkenőmentesen futott be a célegyenesbe, nem jött össze a siker. Ezúttal azonban ezt nincs is miért sajnálni. Míg a Sötét helyekben találunk zenei értéket, a Gyilkos ösztön hiába lett sokkal élvezhetőbb produkció, score-járól semmi jót nem tudok írni. Amikor véget ért a film, elsőként rögtön az jutott eszembe, hogy ennyire jellegtelen, de főleg zavaros filmzenét rég hallottam. Mivel nem jelent meg, és valószínűleg soha nem is fog, borító és ide vonatkozó BT-interjú híján semmilyen információ nem áll rendelkezésemre róla. De mivel a stáblista nem tartalmazza zenészek nevét, biztosak lehetünk benne, hogy a sokszor meglehetősen műanyag hangzású aláfestést a szerző maga állította elő a stúdiójában. És valószínűleg az előállítás a megfelelő szó, mert ha fel is bukkant élő hangszer a muzsika komponálása folyamán, az teljesen beolvadt a hangminta-kórust is alkalmazó végeredménybe. BT mentségére szóljon, hogy nem volt könnyű dolga, mert Poyart vélhetően a Helyszínelők-szériák rabja lehet, a kusza, valószínűleg modernnek szánt vágások is bizonyára ennek köszönhetők (sőt a zene is beillene az említett sorozatokba), a hasonlók pedig még Harry Gregson-Williamsen sem véletlenül fogtak ki Tony Scott filmjeinek némelyikénél. További adalék, hogy egy bizonyos Michael DiMattia személyében (aki A rémnél dolgozott először filmen BT-vel) még kiegészítő komponista is felbukkant, tehát lehetetlen eldönteni, hogy ki melyik momentumért felelős. Azonban a minőség okán ennek nincs is semmi jelentősége.


    Bíró Zsolt
    2016.03.09.








    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Dark Places

    Domino

    Hannibal

    Red Lights

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam